2010. április 30., péntek

torpedó.

---
eltelt a nap, a délután elrepült, az este meg fantasztikus volt. : )
nagyon nagyon jók voltak a srácok. <3
találkoztam Anettel is, nagyon tetszett neki minden. *örül* de éjfél előtt elindultak haza Petrával. sebaj.
éjfélkor úgy döntöttünk, hogy megyünk az Arizónába, bár csak zárórára értünk oda. ekkor már egy kicsit rossz kedvem lett, nem tudom miért csak úgy jött magától. aztán átmentünk az ibolyába, és leültünk. Bazsi vett nekem kólát, mert nagyon szomjas voltam, alkoholhoz meg nem volt kedvem. :/ aztán találkoztam Imivel, aki elég készen volt. :D hát igen ilyen ez a ballagás. : )
picit nyomott voltam és fél 2 körül épp azon gondolkoztam, hogy hazagyaloglok, ekkor váratlanul odajött hozzám Miki köszönni én meg hátramentem vele beszélgetni. tök jó volt látni, mert rég találkoztunk már és már a feje is szépen gyógyulgat. aztán csocsóztak, szóltam Bazsnak meg Maszatnak, hogy jöjjenek már velük csocsózni, és jöttek is és vicces volt. jó kedvem lett. : ) aztán leültünk együtt egy asztalhoz és dumálgattunk. hihi : ) jól éreztem magam. úgy eltelt az idő, hogy hú. Balázzsal az első busszal jöttünk haza. és 6 körül le is feküdtünk aludni. : )
---
---
igen. az időzítés mindig a legváratlanabb. mindig azt hiszem, hogy nem más, de mindig más és más. célzol és betalálsz. még mindig nem tudom kivédeni.
ezen mindig elmosolyodok. : )  hatásalatt? talán. de csak úgy mint általában. csak úgy mint régen. maga az érzés meglepő, mert teljesen ártatlan de mégis fura.
nem több a határoknál, csak egyszerű józanészmikorkimészénbecsukomazajtót.
a torpedók elindulnak célba érnek. célba érnek aztán már nem érezni semmit.
---

..én is csak léket kaptam de már foltozom..    : )

2010. április 29., csütörtök

fény//kép.

lassú nap.
nyugodt nap. (végre.)
vidám emberek. szomorú emberek.
boldogok és tudatlanok.
ellenszenv és elhúzódás. próbálkozás, megbánás.
barátság és melegség, kedvesség és őszinteség.
- - -
Zsuzsi - Márti - <3 - sonka - parmezán - brokkoli - kukorica - hosszúkávé - karamelláskeksz - kóla - pallmall - sietésvan - immunológiaelőadás - bealvás - érdeklődés - távozás - próbaterem - zeneszólafejben - fellélegzés - hiperaktivitás - hétvégevágy. . .

felfeléspirálozóharmóniakezdmegújulnivalamennyire.

2010. április 28., szerda

expressz.

lassan telt a nap.
de jól telt a délután.
nagyon jól.
- - -

írtam esemest nyufinak, hogy negyed 4 körül már otthon leszek. hm.. mivel a tizennyolcas elment a szemem előtt, vártam tizenöt percet az ipszisre. és negyed után értem haza. annyira de annyira jólesett, hogy Bazs már az ajtón kikukucskálva-mosolyogva várt rám... aztán elindult felém és csak öleltük egymást...
gyorsan megfürödtem meg hajat mostam, aztán pedig elég jól elvoltunk. imádok vele lenni.
fél 6 körül bealudtunk egymás karjaiban és csak arra keltem fel, hogy anyu hazajött 7 körül. aztán még visszafeküdtem mellé és szundiztunk 8-ig. aztán angoloztunk ^^ és picit késve elindult haza... a búcsúzás mindig a legrosszabb. : (
mikor eltűnik az utca végén balra fordulva, és én csak állok a kapuban... lassan besétálok és hallgatom a motorja hangját, míg teljesen el nem hal az éjszaka csöndjében. mindig megvárom. megnyugtat.
picit még levegőztem a kertben, magamba szippantva az esti frissességet.. szeretem ha nincs közvilágítás az utcánkban. minden olyan nyugodt és csendes.

a sötétség biztonságos.

2010. április 27., kedd

holdfény.

mostmár semmire sem gondolni.
- - -
19:00 - az ajtón kilépve újjászületni... virágillat a kertben. langyos a levegő. egyforma felhők az égen... felfelé spirálozó harmónia. egypercremindennyugodtésbiztonságos.
- - -
22:48 - az ablakon kinézve csodálkozni... sistergő holdfény gyújtózsinórján lobbannak el a csillagok. apró csodák az életben... felfelé spirálozó harmónia. egypercremindenbiztonságosésreményteli.
- - -
mindent felejteni. mindent.

2010. április 26., hétfő

staininmysoul.

+ + +

nem bírok el többet.
/cipeldhelyettem./

+ + +

2010. április 25., vasárnap

mértékegység.

itt egy kedvenc szám: dave matthews - gravedigger.
ezt a jó kis videót Balázs találta hozzá. : )
+ + +
hmm...
ma este emesenen egy különleges eszmefuttatásba kezdtünk bele Balázzsal... sajnos nem értünk a végére, remélem holnap ez sikerül.. de akkoris.. tele vagyok kérdésekkel.
+ + +
egy filmben...hmm melyikben is?.. jah megvan. Az esemény (The happening) című film egyik jelenetében elhangzott egy rövid párbeszéd, ami egy picit mélyebb nyomot hagyott bennem.
olyasmiről volt szó benne, hogy egy szerelemben a két fél sohasem ugyanúgy, ugyanannyira szereti a másikat. és ez változó, valamikor a nő kergeti a férfit, máskor pedig a férfi kergeti a nőt. érdekes gondolat, de vajon igaz-e?
bebizonyítani persze csak akkor lehetne, ha létezne egy eszköz (és külön a szerelem mértékegysége), ami kimutatná a vizsgált személy érzelmi szintjét. mennyire érdekes is lehetne. vajon mernénk használni? vajon tényleg kíváncsiak lennénk, hogy mennyire szeret a párunk? nem félnénk az esetleges csalódásoktól, hogy "én pedig ezt hittem meg azt"...?
nem tudok válaszolni a kérdésre, hogy én használnám-e. mostanában furcsa érzések kavarognak bennem.
a természetem vetekszik egy (???) nem is tudom miével. :|
miért van az, hogy számomra nem létezik semmi és senki más, csak Ő? és miért van az, hogy neki nem csak én létezek? és miért tudom, hogy ez a normális, és az az abnormális, ami velem van? és miért vagyok abnormális? miért van az, hogy én tényleg csak akkor, de csak akkor vagyok száz százalékig jól, ha vele vagyok, és nem akarok olyan programokat, ahol Ő nincs velem? és miért van az, hogy neki teljesen természetes az, hogy haverok, buli, fanta?...
miért van az, hogy én csak rá tudok gondolni és koncentrálni, ő pedig annyira lazán veszi a dolgokat? nem tudom mit gondol... miért akarok éjjel-nappal vele lenni?
a válaszok messze vannak.
annyit egyértelműen tudok, hogy nem az lesz a válasz, hogy nem szeret. mert tisztában vagyok vele, hogy nagyon szeret, pont úgy ahogy én őt. ha nem szeretne, azt érezném, látnám... észrevenném. itt egyértelmű szerelem van a levegőben. mindig.
de.. ezekszerint én.. ennyire vágyom a szerelmére? túlságosan rajongok? nem. nagyon vágyom a szeretetére. ez biztos. Rá vágyom. a személyére. a mozdulataira. a hangjára... mindenére. rajongok? nem tudom.
éjjel-nappal. csak Ő.
ő vajon hogy érez? ezt nem tudom. (?)
+ + +
Veregesd meg a vállad, hiszen nem is vagy olyan őrült, mint ahogy állítják.
ez talán csak egy kritikus szakasza az életnek. 
de azért vannak itt pozitívumok is...
mondjuk, hogy nemsokára 2 éves lesz ez a kapcsolat, és nekem az a legnagyobb gondom, hogy miért szeretem Őt ennyire de ennyire idegesítően nagyon? : ) remélem ennek a "gondnak" Ő is örül... : ) hühüm.

csillagokalatt.

péntek este:
Balázs fél 11-kor befutott, miután 2 órával elnézte az órát.
picit rosszul esett, mert.. hm mindegy. vanbajvanbaj az aggyal.
utána elvoltunk, tévéztünk meg beszélgettünk, pihentünk és hajnal 2 körül aludtunk.
- - - - - - - - - - -
szombat:
fel se keltünk délig, legalább kipihentük magunkat. különösebben semmit nem csináltunk, eltöltöttük az időt, aztán B. hazament én meg készülődtem és vártam Zsófit, aki 4-re jött hozzám tütüvel.
nagyon jól éreztem magam vele, annyira hiányzik. elmentünk a nagyerdőre, kiültünk a békástónál, meg sétálgattunk, hú nagyon jó idő volt és emberek is voltak rendesen. meg is lepődtem.. rengeteget beszélgettünk.. és igen. mostmár nincs kétség. annyira hiányoznak ezek a beszélgetések. hiába van nekem itt Balázs, hiába szeret nagyon és hiába szeretem. kellenek ezek a lányos beszélgetések. és mitévő legyen az ember, ha a legjobb barátnője felköltözik Budapestre? legyen depressziós... :D csak vicceltem. de viccet félretéve, szerintem ez az egész világtól való elfordulás és kissé antiszocializálódás köszönhető ennek egy részben. mióta Zsófi Pesten van... azóta gyűlnek a 'zsófis' dolgaim, amit csak Zsófival lehet. ha ezt eddig nem vallottam be magamnak, már teljesen mindegy, mert ennél egyértelműbb dolog nincs is.
és nem azzal van bajom, hogy jajj nem tudok kivel beszélgetni.. nem. mert itt van nekem Balázs, tudok vele beszélni, de azért... nekem Zsófira is szükségem lenne. mert ő A barátnő, nem pedig a szerelmem. nah tehát...
..aztán elmentünk mekibe, ettünk picit, aztán még kocsikáztunk beszélgettünk... közeledett a 8 óra, elmentünk a próbaterembe. a srácok már nem zenéltek.. elmentünk a koronába, jöttek a srácok is. kicsit még beszélgettünk ott, aztán Zsófi ment haza, mi meg Balázzsal elmentünk kettesben sétálni a főtérre. egy kis idő után visszamentünk, én mentem az utolsó buszhoz, B. motorral volt. találkoztam Anettel és a bödőcsével, :D együtt jöttünk haza az ipszissel. :D aranyosak.. remélem hogy ..hmm. :D 
B. megígérte, hogy mire leszállok a buszról, ott lesz a buszmegállóban. : )
ott is volt, még integetett is, mikor elment a busz mellett : )
este nagyon jól éreztük magunkat, csináltunk magunknak szép esti programot, meg tévéztünk, de aztán hajnal 2-3 körül megint nagyon elálmosodtunk.. vagyis érdekes, mert én nem éreztem magam fáradtnak, de aztán úgy de úgy bealudtunk Balázzsal, hogy ajajj...
egy kis idő múlva arra keltem, hogy Balázs szólongat, hogy kapcsoljam ki a tévét, ha nem nézem. uhm oké oké, kapcsolom. előtte meg kiteleportáltam a vécére, és meghökkenve tapasztaltam, hogy kint már világosodik. oh dír. 05:35. hm oké. : ) 
ennél jobbat én még soha de soha nem aludtam. ahh... összeölelkezve aludtunk el, valami lehetetlen pózban, ami iszonyat kényelmes és annyira szerelmes volt.. jah és még simizést is kaptam...jólesett. : ) a tévé ment, és egy hangjára sem ébredtünk fel. így szeretnék aludni minden éjjel. de tényleg minden éjjel. :) *sóhaj* <3
aztán vittem inni Balázskának, meg közöltem vele, hogy mennyi az idő, ő is meglepődött picit. kikapcsoltam a tévét, és aludtunk tovább. kb fél 10-ig, mert akkor jött a telefon, hogy menjek ki, mert Jancsi hozta nekem az erősítőt.
kibotorkálam kaput nyitni kinyúlt mikiegeres pólóban meg begyógyult szemekkel, és még a nap is beletűzött a szemembe.. : ) jólesett. jó idő volt és jó illat és friss minden hm...
ééés megkaptaaaam az erősítőt is, ezazzz :D
még pihiztünk picit, aztán kimentünk a kertbe, anyu kint volt régóta, locsolt meg ilyenek. olyan friss illat volt. imádom a vizes föld, meg vizes fű illatát... a virágok a fán a bokron földön meg mindenhol... kiengedtük a kutyákat, és játszottunk velük. Stan megint scofieldnak hitte magát, de Balázs gyorsan kapcsolt.
délután megnéztük a becstelen brigantikat. szerintem jó film, bár a vége nem éppen olyan lett, mint amire számítottam. : )
beszélgettünk és nagyon eltelt az idő. 7 körül hazament, vagy Tótihoz, nem tudom.
én befestettem anyu haját, most meg blogolok. 
: ( és megint egyedül fogok aludni este...

+ + + 

egyforma felhők az égen..

+ + +



ez a kép szombat este készült a főtéren. nem azért raktam fel, mert olyan nagyon jól sikerült :P
csak azért, mert... nagyon jól éreztem magam és ez a kép emlékeztet rá. : )
remélem sok ilyen sétálós-nevetős-padonülős pillanatunk lesz még idén. ^^
'khm'  :D

2010. április 23., péntek

lelet.

...
------------------------------------------------
Kérjük, hogy ezt az ambuláns lapot őrizze meg, és jelentkezéskor hozza magával.
------------------------------------------------

név: Baji Bernadett
születési hely: Debrecen
születési idő: 1990.11.07.
lakcím: a világos-kertes-portás-gettó.
törzsszám: 12458264379333536
naplószám: 36962814184721433781972478
taj szám: 097-666-666
első jelentkezés: ki emlékszik arra már?

Esetleírások:

anamnesis:

Jelenleg az egyén mentálisan és pszichésen enyhén retardált, bal oldali faciobrachialis túlsúlyú, közepes fokú hemiparesise van, önállóan, biztosan jár, és jól fejlődik.
nem megy a készülék... nem megy a készülék... 

diagnózis: szimpla pszichés retardáció. : )

Therapia:
2 naponta 1 x 1G THC.
beszélgetés.
önmegvalósítás.
zene terápia.
szerelem.


+ + +
*retardgirl.*

2010. április 22., csütörtök

hajónapló.

rövid és mégis hosszú és iszonyú lassú nap.
feleslegesnek érzem ezt a napot.
semmi jót nem csináltam.
és a holnapi napom is hát... hm. azt se tudom mi lesz. verhetemafaszt egész nap, aztán este megyünk a próbaterembe és próbálgatunk. aha... ok.
-- -- --
ez a nap csak arra volt jó, hogy elolvassam az íméljeimet, és boldogan lássam, hogy írt Peti meg Barni, és nagyon jó volt látni, amit írtak, feldobta a napom. : )
-- -- --
lefeküdtem pihenni és meglátogatott Balázs is. tévéztünk.
sajnos az esti téboly Mártival elmaradt egyéb okokból -_-

elég. ezt a hetet be kellene tiltani.

túl nehéz elképzelni, hogy nincsen semmi.

2010. április 21., szerda

szívhiba.

már egyszer írtam ilyesmiről a blogomban, de... ez most megint aktuális...
...
vitium cordis... így nevezzük összefoglaló néven a szívhibákat.
+ + +
érdekelne, hogy.., vajon tényleg csak akkor beszélünk szívhibáról, ha decompensatio cardialis jön létre? vagy esetleg akkor, ha a szívbillentyű nem zár (insuffitientia valvulae) úgy, ahogyan kellene? vagy ha szűkület alakul ki és nehezen nyílik (stenosis valvulae) ?

ez a téma egy hozzám hasonló elvont embert megosztana. : )
mert igen. vitium cordisról akkor beszélünk, ha nem működnek a billentyűk...kardiális dekompenzációról pedig akkor, ha a szívünk még akkor sem tudja kielégíteni a test szükségleteit, ha a teljesítőképességét maximális mértékben latba veti...
hmm.
..ha a szív még akkor sem képes, ha maxon megy...
a szíved belefárad a munkába.. ő mindent megtesz, de neked mégsem elég. kell még egyre több és több oxigén, de a szív már nem bír többet. hiába kell. 
...
meg kell értened. a szív elvileg egy elfáradhatatlan izom. de ilyen nincs... ahogy öregszünk egyre fáradtabb lesz. és egyszer csak megáll. úgy gondolja, hogy ő megtett mindent, amit kellett és megunja az életet. talán belefárad az emberek akaratosságába? pumpálj csak pumpálj, te csak ennyit tudsz. kell az a vér még máshova is, kell az az oxigén és tápanyag, tehát szedd össze magad. ha a szív tudna gondolkodni és beszélni, akkor utálná az embereket. úgy élne bennünk, mint egy rabszolga, aki rá van kényszerítve, hogy szolgálja gazdáját, amíg meg nem hal.
ha a szív tudna beszélni... könnyebb lenne nekünk? jobban tudnánk döntéseket hozni? kevesebb bűn lenne és több szeretet? vagy még több elfogultság...
ha a szívem tudna önállóan gondolkozni... ő lenne a legjobb barátom.
...
érdekes dolgok ezek.
neked csak azt kell megérteni, hogy... nem bírom tovább. az én szívem hónapok óta maxon működik, és mégsem sikerül ellátnia a saját szükségleteimet. olyan érdekes az egész...rájöttem. ahhoz, hogy az én szükségleteim..az érzelmeim teljesen ki legyenek elégítve, a te szívednek kellene maxon működnie. mert ez egy ilyen elvont dolog. a szerelem mindig elvont dolog volt. érted a lényeget?
: )
a te szíved mennyire veti latba a teljesítőképességét értem? mennyire dolgozik annak érdekében, hogy megkapjam a megfelelő éltető dolgokat és élhessek tovább veled? az enyém csak érted dolgozik. néha olyan, mintha feleslegesen fáradna. kardiális dekompenzáció. hiába dolgozik maxon, elvész a szállítmány mielőtt célbaérhetne. 
ez nem miattam. a fogadóval néha gond lehet. elalszik, vagy csak elfelejti nyitva hagyni a kaput? annyi értékes dolog megy kárba... jó lenne, ha figyelnél rá...
+ + +

ha a szívem tudna gondolkodni és beszélni... gyűlölne engem, amiért ennyire ilyen vagyok.
ha a szívem élne bennem... nem beszélnék máshoz többet.


"egy drótkötél tetején egyensúlyozok én..."

2010. április 20., kedd

zivatar.

"kezd hideg lenni, megyek dobok a tűzre."

Uhh... nagyon fárasztó napom volt. holnap írunk kórtanból.. ráadásul én dupla anyagból. nem bírtam tanulni. most csak arra vágyok, hogy aludhassak már...
- - -
végre sikerült letöltenem a Csillagidőt ^_^ és egész álló nap azt hallgattam. jelenleg is. hmm.. hát iszonyatosan tetszik. az egész. úgy ahogy van. megígértem Barninak, hogy leírom nekik a véleményemet,  ^_^ de majd csak holnap... 
- - -
volt itt ma Balázs. örültem neki nagyon, már úgy hiányzott. hallgattunk együtt is krájbébizt és... (ilyen még nem is volt szerintem) feltekerte a hangerőt maxra és együtt tomboltunk a szobámban, visszaidézve a pénteki koncert hangulatát. annyira de annyira jólesett...
már egy csomó szám szövegét vágta, pedig még csak tegnap este töltötte le.. : )
én még csak pár számnak tudom teljesen a szövegét, de majd megelőzöm úgyis :D
aztán hallgattunk még kispált, meg harmincipszit is. : ) 
tényleg jólesett. énekelni. nevetni. 
zene szól a fejben.
gyógyul a lélek.

- - -

"most zúdul a zivatar.. nem tudni, hogy mit akar."

jajjj igen. : ) 
Facebook-on a The Crybabies kitette az oldalára a blogom linkjét, mert ők az arcok. :D
Hihetetlen, hogy mennyire jófejek. :D
..

ja meg még annyit, hogy megnéztem a zeneszöveg.hu-t és a lemezről 6 számnak nem volt fent a dalszövege. bátorkodtam őket beküldeni, már csak jóvá kell hogy hagyják. : )

szép álmokat.

2010. április 19., hétfő

csillagidő mégegyszer.

az előző posztomon felindulva, Balázs is letöltötte a Crybabies albumot, csak velem ellentétben, neki sikerült is. (természetesen csak egy katt volt.)
edd meg a szupergyors neted, azt üzenem! : )
ő már vagy 3x végighallgatta az albumot, és áradozik nekem emesenen, hogy tényleg kibaszottjó. én meg várhatok holnapig. -_-

nah de akkor, ez itt a reklám helye, és..

..töltse le mindenki, aki erre jár! the crybabies: csillagidő.  ^_^
nem fogjátok megbánni.

csillagidő.

- - -
éppen zenét töltök, TÖLTENÉK, ha nem lenne ennyire kibaszott lassú ez a nyomorult pannonos net. megtaláltam végre a legegyszerűbb letöltési módját a The Crybabies - Csillagidő albumának. :D mindenhol kerestem csak ott nem ahol kellett volna. nah de annyira lassú ez a net, azt írja, hogy még 5 óra van hátra, és én meg SZÉTVEREM.
nem baj. :| holnap viszem magammal suliba a laptopot, és letöltöm... ennyi baj legyen.
- - -

hmmm...
sok érzés kavarog bennem. egy robbanni készülő érzelembomba vagyok. csak a zene, ami lenyugtat.
amikor bennem van a bizonyítani akarás..kinek akarok igazán bizonyítani? magamnak? neki? az életnek? miért nem tudok kiegyezni magammal? kötni egy szimpla kompromisszumot és nem versengeni tovább. mindig csak a küzdés.. minek küzdök még mindig, ha már rég elértem a célt? mindig minden azt súgja, hogy rossz döntést készülök hozni, de ahogy Coelho mondta: a rossz döntés is egy lépés. mit akar tőlem a világ? hogy ne kockáztassak? hogy menjek vissza oda, ahonnan jöttem és ne merjek igent mondnai az életre? - tizenegyperc.
nem tudok szabadulni a gondolatoktól... megkövült-gondolatdög. kínoz a csönd. mélyen legbelül széttép az élet... marcangol és nem hagy nyugodni. ez a kihirdetett ítélet? bűnhődni boldogságot hozó bűneink miatt egy életen keresztül? 
előző életemben elkövethettem valami szörnyű dolgot, amiért most így játszik az élet az érzelmeimmel. az én érzelmeimmel. a legsebezhetőbb pontom. mi ez az erő ami messzire vezet a megszokott világ kényelmétől, és rávesz, hogy inkább vállaljuk a kihívások seregét, noha tudjuk, hogy a világ dicsősége múlandó?
az élet-értelmének-keresése. ?
az mégsem lehet, hogy mindannyian egyformán álmodjunk...
de... mindig megesik az elkerülhetetlen.. önfegyelem és türelem kell hozzá, hogy túllépjünk rajta. és remény. nem a jövőbe vetett hitről van szó. saját múltunkat kell újrateremteni. saját múltamat. újrateremteni...

 + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

hmm... nincs rossz kedvem, csak nyomott vagyok. annyira nyomott volt az egész nap... megállás nélkül szakadt az eső és én meg esernyő híján bőrig áztam. olyan fura, hogy néha azt kívánom bárcsak szakadna az eső... most meg egyenesen gyűlöltem. 
van egy nagyon jó emlékem az esőről:
2008 nyara talán, mintha dézsából öntötték volna. én egy atlétában sétáltam, amikor elkezdett szakadni.. és meleg volt... mindenki menekült, futott fedél alá, nehogy megázzon, én meg direkt lelassítottam, mert szerettem volna bőrig ázni. szerettem volna érezni a langyos eső csapkodását az arcomon, jó volt érezni, ahogy végigfolyt a karomon, és befolyt a dekoltázsomba is. az átnedvesedett pólóm hozzámragadt és úgy néztem ki, mint aki pont győzött valami idétlen vizespóló versenyen. mosolyogtam megállás nélkül, és a buszmegállóban is előre álltam és felfelé tartottam a fejem, hagy áztassa az arcom... mindenki hülyének nézett. 4-5 percig álltam ott, és jött egy fiú. megállt mellettem, hasonlóan.. széttárt karokkal, majd mosolyogva csak ennyit mondott nekem: "megtestesült szabadság."
az eső elcsendesedett és a házak felett megjelent a szivárvány. 18Y beáll, és én meg hazazötykölődtem...
- - -
ez az eső nem esett jól... de mindegy is. 
már csak 3 napot kell kibírnom a hétből, és tiszta hawaii, aztán meg 5 napot és utána 5 nap szünet. teljesen jó.
- - -
nem találkoztunk ma Balázzsal. vártam, hogy jöjjön egész délután, de nem jött. aztán 7 körül felhívtam és kiderült, hogy elaludt. hm sebaj... csak egy kicsit jó lett volna vele beszélgetni... nincs minden velem akkora rendben, mint ahogyan lennie kellene. rejtettgondok? hja.
-----------------------------
csillagok...
ti meg csak hulljatok.

2010. április 18., vasárnap

scan.

mire nem jó egy régi fénykép hátulja, pár papírcetli egy fontos eseményről, egy szerelmes kép rólunk és egy mezei scannelő???
: )
csak úgy ráhajigáltam a cuccokat és bescanneltem, hogy legyen egy emlék róla.

nagyon szeretlek Balázskám! <3


2010. április 17., szombat

szerelemgyár.

hmm. ma egész nap az a szám járt a fejemben, amit nekem írt Balázs régen... olyan jól esik, hogy zenekarral is megcsinálták és hogy szokták játszani koncerteken. akárhányszor meghallom, hogy a Szerelemgyár következik..és elkezdik játszani az intrót.. hmm megdobban a szívem és.. minden érzés előjön. ezt a számot sosem fogom megunni. <3
- . - . -

péntek:
délután készülődtem az estére, már tűkön ültem, hogy mikor indulhatok már. 20:00-kor beszéltük meg a találkozót Balázzsal a nagyállón. fél órával a busz előtt teljesen elkészülve vártam, hogy mehessek már XD.
Nagyon rég voltam már bulizni, szóval sejtettem, hogy nagyon jól fogom magam érezni.
Egy gond volt csak: Balázs kurva másnapos volt :D csütörtökön Tótinál aludt és bebasztak, meg hajnalig voltak fenn aztán egész pénteken meg tehetségkutatón voltak. nagyon fáradt volt szegény..
előzenekar: The crybabies.
Nekemis és Balázsnak is nagyon tetszett a zenéjük, a hangosítás sokat dobott rajta, -tudtuk meg utólag- mert itthon youtubeon hallgatva már nem is volt benne semmi extra.
de a hangosítás az tényleg isssszonyat durva volt. még Balázs is el volt ájulva tőle. a lábdob baszott a legnagyobbat szerintem.
A második zenekar volt a KISCSILLAG.
nagyon nagyon nagyon nagyon jóóóóóó volt! iszonyatosan élveztük. a színpad jobb részén álltunk, de nem lent a közönségben, mert Balázs túl fáradt volt az ugráláshoz, de legalább így mindent láttunk rendesen. én ott is ugráltam, szal nekem mindegy is volt : ) sokan voltak nagyon. imádtam. együtt énekeltünk Balázzsal és jókat nevettünk. Lovasinak hosszú volt a nadrágja, mindig lecsúszott a szárának az alja a cipője alá és mindig húzogatta. :D a dobos meg egy álllat :D Lecsó az ász..minden rendben volt. játszották a kedvenceinket is, a Légyszíves!-t és a Country-t...
aztán a végén a van-e szándékot. :D
ééés utánuk jött a HARMINCIPSZILON. ^^ aaaajjjjj annnyira de annyira jó volt. végigordítottam az összes számukat és be is rekedtem... imádom és imádom és imááádom. Balázsnak már ez nem tetszett annyira, vagyis tetszett neki, egy csomó számot énekelt velem ő is.. csak közben fikázgatta Beckzolit. ehhe :D nincs a csávóval kibékülve teljesen. még azon is felháborodott, hogy megy a mankó az egyik fülében XD de szerintem az csak kontroll volt. mintha olvastam volna a honlapukon, hogy kell nekik füles kontroll is.
nah a léényeg, hogy kurva nagy vooolt. 
és a nap fénypontja... áhhh még mindig nem hiszem el...
Balázs kiment telefonálni és meg tomboltam tovább, és ... áhhh. :D egyszer csak odanézek Zazára (dobos) és felém nézett. azt hittem lát valakit, megfordultam de senki nem volt mögöttem. :D én meg csakúgy rávigyorogtam, és ő is elkezdett vigyorogni, meg integetett a dobverővel és küldött egy puszit. VÁÁÁÁ! azthittem elájulok :D:D:D:D:D hihihihihi :$ annyira jólesett.
: )
nagyon nagyon jó volt. és Balázs is mondta, hogy régen volt már ilyen jó koncerten és alig várjuk már, hogy legyen valami értelmes koncert, hogy mehessünk megint. és még az sem zavart egyáltalán, hogy ott volt egy régi ismerős, aki rögtön elkezdte játszani a fejét, ahogy meglátott minket. nem tudom mire számított. picit röhejes, de annyira idegesítően csinálta, hogy mindig oda kellett néznem XD. lehet, hogy azt hitte, hogy ezzel valami kárt tesz bennünk, de úgy igazából csak úgy néztünk rá, mint a többi idegenre. annyira nem tűnt ki a tömegből. úgy érzem olyan lett, mint az összes többi szürke ember. és jó volt látni, ahogy élvezi a koncertet, ugyanúgy, ahogy a többi idegen ember is. mindenki nagyon élvezte a koncertet. és közben jó volt, hogy mellettem állt valaki, aki minden pillanatban megsimogatott, megfogta a kezem, megölelt, megpuszilt vagy megcsókolt.
ha te akarsz a legjobbat bulizni egy koncerten, akkor mindenképp a szerelmeddel menj. csodálatos érzés. ^^
- - -

még mindig tele vagyok élményekkel. az őrült szerelem és a imádott zene fantasztikus kombinációjával.
nincs jobb annál amikor villognak a fények, dübörög a basszus és te átadod magad az érzékszerveidnek.. behunyod a szemed és csak lebegsz a hanghullámokon.. aztán átölel valaki és a szája hozzáér a szádhoz..és erősebben szorít, beletúr a hajadba és csak csókol...hömpölyög a tömeg...zene szól a fejben és ablakot tár a régóta ott ragadt fullasztó csönd-vákuumba...remegve árad minden porcikádban, miközben az érzelmekkel fut versenyt..nem mozdulni most, behunyni magunkat, mint egy fáradt szemet, hallgatni...érezni. kibomlik lassan és elül, elterül..ragacsos-fénytelen, olajosan sima és ragyogó..
e g y s z e r ű   é s    t i s z t a :
ZENE.. SZERELEM.. ZENE.. SZERELEM.
minden más alaptalan..

"nah mutatom a figurát..." :D <3

kösssssssssziiiiiiii. ^^ : )

2010. április 16., péntek

péntek.

nah mindenki megnyugodhat, nagyon jól alakult a mai napom, suliban is minden rendben volt, tehát a szerdacsütörtöki depresszióm teljesen elszállt, már alig várom az estét és a koncertet. 
: )

majd írok, hogy milyen volt.

2010. április 15., csütörtök

fatálisleépülés.

felfelé spirálozó harmónia ??? 
ezt még magad sem hitted el.
jó volt érezni egy javuló tendenciát és jó volt remélni, hogy mostmár örökre ilyen szép lesz... chhh. -_-

- - -

mostmár fáj is.
jobban, mint tegnap.
pedig azt hittem, ma valahogy más lesz...
picit elvesztettem a reményt, hogy egyálalán a holnap jó lesz-e.
ez így annyira nem igazságos...hát mi vagyok én?
egy játékbaba? ha játszani van kedved előveszed, ha megunod a sarokba dobod?
hmm hajjj... pedig annyira csodálatosan kezdődött a hét. : ( miért kellett elrontani?
miért kellett ennyire elrontani? csak egy icipici törődésre lett volna szükségem... arra, hogy érezzem talán mindig fontos vagyok. nem csak kirendelt napokon.
nem érdemelném meg esetleg? lehet.
miért van egyfolytában sírhatnékom?
kezdek belefáradni ebbe a sok szarba, ami a héten történt. olyan jó lenne ha lenne valaki, aki meghallgatna.. mert már annyira nem bírom. egyfolytában sírok és nem tudok ellene semmit tenni. csak rámtör és nem marad abba.
egész délután vártam a segítségre, ami nem jött.
miért gondoltam, hogy lesz segítség?
miért reménykedtem abban, hogy valakit érdekel mi van velem?
miért gondoltam, hogy fontosabb leszek minden más szórakozásnál?
maradok csak a játékbaba, akit mindig megtalálnak ha szükség van rá. elővesznek, játszanak, szórakoznak, aztán elraknak a polcra és azt gondolják, hogy ha magára hagyják úgyis tud boldogulni. igen tud. egy ideig és normál körülmények között. nem most. nem így. de már minden mindegy. ezen már nem lehet változtatni. ezt az állapotot nem lehet visszafordítani. már nem tudom kibeszélni magamból.. belém égett.
a csalódás a lelkembe karcolt. 
a csalódás, hogy megint akkor maradtam magamra, amikor a legnagyobb szükségem lett volna egy megértő személyre. mindig és mindig  és mindig ez van.
a csalódás, hogy az a fura jóleső várakozás töltött el, de hiába. nem létezek asszem csak úszok a fényben.
a csalódás, hogy félre lettem rakva, mert nálam mindig lesznek fontosabb dolgok.
a csalódás, hogy megint csalódnom kellett.
magamban? is. nem tudom, hogy tudtam még hinni.
rossz kedvem van
már nem várom a holnap estét... érzem, hogy szar lesz. mivel én is szar lettem két nap alatt. semmi több.. 2 nap alatt tönkrementem. nem tudom, hogy lehetne boldogan tölteni a hétvégét. most minden kész gyász. nem tudom mivel lehetne még egyáltalán felvidítani... kár hogy megvettük a jegyeket.
csak sírok most is, és senki nem törli le a könnyeimet...

a legrosszabb az egészben, hogy...
láttam reggel. az állomáson gyalogoltam, amikor elmotorozott mellettem. annyira megdobbant a szívem... és ahogy néztem utána.. amíg el nem tűnt a kocsik mögött...annyi könnycsepp gyűlt a szemembe, hogy már nem fértek el... csak folydogáltak. és azért, mert már tegnap este is ki voltam készülve.. mert reggel is ki voltam készülve, és pont rá lett volna szükségem.. pont rá gondoltam... és erre megláttam. és azt kívántam barcsak együtt lehetnénk, hogy könnyítsen rajtam. annyira vágytam az ölelésére... annyira kellett volna egy menedék. annyira nem bírom...
ki vagyok készülve teljesen.
holnap ha lesz időm megkeresem zsoltit.
szeretném.

furcsa elegy.

különösebben nincs mondanivalóm.
ma se volt jó napom, és még nincs vége. 
holnap írok kórtanból (immundefektusok, allergiától egészen a daganatokig) meg fizioterápiából. -_- no comment. már csak annyi tart életben, hogy holnap este koncert.
remélem jó lesz.
ráadásul kiolvastam a könyvet és óriási űr van bennem. éget a hiány belül. ez a könyv lehengerlő... sajnálom, hogy vége. de örülök, hogy nincs elcsépelve még vagy 6 folytatással...

ez a hét rossz. :/

2010. április 14., szerda

freedom.

futni akartam.
egy nyílt mezőre vágytam, amin végigrohanhatok, csak hogy kiderüljön milyen gyorsan tudok szaladni.
mezítláb, hogy érezzem a lábam alatt a talajt.
azt akartam, hogy a szél fújjon bele a hajamba.
hogy essen az eső, hogy érezhessem az illatát futás közben...

esőkirály.

hmm..
nincs túl jó kedvem.
roszz idő van, nagyon rossz.
rettenetesen fáj a fejem. -_-
ráz a hideg és közben fagyasztott málnát eszek. (hátperszemiértne)
nagyon hiányzik a málna íze, az eperé, a cseresznyéé,... a koktélparadicsomé, a sóskáé...
- - -
nem találkoztunk ma Balázzsal és délután sem volt fenn msnen. gondolom még mindig próbálnak. le akartam menni én is, de inkább lepihentem egy picit.
holnap írunk terápiából, az igazán kis fasza témákból. nem rossz amúgy, szeretem, csak most nincs erőm tanulni. minden benne lesz a transzfúziótól kezdve, vércsoport meghatározásának ezer módja, oxigén terápia, szondatáplálás, gyomormosás... stb
- - -
az a megtiszteltetés ért, hogy engem küldtek el a holnapi Vörös Kereszt által rendezett továbbképzésre. hmm. ez annyit jelent, hogy ha elvégzem, nem csak szimplán rendszeres véradó leszek, hanem szervezhetek én is véradásokat. minden bizonnyal az iskolában 2 évig, amíg még ott leszek én fogom szervezni a véradásokat. szerintem ez elég nagy dolog, meg is lepődtem. és nagyon örülök a lehetőségnek. holnap 1-re kell mennem, és 5-ig fog tartani. bár a sulitól tartok egy picit, nem tudom kjk. mit fog hozzá szólni... :/
- - -
holnap reggel meg kocsival megyek iskolába. remélem nem fogok elkésni vazz... :
- - -
ma az emberek megint bebizonyították, hogy százszázalékig fasznyalók. még szerencse, hogy higgadt tudtam maradni, és beértem egy 'ne szóljunk egymáshoz' kijelentéssel... mert nem tudom milyen szájkarate bontakozott volna ki. röhejes. hmm...
- - -
sose vártam még ennyire a pénteket. remélem semmi és senki nem fogja elbaszni a kedvemet.
a vágyak hatalmas rohamát most még nem tudod...mert most még titok.
most még titok.
pajkos csöndemen ősrobaj távoli zaja zizeg át. élet..halál..?
majd ha robban....majd ha robban. de most még nem tudod.
- - -
ha nincsen semmi szép abban amit látsz, ha annak sem örülsz hogy hazatalálsz...ha az éjnek ércfalát fényszóró fúrja át és dobol a négy kerék, mind azt súgja menni még...ha túl sok szennyet látsz és megtisztulni vágysz..
elmossa bánatod az esőkirály.
- - -
azt hiszem nem vagyok most jól. lehet, hogy csak azért mert minden összejött mára. a rosszidő, a fejfájás, az hogy nem láttam Balázst, a holnap miatt a stressz... ilyenkor annyira negatívan gondolkozok. az elme ellenállni gyenge. belém vág a szó akár a penge.
szétestem teljesen. szétgurultam, mint a gyöngy a fű között.
kölcsönvett gondolat, hogy teher- vagy gyorsvonat az ami az életemnek ütközött?
ne...
ébredfel. oldódjfel. különben véged.
mostantól élned kell. különben véged.
...
te nem lehetsz újabb tévedés.
neforduljellenem.

2010. április 13., kedd

kötelék.

