olyan sok mindenbe/mindenkibe vagyok "szerelmes", hogy néha még magam sem tudom számon tartani (ilyenkor nem a bolond férfiakra kell egyből gondolni, hanem mondjuk a naplementére és a csillagos égre).
itt van például ez a fiú, akinek a hangjába és minden nemű zenei munkásságába vagyok szerelmes -de nagyon- mióta csak először meghallottam...
+++
ha minden igaz, még ebben az évben megjelenik egy újabb Apey LP, aminek tiszta szívből örülök...
ilyenkor eszembe jut a kis karcos CD-m úgy 2008-2009 tájékáról, alkoholos filccel ráfirkálva, hogy 'Smoke and a Pretty Kettle' , amikor még csak formálódni látszott, hogy itt jelentős hangsúly lesz fektetve erre az akusztikus témára és mellette tombolni fog a nagy zenekaros felállás is, merthogy az Apey and the Pea nehézségek nélkül felemelkedik a sablonos mocsok felé és életet visz a hanyatlani látszó magyar zene világába... (igen, erről is lehetne írni rengeteget, de majd egy másik alkalommal.)
ilyenkor eszembe jut a kis karcos CD-m úgy 2008-2009 tájékáról, alkoholos filccel ráfirkálva, hogy 'Smoke and a Pretty Kettle' , amikor még csak formálódni látszott, hogy itt jelentős hangsúly lesz fektetve erre az akusztikus témára és mellette tombolni fog a nagy zenekaros felállás is, merthogy az Apey and the Pea nehézségek nélkül felemelkedik a sablonos mocsok felé és életet visz a hanyatlani látszó magyar zene világába... (igen, erről is lehetne írni rengeteget, de majd egy másik alkalommal.)
tehát itt van az Apey akusztik, ami egyébként eléggé háttérbe szorult az utóbbi időben, amitől nem voltam feldobva, (-természetesen imádom, amikor zúznak, de-) nekem szükségem van ezekre az érzelmes témákra is. most megint eszembe jutnak régi emlékek, amikor a 'Like a Knife'-ra sírtam szét a fejem vagy a 'Fade Into You' c. Mazzy Star feldolgozására voltam halálosan és reménytelenül és visszafordíthatatlanul szerelmes, azzal keltem, feküdtem.. és persze arra is szétsírtam a fejem. azt már nem is nagyon fejtegetném, hogy milyen hangosan üvöltöttem hajnalban buliból hazaérve, hogyaszongya "whiskey bottles on the floor.."
imádtam.. jobban mondva imádom az egészet úgy, ahogy van és szeretnék egy olyat, hogy Smoke and a Pretty Kettle Remastered.
ezek után 2010-ben jött a "Feathers, Black Flowers" amitől ismételten eldobtam az agyam.. minden számot megéltem, széthallgattam, sírtam, nevettem, táncoltam, énekeltem, mint valami idióta. az összes számot imádom róla, kivétel nélkül, de ha nagyon muszáj egyet választanom, akkor az a 'Spiders' lesz (és a többi 11).
ekkor volt idő, hogy kétségbe voltam esve, hogy Andris kiköltözött Angliába és mi lesz a zenéléssel, a zenekarral? valahogy megnyugodtam, mert mindig csordogált egy kevés. 2011-ben az Orion maxi 3 remek számmal, majd a következő év végén lett a maxiból EP és felkerült a lemezre egy szintén nagyon jó track.
nagyjából 2 év telt el azóta... nem panaszkodom, mert az Apey and the Pea kemény témái kárpótoltak és kellően kielégítettek, de most már nagyon várom a szóló projekt számait.
na jó, drága feleim, én most akkor balra el.
imádtam.. jobban mondva imádom az egészet úgy, ahogy van és szeretnék egy olyat, hogy Smoke and a Pretty Kettle Remastered.
ezek után 2010-ben jött a "Feathers, Black Flowers" amitől ismételten eldobtam az agyam.. minden számot megéltem, széthallgattam, sírtam, nevettem, táncoltam, énekeltem, mint valami idióta. az összes számot imádom róla, kivétel nélkül, de ha nagyon muszáj egyet választanom, akkor az a 'Spiders' lesz (és a többi 11).
ekkor volt idő, hogy kétségbe voltam esve, hogy Andris kiköltözött Angliába és mi lesz a zenéléssel, a zenekarral? valahogy megnyugodtam, mert mindig csordogált egy kevés. 2011-ben az Orion maxi 3 remek számmal, majd a következő év végén lett a maxiból EP és felkerült a lemezre egy szintén nagyon jó track.
nagyjából 2 év telt el azóta... nem panaszkodom, mert az Apey and the Pea kemény témái kárpótoltak és kellően kielégítettek, de most már nagyon várom a szóló projekt számait.
na jó, drága feleim, én most akkor balra el.
+++
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése