2014. december 14., vasárnap

én már tudom a helyem (?)

tegnap este Jurij/Óriás/Elefánt koncert volt a Dharmában.
Jurijékról lecsúsztam sajnos, mert mire hazaértem munkából és elkészültem, pont úgy értem oda.
Az Óriás koncert viszont, óóóóriási volt, nem is emlékszem mikor voltam utoljára koncertjükön.. még valamelyik hegyalján.. idén a Volton valamiért kihagytam, (pedig be voltak karikázva a füzetemben) ...szóval iszonyat jól éreztem magam. :) minden a helyére tör.

2014. december 11., csütörtök

tényleg véletlen.

fontosat vinni ügyesen kell, a szélből inni, hogy csituljon el. nekidőlök a levegőnek, feszülnek a körmök, a szemek meg főnek. kocognak karcosan a kálcium-katonák, a szőrök felállnak.
az erekben szalutál a parancs, hogy keringeni kell, és fontosat vinni ügyesen kell...

(
belédszerettem.)

véletlen volt, esküszöm, hogy véletlen volt, pedig figyeltem, nem értem, tényleg véletlen volt...
nem akartam, vigyáztam, tényleg véletlen volt.

2014. november 30., vasárnap

no vember pls #2

no vember pls

same shit different day, és tényleg ez van, nem történik semmi, néha egy egy koncert vagy jó buli, de amúgy csak a munka és alvás felváltva. 7-én születésnapom volt, a 24.
kettő négynek kellett volna lennie, de ehelyett egy hülye, arrogáns és elviselhetetlen olasz sráccal töltöttem... ha csak eszembe jut is elönt a méreg...
viszont 8-án Grand Mexican Warlock koncert volt, és én nyertem meg a Hell Sweet Hell CD-t is, amit aztán mindannyian dedikáltak. :) A lelkemnek sose esett még ilyen jól koncert, még majdnem sírtam is... Jah és benne vagyok az official tour documentary klipben is, kemény 1 mp erejéig. :)
egyébként eltelt a hónap csendesen... gyorsan... nem hiányoztam senkinek.





3:22-nél csíkosban.

2014. október 5., vasárnap

live long and prosper

monumentális gondolataim manifesztációi, melyek mondatok formájában realizálódnak, limitált mentális képességeid számára nem mind akceptábilisak, dialógusunk kontinuitása így megszakad, nem jön létre az argomentumok szintézise.

hosszú és eredményes életet.

what you waitin for?

2014. október 4., szombat

teaest

- nagyjából bemértem, hogy hol a 23.
- nagyjából kint vagyok.
- nem merek kiszállni.
- hol vagy?
- nem tudom.
- baszki :D elindulok a meki felé.
- nee. :D piros punto, kék csíkos felső.
- na jó, de merre?
- talán itt?


OTT.

2014. szeptember 16., kedd

beléd halok halált.

kedves tévénéző gyerekek, most megosztok veletek egy olyan tényt, hogyaszongya..
szerelmes vagyok.
óh ezt hallottuk már sokszor - gondoljátok - de most tényleg.
egy ideje szenvedek a pasik miatt, de még csak most következik a neheze... most, hogy beláttam, igenis szerelmes vagyok és nem segíthet rajtam senki... ez a szerelem aztán tényleg reménytelen, egész életeken át ívelő szerencsétlenség űz, hajt, mint valami fáradhatatlan vadat, aztán valahol majd csak utolér. ez most meddig fog tartani? mennyi idő lesz mire felfogom, hogy csak magamat mérgezem?
mennyi idő lesz mire őt is elfelejtem és ezt az egészet kiheverem? hisz még csak most fogadtam el.
még csak most kezdődik minden. a biztos halálra ítélt csata első mozzanata.

2014. szeptember 13., szombat

chaos

jajj olyan nehéz elindulni valamerre, pláne a helyes úton... lassan már elegem van a saját nyafogásomból, hisz régen nem ismertem akadályt. mindent megvalósítottam, amire vágytam...
megint az az ember szeretnék lenni.
egyébként minden reggel azt dúdolom, hogy
I want to take a bath with you and wash the chaos from my skin.

2014. szeptember 11., csütörtök

vagyok még

van egy cisztám. hmm, régóta tudom amúgy, vagyis csak sejtettem jelenlétét, de jól megvoltunk egymással.
van egy cisztám, ami akkora, mint a méhem. 3 hét múlva derül ki mennyire rosszindulatú.
most már nem vagyunk jóba.

2014. augusztus 20., szerda

whtvr

éljen.

2014. augusztus 18., hétfő

vállatvon

ha már előző posztomban arról nyálaztam, hogy milyen szerelmes tudok lenni egyes zenékbe... érdemes egy mosolyt villantani, mert épp egy ismeretlen (feltehetőleg új) 30Y számot hallgatok, és eszembe jut, hogy amikor még fiatal gimnazista tévénéző gyerek voltam, mennyire imádtam a magyar alter zenéket. kivéve a kvimbit, azt sose szerettem. hát mit is mondjak? maradt pár, amit szívesen meghallgatok néhanap, de most csak nevetek, hogy én hogy hallgathattam nonstop ilyeneket minden nap? .... 

2014. augusztus 17., vasárnap

I want moar

olyan sok mindenbe/mindenkibe vagyok "szerelmes", hogy néha még magam sem tudom számon tartani (ilyenkor nem a bolond férfiakra kell egyből gondolni, hanem mondjuk a naplementére és a csillagos égre).
itt van például ez a fiú, akinek a hangjába és minden nemű zenei munkásságába vagyok szerelmes -de nagyon- mióta csak először meghallottam...



+++

ha minden igaz, még ebben az évben megjelenik egy újabb Apey LP, aminek tiszta szívből örülök...
ilyenkor eszembe jut a kis karcos CD-m úgy 2008-2009 tájékáról, alkoholos filccel ráfirkálva, hogy 'Smoke and a Pretty Kettle' , amikor még csak formálódni látszott, hogy itt jelentős hangsúly lesz fektetve erre az akusztikus témára és mellette tombolni fog a nagy zenekaros felállás is, merthogy az Apey and the Pea nehézségek nélkül felemelkedik a sablonos mocsok felé és életet visz a hanyatlani látszó magyar zene világába... (igen, erről is lehetne írni rengeteget, de majd egy másik alkalommal.)
tehát itt van az Apey akusztik, ami egyébként eléggé háttérbe szorult az utóbbi időben, amitől nem voltam feldobva, (-természetesen imádom, amikor zúznak, de-) nekem szükségem van ezekre az érzelmes témákra is. most megint eszembe jutnak régi emlékek, amikor a 'Like a Knife'-ra sírtam szét a fejem vagy a 'Fade Into You' c. Mazzy Star feldolgozására voltam halálosan és reménytelenül és visszafordíthatatlanul szerelmes, azzal keltem, feküdtem.. és persze arra is szétsírtam a fejem. azt már nem is nagyon fejtegetném, hogy milyen hangosan üvöltöttem hajnalban buliból hazaérve, hogyaszongya "whiskey bottles on the floor.."
imádtam.. jobban mondva imádom az egészet úgy, ahogy van és szeretnék egy olyat, hogy Smoke and a Pretty Kettle Remastered.
ezek után 2010-ben jött a "Feathers, Black Flowers" amitől ismételten eldobtam az agyam.. minden számot megéltem, széthallgattam, sírtam, nevettem, táncoltam, énekeltem, mint valami idióta. az összes számot imádom róla, kivétel nélkül, de ha nagyon muszáj egyet választanom, akkor az a 'Spiders' lesz (és a többi 11).
ekkor volt idő, hogy kétségbe voltam esve, hogy Andris kiköltözött Angliába és mi lesz a zenéléssel, a zenekarral? valahogy megnyugodtam, mert mindig csordogált egy kevés. 2011-ben az Orion maxi 3 remek számmal, majd a következő év végén lett a maxiból EP és felkerült a lemezre egy szintén nagyon jó track.
nagyjából 2 év telt el azóta... nem panaszkodom, mert az Apey and the Pea kemény témái kárpótoltak és kellően kielégítettek, de most már nagyon várom a szóló projekt számait.

na jó, drága feleim, én most akkor balra el.


+++

2014. augusztus 16., szombat

when the sun sits ground

###

~
it's cold, and I can't sleep without your laughter...
###

2014. augusztus 15., péntek

scarcity

ritkán és nagyon nehezen gondolok az olyan dolgokra, amik hiánya félelemmel tölt el...

most nem történt semmi extra, csak annyi, hogyaszongya... az egész család elment egy hosszúhétvégére kirándulni, én meg itthon maradtam, mert dolgoznom kell. minden épelméjű fiatal a bulival párosítja az üres kecót, és én sem gondoltam, hogy problémát fog okozni, de nem kertelek, kibaszottul magányosnak érzem magam. egyedül vagyok.
nem tudom, hogy jobb lenne-e, ha ma sem dolgoztam volna 12 órát, és holnap sem kellene hajnal 4-kor felkelnem.. mégis mit csinálnék? rendeznék egy házibulit? erősen kétlem, hogy rám érne akárki is. csak még jobban beforognék. 
már ott tartok, hogy bekapcsoltam anyu szobájában a tv-t, hogy legalább a megszokott háttérzaj keltette illúzió tartson bennem némi lelket. de gáz.
szánalmas vagyok, hé. csak 3 napról van szó. péntektől vasárnapig. 
gyorsan el fog telni... ma is dolgoztam reggeltől estig (és normál esetben már rég aludnék) holnap is dolgozok reggeltől estig.. munka után kikocsikázok nővéremékhez kutyát etetni, aztán haza. vagy alszok, vagy mégis a nyakamba veszem a várost, fogalmam sincs... vasárnapra nagyon sok programom van, beígérkeztem ezer emberhez, és estére már jönnek is haza....
talán nem is lenne ez az egész, nem is érezném rosszul magam, ha alapból nem lett volna ilyen retkedék hetem, meg talán ha rendben lenne az én mindig mindenben megbotló szerencsétlen lelkem.
na most nevetek. de csak egy picit.
10 ml lidocain egyenesen a lélekbe injektálva, aztán jó éjszakát feleim, balra el.



I look into your eyes.. diving into the ocean
I look into your eyes... falling...
like a wall of stars.

2014. augusztus 9., szombat

daydream nation

akik úgy gondolják, hogy minden mindegy, mert a világ úgyis a vesztébe rohan, azok rossz oldalról közelítik a dolgokat.
nem kell valaminek örökké tartani ahhoz, hogy tökéletes legyen.



###

2014. augusztus 5., kedd

got the music in you.




move baby
I'm in love.

2014. július 26., szombat

érezd

"Képzeld el. De először hét levegővétel. A hagakure szerint a jó szamurájnak ennyi idő kell hogy bármiben helyesen döntsön. Bár itt most nincs döntés, csak figyelem. Hét levegővétel. A nyugalom. Kezdhetjük. Először is képzelj el valami egyszerűt. Képzeld el, ahogy a szemedbe süt a nap, ahogy égeti az arcod, vagy csak épp kellemesen melegíti. Mindegy. A lényeg, hogy képzeld el a ragyogást. Érezd. Aztán képzeld el, mondjuk a fázást. Egy szál pólóban kinn az erkélyen, már elszívtad a cigit, sötét van, négy emelet magas sötét, a tetején állsz, és nem mész be. Képzeld el a remegést. Ahogy a szádba harapsz, hogy ne remegjen. Aztán képzeld el, ahogy másvalaki harap a szádba. Remegve. Képzeld el a forró leheletét. Érzed a szája szélén az izzadságot. Képzeld el ahogy visszaharapsz. Ezután képzelj el valami illatot. Valami egyszerűt. Nem annyira személyeset, mint a forró olajjal keveredő cigaretta szaga – krumplisütés közben. Képzelj csak simán hagymát. Legyen hagyma. Szívd mélyen le. Képzeld el az abszurd módon sós tengert, ahogy ölelget, ahogy lelassít, mikor belegázolsz. Képzeld el, ahogy marja a torkod a szénsav. Képzeld el az aluljáróban alvókat, hogy mikor fürödtek utoljára saját fürdőszobában. Képzelj el egy tükör előtt álldogáló, meztelen, gondolattalan férfit. Képzelj el egy csokor kékre festett, tönkretett rózsát. Képzeld el a Gangeszt, a kedvenc zenédet – be ne kapcsold, csak képzeld! – ahogy valaki végignyalja a nyakad, képzelj el havat, éhséget, hozzád érő homlokot, egy teli hamutálat, narancslé ízét. Képzeld el – emeld föl az arcod – képzeld el, hányan ébrednek fel, épp ebben a percben. És hányan fekszenek. Képzeld el, hányan sétáltatnak éppen kutyát, hányan sírnak, hányan esnek el, hányan fáradnak el. Hányan csókolóznak. Hányan gyújtanak rá. Hányan állnak színpadon. Hányan simogatnak, ütnek, nevetnek, pisilnek. Hányan halnak meg. Képzelj el egy húszéves amerikai gyereket, akinek épp most, az orra előtt robban fel egy repeszgránát. Képzeld el a magát hánytató szomszédlányt. Képzelj kora reggeli eget, párás esőerdőt, szeles kősivatagot. Születést. Sajtburgert. Várakozást. Karmolást. Szerelmet. Röptükben alvó madarakat. Jó éjszakát.”
- Simon Márton

2014. július 21., hétfő

szerencsére

az előző és az azt megelőző bejegyzések margójára írom azt, hogyaszongya
'
MÁR EL IS MÚLT'
ennyit a hányáshoz hasonlító szemét féltékenységről, csak mosolygok magamon, meg az általam generált másfél nap rossz közérzeten. tapsvihar háromra.

btw.. áttérve a kellemes érzésekre... szerelmes vagyok egy fiúba, akivel még nem találkoztam soha

2014. július 20., vasárnap

fOreVER

az előző bejegyzés margójára: "egyszer ez is elmúlik"same shit different day, még szerencse, hogy egyszer minden elmúlik, nothing lasts fOreVER ahogy Anatol Knotek is összefoglalta egyetlen képben. éjjen.

féltékeny.

Ha a bánat egy nagy óceán, akkor a féltékenység egy undorító, randa és büdös pocsolya (jóvan, ez csak olyan jól hangzik, értelme nem sok van, hát istenem), jobb lenne, ha egyszer s mindenkorra valahogy kiiktatnánk őt az érzések közül, kéne egy Érzés Kezelő Hivatal, ahol panaszt lehet tenni (nyitvatartási idő: minden nap 9-től 5-ig, meg ilyenek) és akkor ott lehetne bejelenteni például a féltékenységet, mint gyilkos érzést, hogyaszongya Az életemet megmérgezi a féltékenység, ezúton kérvényezem az illetékesek segítségét annak haladéktalan kiiktatásában.

Valaki mondja meg, hogy honnan jön és miért tör rá az emberre még évekkel a szakítás után is, akkor is, ha ő szakított, akkor is, ha már rég vége mindennek, miért?
És ráadásul csúf és leküzdhetetlen, olyan mint a hányás: hiába próbálod visszatartani, csak jön, jön és elborít mindent.

2014. július 17., csütörtök

shieeet

ez lehet, hogy most egy kicsit durva lesz és nyers, de már kigondoltam, hogyaszongya:
égjenek a retek kurvák, ÉGJENEK.
tapsvihar háromra.

2014. július 12., szombat

ismétlés

annyira tudtam... nem is én lennék. még nevettem is magamon, hogy na majd amikor ott fogok tartani (ahol most) milyen rossz lesz már nekem. hát igen, az. valahol legbelül arra számítottam, hogy okosabb leszek, és nem követem el ezt a hibát, egy másik részem viszont tisztában volt vele, hogy csak idők kérdése.
a kérdés az, hogy ezúttal meddig fog tartani. mennyire fog fájni. meg tudom-e úszni nagyobb sérülések nélkül? egyáltalán el fog múlni? legutóbb is milyen sokáig tartott... annyira tudtam...
mosolygok. sírhatnék is, de a helyzeten nem javít.

2014. július 11., péntek

újratervezés

.
ttaratarataratttarratttaratttaratttattattarra
önkeresés GPS-szel.
.
.
.

sokadszor is

Igen, megoldom egyedül, megy ez nekem és nem, tényleg nem a másik felemet keresem, hanem egész társamat, meg persze boldog vagyok magamban is, "inner poise" és woman of integrity meg fasza, kemény csaj vagyok, köpök a társas kapcsolatokra és hát persze hogy nem pótcselekvésről van szó és nem támaszkodási kényszerről, de bazmeg - csak halkan merem kimondani - végre szeressen már valaki ENGEMET.

2014. július 10., csütörtök

stay.

I feel so lost but what can I do?
'cause I know this love seems real
but I don't know how to feel.

we say goodbye in the pouring rain
and I break down as you walk away.
stay.

'cause all my life I've felt this way
but I could never find the words to say
stay.

so change your mind and say you're mine. 
don't leave tonight
stay. with me.


2014. július 9., szerda

hoppegyszázas.

a kis autóm 07.06-án volt 1 éves, nálam. sokat szerelgettük, de nagyobb szervizre még sohasem volt szükség... így, hogy lassan itt a műszakiztatás ideje, meg a tudat is, hogy jó lenne patika állapotba hozni végre rávett, hogy elvigyem szakemberhez. úgy történt, ahogy sejtettem... elmondtam a problémákat, és a szerelő talált sokkal komolyabb, rejtett hibákat is. ott lesz 4 napot, én pedig már nagyon várom haza...
elgondolkodtam, hogy valahol az élet is ilyen. folyamatosan elromlanak dolgok, emberek, előjönnek kisebb nagyobb problémák, de az igazi dolgokat, azokat, amik rejtve vannak, csak a szakavatott szemek veszik észre... én sok mindent érzek, látok, tapasztalok, de megtartok mindent magamnak. majd amikor eljön az ideje elmesélek mindent... és mindennek eljön az ideje.

kisautóm várlak, siess, gyere haza, majd szállunk együtt a széllel, egyenesen bele a naplementébe.

2014. július 8., kedd

közérdekű közlemény

Nincsenek eltéphetetlen kötelékek, nincsenek karmikus találkozások, nincsenek örök szerelmek, nincsenek sosem látott intenzitású és mélységű kapcsolatok, nincsenek életreszóló dolgok, nincsenek - és most már toporzékolok -, nincsenek.
Meggyőződésem, hogy mindenki téved, aki ilyen gondolatokba ringatja magát miközben képtelen kilépni lassan elrothadó "életre szóló, karmikus és különleges" kapcsolatából.

Legyetek inkább bátrak.

2014. július 6., vasárnap

2014. július 5., szombat

kiégés

és milyen iszonyú nehéz lehet elengedni az embernek a sok piti ragaszkodást az állandóhoz, a sorsszerűhöz és a karmikushoz.
milyen hihetetlenül kényelmes belesüppedni az "ennek így kell(ett) lennie" dzsuvába.


kurva fájdalmas lehet bátornak lenni.
kitörni a megszokásból.

2014. július 1., kedd

fall apart and start again

mindig ugyanazt csinálom de persze azért mindig máshogy
mindig ugyanazokba a pocsolyákba, gödrökbe, szakadékokba, de persze mindig új utakon
nagyon a földön, belepusztulós romantikával
az igazságról papolva, hazug pátosszal


disappear here

2014. június 13., péntek

fade out

nagyon nagyon nagyon kell vigyázni azzal, hogy mit érez az ember meg vadászni is csak pontosan, szépen és nem bedőlni, nem bedőlni. az egyedüllétem legalább sosem csal meg, sosem ver át, sosem hagy el, mindig velem marad.
nagyon kell vigyázni azzal, hogy mit érez az ember.
érzésrendőrséget a fejembe, oh yeah.

2014. május 29., csütörtök

2014. május 25., vasárnap

same old everything

itt vagyok.
kezdhetném a sablon szövegekkel megint, hogy jajj ezer éve nem írtam semmit és annyi minden történt azóta... kezdhetném, de nem fogom. pedig tényleg annyi minden történt azóta...
újra lett telepítve a gépem, így talán nem fog lefagyni állandóan a blogger, bár nem tudom van e egyáltalán a kettőnek köze egymáshoz. egyébként próbáltam másik kuckót találni magamnak, ahol nyugiban blogolhatok, de szánalmas keresgélések voltak ezek, semmire sem jutottam. nem is bánom, mert szeretek itt lenni, jó ez így és kész.
helyzetjelentésnek legyen elég annyi, hogy nagyjából ugyanúgy vagyok, mint hónapokkal ezelőtt, nem idegesítem magam már egyik hülye srác miatt sem, akikről korábban írtam... mind óriási nagy tévedés volt, ezek a hangok a fejemben mindent elhitetnek velem... szerencsére mostanában kevesebbet hallom...

bárki is vagy, üdv újra a lélekérzéstelenítő szakrendelésen.

2014. április 13., vasárnap

psycho

Az elmémnek vajon milyen fokú torzulását jelzi, hogy a macska az én elváltoztatott hangomon beszél saját magához és olyanokat mond, hogy 'Jaj, de szép csíkos vagyok'?

2014. március 27., csütörtök

sej

alkohol nélkül élni csodálatos.
be kéne baszni...

2014. február 22., szombat

jófogás

Rémes másnaposságomat enyhe náthára cserélem.
Minden megoldás érdekel.
Ugyanitt kellemetlen szívdobogás, baszatlanság és munkaundor kedvező feltételekkel eladó.

2014. január 25., szombat

hát

már a tudatmódosítás sem a régi.