- - -
adtam a lelkemnek egy nevet: Felfelé Spirálozó Harmónia. igen. ez illik most rám a legjobban. = ) ^^
 - - -
hogy vagyok ma? jobban, mint tegnap, de rosszabbul, mint holnap.
valami történt velem, ami még nem tudatosult bennem teljesen.
mintha valami megváltozott volna. valami más lett. jobb. határozottan.
- - -
a mai nap keserves volt. legalábbis az első fele. nem beszéltem senkivel, elegem van a kétszínű, szarkavaró emberekből. milyen szomorú.. milyen ijesztő. milyen lehet annyira telve lenni gyűlölettel, hogy ennyire lealacsonyodjon az ember? észre sem veszik magukat. csak a gyűlölet és az irigység. ott ül mindnek a szemében. még a napsütésnek sem tudnak örülni. semminek. hogy kerülhet bárki ilyen állapotba?
osztják azt észt, de fogalmuk sincs arról, hogy annyira szaruk rájuk, hogy az hihetelen. nem hallom a hangjukat, csak a fényeket látom. a napsütést, a fa leveleinek táncát, ahogy fújja a szél ide-oda.. a játékos árnyékokat a falon.. aztán kizökkenek a sajátos csodáimból vissza a való világba: "hogy mondtad? ne haragudj nem figyeltem. jah bocs.. talán, mert leszarom?" elindultam a padok felé és közben mosolyogva hallgattam a hátam mögött álló emberek elképedését. engem ne akarjanak megváltani. főleg ne férgek...
- - -
a déli szünetemben kiültem a friss levegőre és olvastam. annyira ez az én világom. ez a könyv. minden rossz kedvem elszáll amikor olvasom. belemerülök ebbe a különleges világba és rájövök, hogy mennyi párhuzam húzható benne egyidőben az én életemmel. hmm. annyira fura. ebben a közegben én lettem a kívülálló, amit egyáltalán nem bánok. sőt. örülök, hogy nem ismernek. nem érdemesek rá. én vagyok az, aki egyedül áll a dohányzóban, mert nem kíváncsi senkinek a társaságára, csak a napsugarakat akarja nézni és azokat az idegen vidám arcokat, akik pólóban és rövidnadrágban futkároznak a pályán. ők is örülnek a napnak. én vagyok az, aki ha van egy kis szabadideje órák között, kiül a padra és könyvet olvas, nem pedig a divatnak pózol a felszínes barátaival a felszínes életében. én vagyok az, aki nem adja ki magát. annyira gusztustalan, amikor az emberek kiadják magukat mindenkinek. azt hiszem, többek között azért is vagyunk egyéniségek, mert nem ismer minket minden jöttment idegen tetőtöl talpig. kit érdekel, hogy a rokonod élettársával kavarsz? kit érdekel, hogy megcsalt a nyomorék pasid? kit érdekel, hogy öngyilkos akartál lenni? kit érdekel, hogy egy 50 éves pasassal vagy együtt? kit érdekel, hogy agyműtéted volt? kit érdekel, hogy szar az életed? engem az sem érdekel, hogy a világon vagytok.
ahogy belépek ebbe a környezetbe teljesen antisocial leszek. egyáltalán nem tudják milyen vagyok valójában. azt hiszik, hogy ki vagyok égve. hát csak higyjék. még örülök is neki, hogy nem lettem egy a sok közül. elég ha én tudom ki vagyok.
- - -
a plusz szakmai angol meg kifejezetten jó volt, és még hamar is végeztünk. hmm.. rögtön az volt az első gondolatom, hogy végre mehetek haza és aztán jön Balázs... és újra vele lehetek. 
a hazautat is végig olvastam. néha fel kellett néznem a könyvből, mert egy egy döccenőnél enyhén felfordult a gyomrom... aztán csörgött a telefonom, hirtelen nem ismertem fel a számot. ebbe a telefonba nincs beleírva, és a fény is úgy esett, hogy alig láttam. felveszem. "szija szisza." hmm. az arcomon hatalmas mosoly.. az érzelmek úgy áramlottak végig a testemben, mint valami gyilkos kór. eléggé gyilkos. ha meghallom a hangját megszűnök létezni. beleolvadok a semmibe és lebegek...
megbeszéltük, hogy mikorra érek haza, mikor jöjjön.  ^^ <3
- - -
utaltam arra, hogy valami megváltozott bennem. vasárnap körül azt hiszem. rájöttem, hogy hogyan lehetnék a legboldogabb, és úgy boldog, hogy igazán.. szenvedések nélkül. nagyon szeretem Balázst. mindigis nagyon szerettem, az első pillanattól fogva. ez az érzés semmit nem változott bennem. talán azt lehetne mondani, hogy most még erősödött is. minden érzelmem iránta felerősödött. és elkezdtem sejteni, hogy mitől. mostanában nagyon sokat beszélgettünk a közös múltunkról.. amiket eddig megéltünk együtt és ami még várhat ránk ezután is. ezek az emlékek, az akkori érzelmeink, az érintések, az együtt eltöltött idő, a megpróbáltatások, a fényképek, a videók, a kirándulások, a nyaralás..minden annyira erőteljesen itt él bennem. konkrétan nem tudtam, hogy mi játszódott le bennem, hogy ezek az emlékek miért vannak ilyen hatással rám. az utóbbi időben volt pár vitánk, amit természetesen sikerült megbeszélni. de... néha elgondolkozok azon, hogy "mi lett volna ha.." ha mondjuk nem tudnánk megbeszélni a gondjainkat? véget érne ez a gyönyörű kapcsolat? valószínüleg. ezt sosem akarnánk. se én se ő. ahhoz túlságosan is szerelmesek vagyunk. szószerint belehalnánk a fájdalomba...
ma döbbentem rá a változásra. most minden más. tudom kezelni a problémákat, és rájöttem a módjára. megtaláltam a módszert, amivel "örökre együtt lehetünk". : ) hihi
vagyis nem én találtam meg, én csak tudatalatt alkalmaztam minden egyes lépését. ma pedig órán ez volt a téma. nagyon érdekes volt...
egyszer egy nagyon okos ember rájött, hogy egy párterápia mikre képes. persze, ezt a módszert a szinte véglegesen elfajult kapcsolatokban, házasságokban alkalmazzák, ahol már a végleg elszakadás a másiktól, válás is szóba kerül. a folyamatot 'mediálásnak' nevezik és az egykor szerelmes pár múltjára alapoznak. sokszor rengeteg időd fordítanak arra, hogy kivesézzék az eddig együtt töltött életüket. először meg kell keresni a konfliktusokat. mi az oka az egésznek. félretenni, és visszamenni az időben. vissza kell gondolni az első találkozásra. az akkori érzelmeikre. az első csókra. az első kirándulásra. minden érzelemre. mit váltottak ki egymásból ha meglátták a másikat? milyennek látták? mi tetszett meg a másikban? egyszóval ez sok időt kell, hogy elvegyen. a személy, aki segíteni próbál házifeladatot is ad a párnak. menjenek haza, vegyék elő az összes fényképet, videót, nézzék meg őket, emlékezzenek vissza mi hogy történt, játsszák le magukban egy filmként, és írjanak mindenről pár sort egy füzetbe. persze ezt külön külön kell, nem együtt. időt kell hagyni a gondolkodásra. 
ez a hosszú terápia bizonyítottan hatásos. a pár elér arra a szintre, hogy kultúráltan tud kommunikálni a másik féllel, és nem gyűlölettel néz rá. rájönnek, hogy szép volt, de vége és békében elválnak, vagy teljesen az ellenkezője. rájönnek, hogy nem tudnak egymás nélkül élni, és hogy mekkora idióták voltak, hogy rosszul bántak egymással. a konfliktusok elsimulnak, és a kapcsolatuk újult energiával folytatódik tovább. annyira érdekes az emberi lélek.
tehát ez a mediálás. és tudatalatt mi ezt alkalmazzuk mostanában Balázzsal, de még akkoris, ha épp semmilyen vita nincs. nekünk soha nem voltak elfajuló, eldurvuló, több napig tartó összeveszéseink. a legtöbb vita apróságokon 5 percig se tart. nem tudunk egymásra haragudni.
nagyon szerelmes vagyok és időnként ez az érzés mindig megújul. évek, hónapok után is tudok olyat találni benne, ami lenyűgöz, elvarázsol, imponál és szinte újra belezúgok. minden porcikám érte lángol.
- - -
hazajöttem, 16:00 és leültem olvasni tovább a könyvemet. 16:30 és már hallottam, hogy nyitja az ajtót. a szívem nagyot dobbant, de nem álltam fel. megvártam, amíg végigsétál a folyosón, kinyitja a szobám ajtaját és bejön azzal a csábos mosolyával az arcán. hmmm... azt csináltam, mint egy kisgyerek, aki nyalókát kapott. ujjongtam, ölelgettem, puszilgattam... mintha hónapok óta nem láttam volna...  hümm.
pihentünk, tévéztünk, aztán 8 fele palacsintát sütöttünk. annyira édes... nem hiszem el. iszonyatosan imádom. minden mozdulatát... ahogy sütögeti a palacsintát.. és közben puszikat nyom a homlokomra.. elvarázsol. én voltam a kenőlány : ) és túrós lett végül.
szeretlek én kisz palacintahuszárom. ^^

- - -
időutazás 2008. június 11.
éreztem, hogy elhagy az önuralmam. remegni kezdett az ajkam. minden erőmet megfeszítve tudtam csak a helyén tartani a kezem. meg akartam érinteni az arcát. én akartam megérinteni, és fájt, hogy más teszi. hogy én nem tehetem. nincs jogom. 
nem volt könnyű megállapítani, melyikünknek rosszabb abban a pillanatban.
lassan előrehajolt, és két keze közé vette az arcom. lehunytam a szemem.
percek teltek, amik óráknak tűntek. hallgatás.
a fogása erősebbé vált az államon. kinyitottam a szemem, és láttam, hogy az arca csak centiméterekre van az enyémtől. kihagyott a szívem, görcsbe rándult a gyomrom - megpróbáltam levegőt venni, de a tüdőm nem engdelmeskedett.
felismertem a szemében a szándékát; pontosan tudtam mit fog tenni, hogy milyen lesz a szája és mégis... teljesen új volt számomra a dolog, olyan első alkalom, ami sokkal megdöbbentőbb volt, mint bármi más..amikor az ajka az enyémhez ért.
a gondolataim összefüggéstelenül száguldottak...
a szája puha volt és meleg. a csókja... életem legszebb csókja volt.
de a fájdalom a mellkasomban viszont nem volt meglepő. már tisztában voltam vele, hogy az összetört szív nem csak képes beszéd. tudtam, hogy ez nem lehet egy felhőtlenül boldog pillanat, hiszen mindketten bűnösök voltunk. bűnösök voltunk azért, ahogyan éreztünk egymás iránt. senki nem tudta irányítani. nem tudtam kitörölni magamból...iszonyatosan vágytam rá és közben minden erőmmel taszítottam. egyikünk se tudta mi lesz ebből. mi lehet ebből. csak az iszonyatos vágyat éreztük egymás iránt, és fájdalmas volt a tudat, hogy lehetetlen együtt lennünk. nem tudtuk mit kellene cselekedni, hogy mindenkinek jó legyen. óriási volt az összezavarodottság.
azokban a helyzetekben, ahol vagy harcolni kell, vagy menekülni, nekem nincs választásom; mindig menekülni fogok.
nehéz időszak volt. a legszörnyűbb és egyben legboldogabb szakasza az életemnek. nem kerestem. mégis megtaláltam. küzdöttem ellene. de aztán győzött a szív. szerelmek jönnek, szerelmek mennek - szívrablás, szívretalálás; miközben más szívek törnek össze. ez az élet rendje, ennek így kellett lennie mostmár azt hiszem. ez máshogy nem is alakulhatott volna. az eleje picit olyan, mint valami rosszul megírt forgatókönyv. de az eredmény egy életre szóló boldogság lehet.

