ritkán és nagyon nehezen gondolok az olyan dolgokra, amik hiánya félelemmel tölt el...
most nem történt semmi extra, csak annyi, hogyaszongya... az egész család elment egy hosszúhétvégére kirándulni, én meg itthon maradtam, mert dolgoznom kell. minden épelméjű fiatal a bulival párosítja az üres kecót, és én sem gondoltam, hogy problémát fog okozni, de nem kertelek, kibaszottul magányosnak érzem magam. egyedül vagyok.
nem tudom, hogy jobb lenne-e, ha ma sem dolgoztam volna 12 órát, és holnap sem kellene hajnal 4-kor felkelnem.. mégis mit csinálnék? rendeznék egy házibulit? erősen kétlem, hogy rám érne akárki is. csak még jobban beforognék.
már ott tartok, hogy bekapcsoltam anyu szobájában a tv-t, hogy legalább a megszokott háttérzaj keltette illúzió tartson bennem némi lelket. de gáz.
szánalmas vagyok, hé. csak 3 napról van szó. péntektől vasárnapig.
gyorsan el fog telni... ma is dolgoztam reggeltől estig (és normál esetben már rég aludnék) holnap is dolgozok reggeltől estig.. munka után kikocsikázok nővéremékhez kutyát etetni, aztán haza. vagy alszok, vagy mégis a nyakamba veszem a várost, fogalmam sincs... vasárnapra nagyon sok programom van, beígérkeztem ezer emberhez, és estére már jönnek is haza....
talán nem is lenne ez az egész, nem is érezném rosszul magam, ha alapból nem lett volna ilyen retkedék hetem, meg talán ha rendben lenne az én mindig mindenben megbotló szerencsétlen lelkem.
na most nevetek. de csak egy picit.
10 ml lidocain egyenesen a lélekbe injektálva, aztán jó éjszakát feleim, balra el.
I look into your eyes.. diving into the ocean
I look into your eyes... falling...
like a wall of stars.
like a wall of stars.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése