2014. július 26., szombat

érezd

"Képzeld el. De először hét levegővétel. A hagakure szerint a jó szamurájnak ennyi idő kell hogy bármiben helyesen döntsön. Bár itt most nincs döntés, csak figyelem. Hét levegővétel. A nyugalom. Kezdhetjük. Először is képzelj el valami egyszerűt. Képzeld el, ahogy a szemedbe süt a nap, ahogy égeti az arcod, vagy csak épp kellemesen melegíti. Mindegy. A lényeg, hogy képzeld el a ragyogást. Érezd. Aztán képzeld el, mondjuk a fázást. Egy szál pólóban kinn az erkélyen, már elszívtad a cigit, sötét van, négy emelet magas sötét, a tetején állsz, és nem mész be. Képzeld el a remegést. Ahogy a szádba harapsz, hogy ne remegjen. Aztán képzeld el, ahogy másvalaki harap a szádba. Remegve. Képzeld el a forró leheletét. Érzed a szája szélén az izzadságot. Képzeld el ahogy visszaharapsz. Ezután képzelj el valami illatot. Valami egyszerűt. Nem annyira személyeset, mint a forró olajjal keveredő cigaretta szaga – krumplisütés közben. Képzelj csak simán hagymát. Legyen hagyma. Szívd mélyen le. Képzeld el az abszurd módon sós tengert, ahogy ölelget, ahogy lelassít, mikor belegázolsz. Képzeld el, ahogy marja a torkod a szénsav. Képzeld el az aluljáróban alvókat, hogy mikor fürödtek utoljára saját fürdőszobában. Képzelj el egy tükör előtt álldogáló, meztelen, gondolattalan férfit. Képzelj el egy csokor kékre festett, tönkretett rózsát. Képzeld el a Gangeszt, a kedvenc zenédet – be ne kapcsold, csak képzeld! – ahogy valaki végignyalja a nyakad, képzelj el havat, éhséget, hozzád érő homlokot, egy teli hamutálat, narancslé ízét. Képzeld el – emeld föl az arcod – képzeld el, hányan ébrednek fel, épp ebben a percben. És hányan fekszenek. Képzeld el, hányan sétáltatnak éppen kutyát, hányan sírnak, hányan esnek el, hányan fáradnak el. Hányan csókolóznak. Hányan gyújtanak rá. Hányan állnak színpadon. Hányan simogatnak, ütnek, nevetnek, pisilnek. Hányan halnak meg. Képzelj el egy húszéves amerikai gyereket, akinek épp most, az orra előtt robban fel egy repeszgránát. Képzeld el a magát hánytató szomszédlányt. Képzelj kora reggeli eget, párás esőerdőt, szeles kősivatagot. Születést. Sajtburgert. Várakozást. Karmolást. Szerelmet. Röptükben alvó madarakat. Jó éjszakát.”
- Simon Márton

2014. július 21., hétfő

szerencsére

az előző és az azt megelőző bejegyzések margójára írom azt, hogyaszongya
'
MÁR EL IS MÚLT'
ennyit a hányáshoz hasonlító szemét féltékenységről, csak mosolygok magamon, meg az általam generált másfél nap rossz közérzeten. tapsvihar háromra.

btw.. áttérve a kellemes érzésekre... szerelmes vagyok egy fiúba, akivel még nem találkoztam soha

2014. július 20., vasárnap

fOreVER

az előző bejegyzés margójára: "egyszer ez is elmúlik"same shit different day, még szerencse, hogy egyszer minden elmúlik, nothing lasts fOreVER ahogy Anatol Knotek is összefoglalta egyetlen képben. éjjen.

féltékeny.

Ha a bánat egy nagy óceán, akkor a féltékenység egy undorító, randa és büdös pocsolya (jóvan, ez csak olyan jól hangzik, értelme nem sok van, hát istenem), jobb lenne, ha egyszer s mindenkorra valahogy kiiktatnánk őt az érzések közül, kéne egy Érzés Kezelő Hivatal, ahol panaszt lehet tenni (nyitvatartási idő: minden nap 9-től 5-ig, meg ilyenek) és akkor ott lehetne bejelenteni például a féltékenységet, mint gyilkos érzést, hogyaszongya Az életemet megmérgezi a féltékenység, ezúton kérvényezem az illetékesek segítségét annak haladéktalan kiiktatásában.

Valaki mondja meg, hogy honnan jön és miért tör rá az emberre még évekkel a szakítás után is, akkor is, ha ő szakított, akkor is, ha már rég vége mindennek, miért?
És ráadásul csúf és leküzdhetetlen, olyan mint a hányás: hiába próbálod visszatartani, csak jön, jön és elborít mindent.

2014. július 17., csütörtök

shieeet

ez lehet, hogy most egy kicsit durva lesz és nyers, de már kigondoltam, hogyaszongya:
égjenek a retek kurvák, ÉGJENEK.
tapsvihar háromra.

2014. július 12., szombat

ismétlés

annyira tudtam... nem is én lennék. még nevettem is magamon, hogy na majd amikor ott fogok tartani (ahol most) milyen rossz lesz már nekem. hát igen, az. valahol legbelül arra számítottam, hogy okosabb leszek, és nem követem el ezt a hibát, egy másik részem viszont tisztában volt vele, hogy csak idők kérdése.
a kérdés az, hogy ezúttal meddig fog tartani. mennyire fog fájni. meg tudom-e úszni nagyobb sérülések nélkül? egyáltalán el fog múlni? legutóbb is milyen sokáig tartott... annyira tudtam...
mosolygok. sírhatnék is, de a helyzeten nem javít.

2014. július 11., péntek

újratervezés

.
ttaratarataratttarratttaratttaratttattattarra
önkeresés GPS-szel.
.
.
.

sokadszor is

Igen, megoldom egyedül, megy ez nekem és nem, tényleg nem a másik felemet keresem, hanem egész társamat, meg persze boldog vagyok magamban is, "inner poise" és woman of integrity meg fasza, kemény csaj vagyok, köpök a társas kapcsolatokra és hát persze hogy nem pótcselekvésről van szó és nem támaszkodási kényszerről, de bazmeg - csak halkan merem kimondani - végre szeressen már valaki ENGEMET.

2014. július 10., csütörtök

stay.

I feel so lost but what can I do?
'cause I know this love seems real
but I don't know how to feel.

we say goodbye in the pouring rain
and I break down as you walk away.
stay.

'cause all my life I've felt this way
but I could never find the words to say
stay.

so change your mind and say you're mine. 
don't leave tonight
stay. with me.


2014. július 9., szerda

hoppegyszázas.

a kis autóm 07.06-án volt 1 éves, nálam. sokat szerelgettük, de nagyobb szervizre még sohasem volt szükség... így, hogy lassan itt a műszakiztatás ideje, meg a tudat is, hogy jó lenne patika állapotba hozni végre rávett, hogy elvigyem szakemberhez. úgy történt, ahogy sejtettem... elmondtam a problémákat, és a szerelő talált sokkal komolyabb, rejtett hibákat is. ott lesz 4 napot, én pedig már nagyon várom haza...
elgondolkodtam, hogy valahol az élet is ilyen. folyamatosan elromlanak dolgok, emberek, előjönnek kisebb nagyobb problémák, de az igazi dolgokat, azokat, amik rejtve vannak, csak a szakavatott szemek veszik észre... én sok mindent érzek, látok, tapasztalok, de megtartok mindent magamnak. majd amikor eljön az ideje elmesélek mindent... és mindennek eljön az ideje.

kisautóm várlak, siess, gyere haza, majd szállunk együtt a széllel, egyenesen bele a naplementébe.

2014. július 8., kedd

közérdekű közlemény

Nincsenek eltéphetetlen kötelékek, nincsenek karmikus találkozások, nincsenek örök szerelmek, nincsenek sosem látott intenzitású és mélységű kapcsolatok, nincsenek életreszóló dolgok, nincsenek - és most már toporzékolok -, nincsenek.
Meggyőződésem, hogy mindenki téved, aki ilyen gondolatokba ringatja magát miközben képtelen kilépni lassan elrothadó "életre szóló, karmikus és különleges" kapcsolatából.

Legyetek inkább bátrak.

2014. július 6., vasárnap

2014. július 5., szombat

kiégés

és milyen iszonyú nehéz lehet elengedni az embernek a sok piti ragaszkodást az állandóhoz, a sorsszerűhöz és a karmikushoz.
milyen hihetetlenül kényelmes belesüppedni az "ennek így kell(ett) lennie" dzsuvába.


kurva fájdalmas lehet bátornak lenni.
kitörni a megszokásból.

2014. július 1., kedd

fall apart and start again

mindig ugyanazt csinálom de persze azért mindig máshogy
mindig ugyanazokba a pocsolyákba, gödrökbe, szakadékokba, de persze mindig új utakon
nagyon a földön, belepusztulós romantikával
az igazságról papolva, hazug pátosszal


disappear here