örülök, hogy abbahagytam a menekülést. és megláttam a kiutat. hogy mertem változni.

2010. április 12., hétfő

#

black night, white lights
your hand is locked in mine
like a chain link
sealing the exit.

blacknights.

ez a nap iszonyat lassan telt el és iszonyat rossz volt. alig vártam már a 3 órát, hogy húzhassak a francba....
egész nap szar kedvem volt, de amikor 15:20-kor leszálltam a csonka templomnál, hogy végre megölelhessem a drágámat, hirtelen minden rossz érzésem eltűnt és csak mosolyogni voltam képes.
odamentem hozzá, megpusziltam és rögtön a karjaim közé zártam. annyira szeretem...
elindultunk a mezonba, és sikeresen meg is vettük a jegyeket a pénteki koncertre. már alig várom, hogy ott legyünk.
miután megvettük a jegyeket hazajöttünk hozzám, és pihiztünk. vagyis én pihiztem, míg ő gitárgyakorlatokat írt be guitar pro-ba egy csajnak, de aztán ő is odafeküdt mellém, és... annál jobb nincs amikor szorosan hozzádbújik valaki, és érzed a meleg érintését mindenhol a testeden...uhh... elvarázsol minden mozdulatával.
mindenki máshogy éli meg a szerelmet. mi még mindig lángolunk egymás iránt, és sajnos csak az elégítené ki a vágyainkat, ha együtt lakhatnánk végre, és minden nap együtt legyünk délután, együtt tévézzünk, együtt tanuljunk, együtt feküdjünk, együtt keljünk, együtt takarítsunk, együtt főzzünk..egyszóval mindent együtt. mindentmindent.
szeretem órákig nézni, ahogyan alszik, és szeretek úgy ébredni, hogy ő mellettem van és vigyáz rám. szeretek arra ébredni, hogy cirógatja a hátam... szeretem órákig nézni, ahogy gitározik. szeretem hallgatni zeneírás közben.. szeretem az édes kis dalokat, amiket nekem improvizál. és szeretem, hogy ennyire szeret. és örülök, hogy én is ennyire szeretem és hogy van lehetőségünk együtt lenni. annyi mindent megoldottunk együtt, annyi mindent átvészeltünk már, és annyi mindent éltünk meg együtt. ha a legtöbb dolgot egyedül éltem volna meg, nem is lenne ennyire emlékezetes. ezek éppen azért ennyire fontosak, mert megoszthatod valakivel. egy emberrel, akit szeretsz, aki szeret és az életedet is rábíznád. itt már nincsenek titkok, nincsenek legbenső rejtegetett megnemértett személyiségek. egymás nyitott könyvei vagyunk, mindketten titkosírással és csak egymást tudjuk megfejteni. imádom, hogy az életem része. vagyis az életemnek azt a részét imádom, ami Ő. 
- - -
várlak péntek. nagyonjólesz.

2010. április 11., vasárnap

keeptryin.

most annyira de annyira elromlott a kedvem... :(
több oka van:
- vasárnap este van.
- egész délután zenéket válogattam, átnéztem egymillió dévédét és sehol nem találom a Deftones B-side and rarities albumomat! ez gonoszság. egy csomó kedvencem van rajta és így kénytelen vagyok youtube-ozni. az meg LASSÚ! :[
- igen, vasárnap este van.
- holnap koránkelés.
- vasárnap vasárnap vasárnap ESTE van... gyűlölöm.

és a legnagyobb ok:
hiányzik..mindennél jobban. nem bírom. azt szeretném, hogy mellettem legyen és öleljen.szorosan.hosszan.hosszan.hosszan.hosszan...
hiányzik..
ha nem költözünk össze minél hamarabb én megőrülök...

huszonkettő.

a reggeli ébredés Balázs mellett csodálatos volt..
de sajnos csak pár másodpercig, mert megszólalt a kibaszott telefon! mindent elrontott...
az oldalamon feküdtem, Balázs fele fordulva. kinyitottam a szemem, és az első amit megláttam, azok a gyönyörű zöld szemek. és engem néztek. elmosolyodtam és épp megakartam kérdezni tőle, hogy mégis mióta néz alvás közben... de megszólalt a telefon és a harmónia felborult. *bosszúsáááág*
de aztán próbáltam visszazökkenni abba a szép reggeli mozzanatba, és csak annyit hallottam, hogy: "nagyon aranyos vagy, miközben alszol." hmm hát lehet. de hogy ő még aranyosabb, az biztos. valamelyik nap le is fényképeztem alvás közben. kisédesnyufi. ^^
a mai nap azért különleges, mert tizenegyedike van és ez a mi hivatalos nyilvánosantitkos hónapfordulónk. és a mai a huszonkettedik. <3 "2 hónap, és két éve leszünk együtt." igen, válaszoltam rá és elgondolkodtam. oké, hogy június 11-én csókolt meg először és azt számítjuk az egész kapcsolatunk és szerelmünk kezdetének.. nekem az október is eléggé számít. októberben lesz az, hogy mi két éve úgy vagyunk együtt, hogy csak én és ő, senki más. a szenvedések elcsendesedtek és szép fokozatosan a mindent elöntő boldogság lépett a helyébe. de persze már alig várom a június 11-et. az volt életem leggyönyörűbb pillanata... ^^ azt mondja nekem a drágaság: "ha ez az egész továbbra is így megy, ez lesz az eddigi leghosszabb kapcsolatod." igen, ismét válaszoltam neki, mosolyogva. ez lesz. és hozzátettem azt is, hogy: "de neked már jelenleg is ez a leghosszabb." és igen. elég régóta a leghosszabb. és mindketten úgy érezzük, hogy mindkettőnknek EZ lesz a leghosszabb kapcsolata.
- - -
hálistennek anyu ma reggelre már nem volt olyan beteg. csak picit. de már rögtön sütött főzött mosott meg mindent csinált, mintha a lakásban 1000 éve nem takarítottak volna -_-
mi Balázzsal ebédeltünk, és közben megnéztünk egy odaátot (az utolsó részt, ami nekem meg van.. vhogy tölteni kéne) olyan kis édes, amikor beleéli magát a filmbe, múltkor is tök jót szerepjátékoztunk. én voltam castiel - az angyal, ő meg lucifer. hátkimás? *mosoly*
jöttek hozzánk Sanyiék, Balázs meg elmotorozott... hú de rossz. hiányzik. nagyon.
de nem baj, holnap találkozunk suli után, elmegyünk a mezonba megvenni a jegyet a pénteki 30y-kiscsillag koncertre ^^, aztán sétálunk egyet és jövünk haza hozzám. már alig várom.

na este még lehet írok, addigis:
szervuszheló.

2010. április 10., szombat

füstbementterv.

késő délelőtt keltünk fel, jót aludtunk, legalábbis én igen. csak Balázs mellett tudok jól aludni. annyira jó úgy elaludni, hogy fogja a kezem és simogat. vagy csak egyszerűen hozzábújok. vagy ő bújik szorosan hozzám... erre nincsenek szavak. 
.. és az ébredés. legtöbbször csodás. ma nem az volt. arra keltem, hogy anyu nagyon beteg. ezt nagyon nem szeretem, semmit nem tudtam rajta segíteni. tehetetlen voltam egész nap... ki kellett feküdnie.
Balázzsal elvittük a kutyusokat beoltatni a leiningenhez, én Maxet vittem, B. meg Stanleyt. a srácok röhögtek egy jót, amikor a meglátták a kutyáim nevét. bár ki nem röhögne? : D Max Payne és Stanley Marsh. 
az egész nap kaka volt, Zsófival is le kellett mondanom a találkozót, hogy anyuval lehessek, Balázs is hazament, meg a dolgát végezni.
voltak itt Zsuzsikák, Jancsi megcsinálta a kutyáknál a kerítést, és el is engedtük Stanleyt, remélve, hogy nem fog tudni megszökni. a kerítés már több, mint két méter magas és a teteje szögesdrót.
míg Zsuzsi vigyázott anyura, elmentem Jancsival teszkóba venni még pár dolgot. mikor hazaértünk anyu már jobban volt, de hányt is... aludnia kellett. később elmentek Zsuzsikáék engem meg elvittek a dohánygyárhoz, mentem a próbaterembe.
Balázs éppen egy volt általános iskolai osztálytársának húrozta fel a gitárját, meg mutatott neki néhány varázslatos skálát, csudajó volt. aztán késöbb végre a srácok is lejöttek, míg rájuk vártam elszürcsölgettem a kis Miller sörömet, (made in Milwaukee, U.S.A.) : D iszonyatfinom volt. : D
a próba egy rakás szar volt szerintem. szarcsi. foscsi. 
pénteken mennek valami tehetségkutatóra. *soksikert.*
közben kaptam a drótot, hogy Stanley megszökött. ú vazz. a kertünk lassan úgy néz ki, mint a csillagbörtön, ezt a kutyát Scofield-nak fogom mostantól hívni, és leforgatom vele a Prison Break nemtudoménhanyadik évadát. 
hazaértem fél 10-re és mentem keresni. egy órát sétálgattam a koromsötét utcákon egy pórázzal, mert az utóbbi időben luxus felkapcsolni a közvilágítást. köszönjük kósa.
úgy volt, hogy Balázs is megérkezik motorral addigra amire én, de nem és nem is vártam rá. nagy nehezen megtaláltam a kutyát és ekkor lépett életbe az üldözés. egészen az aldi parkolójáig futottam el utána (2-3 km) és ott sikerült elkapnom. húúúú... a tüdőm egy picit kikészült a szabálytalan rohangálástól.. mondhatni. hazavittem, és sajnos megkötöttem. utálom láncon tartani, de a kerítés még mindig túl alacsony(?) neki.
hümm.
- - -
Balázs még mindig nem ért haza, nem tudtam mi volt, és felhívtam. ööö hát.. Tótinál volt fent. király. eléggé megharagudtam rá, mert fél 10 helyett éjfélre ért ide. mérges voltam, de ahogy rámnézett az ártatlan szemeivel és azt kérdezte, hogy "ugye azért szeretsz még?" minden haragom elszállt. : ) aztán átnyújtott egy dísztasit benne egy nagy csokival, amiért bejárt 2 éjjelnappalit is.. a kártyára pedig felvázolva egy aranyos bocsánatkérés. hát azt hittem, hogy szétölelgetem, olyan édes volt. annyira szeretem. szinte megint nem csináltunk semmit, nem tudtunk beszélgetni, csak picit, meg megnéztünk egy odaátot és utána aludtunk.
vagyis csak Balázs, én forgolódtam és gondolkoztam az élet nagy dolgain.
néhány dolog fáj... pár könnycsepp a párnán, aztán elaludtam..
..valahol félálomban még éreztem, hogy valaki megfogja a kezem és az ujjaim közé csúsztatja a sajátait. ..melegség és nyugalom..

2010. április 9., péntek

csakateszkó..

..mindenkinekleszjó.

ma miután hazaértem Tótitól, összeszedtem a cuccokat és mentem is egyből vissza a teszkóba a nagy bevásárlást elintézni. odajött Balázska is, és annyira örültem, mert már az ájulás kerülgetett. tök jó, hogy ott volt mellettem, és vigyázott rám. iszonyat rosszul voltam. talán azért, mert a héten nem ettem többet pár falatnál. nem szándékosan, egyszerűen csak nem volt időm. tehát iszonyatosan fájt a fejem, egyre jobban és jobban, a gyomrom liftezett és hőhullámok törtek rám. azt hittem elájulok. : D pff nagyonszarvolt. -_-
beledobáltunk a kosárba 4 müzlit, egy joghurtosjóreggeltet meg egy üveg ásványvizet és mentünk is a kasszához, mert a kocsi már így is tele volt. fizettünk, aztán én rögtön ittam, mint a gödény és mentem a postához, hogy befizessem a csekkeket. Balázs addig erőszakoskodott, míg belém nem tömte az egyik müzlit. már akkor jobban lettem. befizettem a cuccokat és leültünk a padra kajálni. megettük felesbe a müzlit a kekszet meg megittuk a vizet is, és még ittunk egy egy activiát, hát komolyan mondom ez volt életem eddigi legjobb lakomája. ez a pár gramm szemét. rögtön jobban lettem, vércukor mínuszkettőről visszaállt a normálba de a fejem továbbra is szétszakadt.
a trolin ültünk már, amikor felhívtam Tótit, hogy csak 8 körül fogunk leérni a próbaterembe, ne aggódjon. erre ő visszahívta Bazsit, hogy az arizónába menjünk egyből. nah nekem ahhoz kurvára semmi kedvem nem volt, arról nem is beszélve, hogy a fejem egyre rosszabb lett..
hazaértünk, engem már a sírás kerülgetett, mondtam Balázsnak, hogy nem tudok arizónába menni ne haragudjon. picit bedurcizott. de ő elmegy akkor egyedül. hátjó. bevettem egy contramalt (ami egy iszonyat erős fájdalomcsillapító) meg 2 x 0,25 xanaxot. ilyenkor csak ez a speckó koktél képes rajtam segíteni. vagy ez vagy még ez se. ééééés...
használt hála az égnek, egy félóra múlva már kutya bajom se volt, sőt még a feszültségem is oldódott. aztán...
mehettem elásni a macskámat. volt egy nagyon nagy és gyönyörű iromba kandúr cicám, akit Lajcsinak hívtak, és valaki megmérgezte. köszönöm szépen. a garázsban találtam rá bepréselődve egy keskeny helyre. a bűz elviselhetetlen volt, még jó, hogy erős a gyomrom. ilyenkor adtok hálát, hogy patológusnak készültem. : )  (senki nem bírt közel menni a rohadó macskához)
felvettem egy szájmaszkot meg egy gumikesztyűt, ugyebár a szepszis-antiszepsis szabályainak betartása érdekében, - ha már benne vagyok a szakmában -, nehogy megfertőződjek valamivel. Balázs annyit tudott az egész procedúrában segíteni, hogy ásott egy gödröt a kert végében, aztán félrevonult, hogy végezhessem a dolgom. : D
egy játék gereblyével kintebb kapargattam az első két lábát, mert elég hozzáférhetetlen helyen volt. aztán megmarkoltam, és óvatosan húztam kifelé, szép lassan, nem tudtam mire számítsak, mennyire oszlott, nem akartam, hogy a kezemben maradjon két macska mancs.
aztán nem volt gond, kihúztam, felemeltem (volt vagy 5 kiló) és azzal a mozdulattal kiömlött belőle egy rakat féreg vagy mi. ott nyüzsögtek. nah jó.. kivittem a tetemet a garázsból, vittem a gödör fele, Balázs pont meglátta és majdnem elhányta magát. (nah jó, lehet szándékosan akartam, hogy lássa : P ehi ) beledobtam a kiásott gödörbe, öntöttem rá egy fél üveg hipót, a másik felét a garázsban locsoltam szét. a férgek meg mentek a macsesz után a gödörbe. Balázs közben elment az arizónába.
én elterveztem, hogy felviszem Maxet a nagytemplomhoz sétálni, de aztán egyedül mentem fel, Balázs után az arizónába. ami tiszta szar volt. nem is számítottam másra. nem volt kedve hazagyalogolni, tehát jöttünk is az uccsó busszal.
itthon sajnos nem lett semmi egy tervemből sem, mert mire lezuhanyoztam és visszajöttem a szobámba Balázska már az álmok álmát aludta édesen. volt néhány reményfoszlány, hogy talán felkel, 2 órát ültem a gép előtt, miközben 20x mondta el félálomban, hogy mindjárt megyek fogat mosni.. : ) nah jó. picit bosszús voltam miatta, dehát ez van, lefeküdtem én is és aludtunk...

bocsánat a kisregény miatt.
kösziszia.

2010. április 8., csütörtök

maszatkodás.

ma Tótinál aludtam. ^^
próbaterem - alkotóiválság - csillagokalattgitározás - sörfelrugás - dobolgatás - vodkanarancs - tizenötös - beszélgetés - erkély - feketedunhill - vodkanarancs - biológia - erkély - feketedunhill - vámpírárnyéka - gyomorsav - jobbulás - nagyonjótalvás.
...
péntekenébredés
...
nagylevegő - napfény - víz - lombok - csöndvancsönd - mosogatás - gusta - hell - pallmall - otp - visszaséta - labirintus - mindegylift - erkély - pakolás - hazaséta.
nagyonnagyonjóvolt. ^^

ismétlikanevem.

Aztán a lapátra föld kerül,
S a föld a földre terül,
hallom,
felvisz egy ballon,
most, mintha fel
mintha felfelé ás,
kezemet fogva
valaki felfelé ásna,
nem gondolok másra.

fáramásznititok.

- - -
időhöz türelem kell...
inghez a test. nőhöz a férfi.
kesztyűhöz a kéz. sebhez a géz.
tapaszhoz talat. méz mellé cukor. rugóra rigó.
időhöz türelem kell.

( fára mászni titok. )

2010. április 7., szerda

^^

azt hittem nem fog több meglepetés érni az idei hegyaljával kapcsolatban, de mégis!
évek óta ismét látható lesz Ákos a tokaji feszten! :D:D:D:D ezazzz.
(remélem lesznek még meglepetés fellépők..mondjuk a foo fighters. :D )
---
annyi tervem van most. jelenleg arra vágyom, hogy kiszabauljak a négy fal közül, sétáljak a szabadban..biciklizzek..kutyát sétáltassak...sörözzek a csillagok alatt...vagy épp repüljek az egyik tízemeletes tetején...
a biciklim Balázsék tárolójában lapul, és venni kell rá egy normális nyerget, le kell tisztogatni és azzal fogok suliba járni.
már régóta agyalok egy érzésen, egy emléken, ami rettenetesen hiányzik, és át szeretném élni. újra. talán ezért vágyok állandóan a békás-tóra... 2008 rocktófeszt. az a pár nap, amikor még minden más volt, és ott ültem a padon egy kétliteres kőbányaival meg valami tablettással... lepacsiztam a debreceni tróger pankokkal és hallgattam a zenét. egyre jobban besötétedett, és a kétliter sör távozni akart... első szabadban pisilés. :D alulról meztelenül persze, mert aki tud, az tud. telefonvakuval bugyi keresés, aztán esernyő eldugás, amit részegen nem találtam. hé merre van a legközelebbi éjjelnappali? másnap kellett visszamennem józanul megkeresni a bokrok között... vagy 5 csiga rászart. rég nevettem annyit, mint ott :D
tavaly sajnos pont érettségiztem.
remélem idén is lesz. mennék szívesen. bár vannak pillanatok, amiket nem lehet visszahozni. ez is egy olyan. vannak emberek, akik már nincsenek melletted és már nem lesznek. ez az élet, már nem az, amit akkor éltél. lehet, hogy sokkal jobb, de akkor sem az. néha hiányzik a múltam. néha hiányoznak emberek. régi barátok, akik mára már a puszta nevemet is gyűlölködve ejtik ki... pedig én csak mertem változtatni, és élni az életem.
hiányoznak a nedves langyos fülledt szabadban sörözős esték, háttérben zenével és jó sok füsttel... kell nekem ez az érzés... most. de mostmár másokkal. a srácokkal persze, mert mostmár ők a barátaim. mostmár egy ilyen estét csak velük tudnék elképzelni. és remélem töltünk mi még ott egy vagy több ilyen kellemes estét... már alig várom : )

missyou.

blink 182 --> I miss you.
the smashing pumpkins --> bullet with butterfly wings.
the smashing pumpkins --> 1979.
the smashing pumpkins --> zero.

én, szeretlek, téged.

insomnia.

még mindig nem alszok. tessék. kereken hajnal kettő. és ötkor meg kelek.
annyit gondolkozom mostanában..mindenen. az élet nagy kérdésein. a szerelmen. a szerelmemen. az előző poszban elég negatív dolgokat írtam, de minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek. amiken együtt túljutunk. annyi mindenen mentünk már keresztül..
és még mindig azt mondom, hogy soha nem voltam még ilyen boldog. soha nem voltam még ennyire szerelmes. és boldog vagyok, hogy együtt vagyunk, lassan két éve. tudom, hogy én vagyok az első, akinek teljesen kinyílt és én vagyok, aki miatt megváltozott és ilyen, amilyen. ha én nem lennék, akkor elveszne... de mi lenne ha ő nem lenne?
már rég a pusztulásba taszítottam volna magam. miatta vagyok önmagam. és benne magamra leltem, és az övé vagyok, amiért rámtalált. ha nem lenne... én sem lennék. a lelkem abban a pillanatban megsemmisülne és maradnék csak egy test.. egy üres burok.
már egyszer írtam:
ha nem melegítem megfagy.
ha nem melegíthetem megfagyok.
egyszerűen azokért a pillanatokért élek, amikor együtt vagyunk. nincs annál jobb érzés, mint amikor fekszünk egymás mellett az ágyban, nézünk egy filmet és film közben a fülelmbe súgja, hogy mennyire szeret..vagy csak egyszerűen megfogja a kezem. vagy éppen megsimogatja az arcom és megpuszilja a homlokom és nézzük tovább a filmet...a legcsodálatosabb érzés, amikor megölel, és magához szorít.. hosszan és szerelmesen..
ezekért a pillanatokért érdemes élni. amikor érzed, hogy fontos vagy valakinek, aki minden percben érted aggódik és hiányzol neki és alig várod, hogy újra lásd, mert neked is ugyanúgy hiányzik, és a percek éveknek tűnnek.. képeket csináltok egymásról, meg közös képeket, amiket aztán ha egyedül vagy órákig képes vagy nézegetni. és nem tudod megállni, hogy ne mosolyogj rajta. minden vonását ismered és ő is a tieid.. 
csukott szemmel tájékozódtok egymás testén, mint egy térképen, és egyedül csak te tudod mi a jó a másik felednek. mert ketten vagytok csak teljesek, igazán eggyek. csak te tudod mire van szüksége és csak ő tudja mire van szükséged. senki más nem tud úgy kényesztetni, hozzádérni, mint ahogyan ő. és fordítva is: csak egy mozdulat elég, hogy teljesen elolvadjon tőled...
már nem emlékszem milyen volt a szerelem előtte. milyen volt mást szeretni. már ő sem emlékszik. annyira erősek az érzelmeink, hogy minden gyengét kitöröltek. az emlékeink mára csak halvány képek a múlt foszlányai között. csak egymásnak élünk. és ez így van rendjén.
mindketten megtaláltuk egymást, minden téren. egymásra találtunk, hiszen ennél tökéletesebb nem is lehetne. nekem is ő az első, aki ennyire mindenben el tudott varázsolni.. és neki is én vagyok. olyan ez az egész dolog, mintha már az elejétől fogva együtt lennénk, mintha nem is lett volna előző életünk. a jelek arra utalnak, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. 
csak nehéz volt egymásra találni...

ezek meg csak szavak... a lényeg ott van bezárva két szívbe. két lélekbe, és a csillogás pedig a szemükben... 
a kékben meg a zöldben..

te is láthatod, csak ránk kell nézni.

2010. április 6., kedd

broken.

én mostmár komolyan nem értem magam.
itt ülök a monitort bámulva és várom, hogy jelentkezzen.
minden perccel egyre magányosabb vagyok, ahogy a semmit bámulom.
minden gondolattal egyre jobban befordulok, hogy nem jön.
minden porcikám azért sóvárog, hogy szeressen.
nem...nem azért, hanem csak hogy kimutassa.
mert tudom, hogy szeret. érzem is. de nem mutatja ki. felét sem az egésznek.
nekem szükségem lenne rá. engem ez is csak boldoggá tenne.
olyan dologért sóvárgok, ami felesleges egy kapcsolatban? természetes dolog az, hogy valaki nem mutatja ki 100%-ban, hogy mit érez? 
és természetellenes az, ha a másik félnek ez fáj?

most igazi válaszokat akarok, mert ezek nem költői kérdések voltak.
köszönöm.

2010. április 5., hétfő

apokalipszis.

én annyira nem ezt vártam ettől a naptól. nem volt rossz, de sajnos azt se tudom mondani, hogy csodálatos volt..
..a locsolóktól elbújtam..hálistennek senki nem locsolt meg.. ja de. Jancsi reggel, meg Balázs, miután felkeltünk. ő szódával persze. (...)
...
picit félek magamtól. megváltoztam volna belülről? a pénteki nap.. elég volt ahhoz, hogy végre teljesen kiforduljak magamból és vad legyek? nem tudom. csak annyit tudok, hogy úgy viselkedek, mint egy skizofrén. egyszer mindennél jobban akarom és nem engedem, aztán pedig kézzel lábbal próbálok kiszabadulni a szorításából és messze eltávolodni tőle. aztán hirtelen rájövök, hogy lehetetlen próbálkozás és hogy egyáltalán nem is akarok elmenekülni előle. aztán boldogan alszok el egy szép álommal, majd amikor felkelek minden idegen és rossz. és ismét csak a menekülést látom kiútnak. aztán hallom a hangokat. látom a képeket. érzem.. és rájövök, hogy nem mehetek sehova. mert nélkülem nem élhet. nélküle nem élhetek. ha nem melegítem megfagy. ha nem melegíthetem megfagyok.
ezért szerelem a szerelem? mi a jobb? nagy boldogság fájdalommal megfűszerezve, vagy elviselhetetlen szenvedés fájdalommal megfűszerezve? 
mik azok a szánalmas dolgok, amiket felnagyít az ember, és mi az amit nem szükséges felnagyítani mert éppen elég ahhoz, hogy besokallj? honnan tudhatnád, hogy mikor van igazad? és az ember miért nem tud belátni? néha.. miért nem tudok belátni?
az ember csak a saját életét érezheti feleslegesnek, de milyen joggal? mikor felesleges az életed? akkor, amikor meg van mindened, otthon, barátok, szerelem.. csak túl vak vagy ahhoz, hogy észrevedd a rengeteg csodát? mert a hülye szenvedésed túl nagy. szerinted. el se hiszed más ember miért szenved. sokkal rosszabb dolgokat jobban viselnek, mint én. ez szánalmas. rám nézve.
tudom nagyon jól, hogy ha egyszer meghozom azt a bizonyos végzetes döntésemet..amit a lelkem mélyén soha de soha nem akarok..már nem marad szinte semmim. egyedül leszek bezárva az agyam legsötétebb sarkába. és akkor majd kiabálhatok, mert már nem fog figyelni senki. nem fog hallani senki.
öngyilkos álmod mások álmodják neked? nem. csak te. senki más.
szárnyatlan angyal egy városban..tudja, hogy máshol van és kiszolgáltatott.
..I never wanted to love you, I didn't want a feeling so incomplete. your voice and your eyes are deceived me..and I have had enough deceit..my love for you has emerged..

it's a bittersweet symphony. this life.
 lesz olyan pillanat.. el fog-e jönni egyszer, amikor azt fogom érezni, hogy... ez az igazi életem, és már nem változik semmi? és boldogan élek, amíg meg nem halok? nem kell válaszolni.. tudom, hogy nem pontosan így lesz. de valahogy mindig lennie kell. legyen hát.
when the day is long and the night, the night is yours alone, when you're sure you've had enough of this life, well hang on.. don't let yourself go, 'cause everybody cries and everybody hurts sometimes.
nem akarok többet ilyeneken gondolkozni. csak szeretném tovább élni az életemet, lehetőleg a legboldogabban, ahogy csak lehet. nehéz lesz, mert mind emberek vagyunk és attól, hogy mondogatunk valamit, még nem feltétlenül fog teljesülni. tenni kell érte. sziplán változni. alakulni a másikhoz. ahogy a kavics a folyó alján...

2010. április 4., vasárnap

stranger.

A Mystery Gang koncert nagyon nagyon jó volt, az első sorban ugráltuk végig az egészet. (és Anett bepasizott.) majdnem éjfélkor lett vége, és ugyebár a klinikamoziban volt, ami egy picikét messze van a hazától. az volt a nagy szerencsénk, hogy Balázs apukája értünk jött, és hazavitt minket. nem tudom Anett hogy bírta volna ki a hazagyaloglást azzal a bokával. :/
azt iszonyatosan sajnálom, hogy lemaradtam az Uprising koncertről a valhallában. ilyenkor mindig úgy érzem magam, mintha elvettek volna valamit tőlem, ami az enyém és már soha többet nem adják vissza. elég hülye érzés nem? de nem tehetek róla. nem úgy nézek az egész zenekarra, mint a pasim bandájára... teljesen más köt ennyire hozzá, mondjuk úgy a zenei oldalán keresztül. nem tudom elmagyarázni. a lényeg az, hogy ha lemaradok egy-egy koncertről, utána a következő koncertig bánkódok, és megbántott érzésem van. hisz akármennyire hülyén hangzik...én úgy érzem, hogy én állok a legközelebb az összes számukhoz. kívülről fújom a dalszövegek 98 %-át és egésznap el tudnám hallgatni azokat.
ajj olyan szánalmas vagyok. ez kész... :D  de akkoris...
...az a tudat irritál a legjobban :D hogy van pár picsa, akik csak azért járnak a koncertjeikre mert bele vannak zúgva Balázsba vagy Daniba vagy Tótiba.. és akkor ők megmutatják mekkora fanok. (neveket inkább nem írok.)

nah vasárnap.. egész nap Anettnél voltam, beszélgettünk meg filmeztünk. jó volt egy kicsit kikapcsolni. délután 5 körül mentem haza, aztán 6-kor jött Balázs is és lementünk a próbaterembe. aztán itthon voltunk és..
..és nem csináltunk semmit. filmet néztünk.