2013. május 30., csütörtök

eznonszensz

Van egy rohadt idegesítő dolog az életemben, ami egyszerűen ép ésszel felfoghatatlan számomra, szóval valaki legyen szíves magyarázza el, hogy MIÉRT?
Miért van az, hogy a pici, drágaságos unokahúgom, akit rettenetesen szeretek, mert egy igazi tünemény... dehát néha azért kiborít, mert miért is ne, tehát néha ha erélyesebben rá akarok szólni, nyomatékosításom jeléül mindig a teljes nevén szólítom, ami Szabó Bíborka, erre mindig nagyon elhallgat...
az egyetlen apró, de nem elhanyagolható probléma az, hogy ezekben a hirtelen felindult helyzetekben mindig ugyanaz történik.... a kislányt úgy szólítom, hogy Pongor Bíborka...... és ilyenkor hirtelen elhallgatok és szótlanul, értetlenül, tehetetlenül állok a dologhoz.
nem tudom nem tudom és még mindig nem tudom, hogy miért. valaki segítsen, mert ma pl már hisztérikusan röhögtem a párnámba, mert ez NONSZENSZ. :D tudom, hogy a gyereket Szabó Bíborkának hívják. most is röhögök. :D ez számomra kész rejtély.
a volt barátom vezetékneve Pongor, de az már a múlt, lassan 1 éve vége.. és ez még mindig nem adott magyarázatot a dologra, hogy miért jön elő, amikor soha semmikor nem jön elő. Csak amikor szegény gyerekre rá akarok szólni, és a teljes nevét akarnám hirtelen mondani.
Még az a szerencse, hogy a szülei egyszer sem hallották.
Ennél nagyobb poén az lenne, hogyha a gyerek azt hinné, tényleg így hívják. :D mert ugye azért a szülei sosem szólítják teljes nevén, sőt rajtam kívül senki. :D nemigaz nemigaz nemigaz
röhögjünk együtt.

2013. május 29., szerda

aha

és most akkor megint üljek le, és próbáljam meg leírni, hogy milyen az, amikor a levegő illatából lehet érezni, hogy mindjárt esni fog az eső, és ahogy kilépek az utcára, el is kezd esni, nagy cseppekben, és vattacukorillatú lesz a levegő, puhán kopog az eső a leveleken, és eszembe jut a sok, porszagú séta gyerekkoromból, és nagyon, de nagyon különösen érzem magam, nem jól, nem rosszul, csak máshogy, megfoghatatlanul, ezt csak érezni lehet, definiálni nem, ha ránézel, elhalványul, mint a csillagok, de közben mégis kétségtelenül valós, na ezt, ezt kéne szavakba önteni jól, élvezetesen, színesen, de ezt nem lehet basszus, ezt tényleg csak átélni lehet.




- - -

2013. május 26., vasárnap

mindig megtalálsz.

hát igen. akkor talán kiderülni látszik, hatás alatt állok, meglehet, hogy mindig is hatás alatt álltam. de ha nem is mindig, akkor biztosan, amikor mellette vagyok.
és...

tudnék szerelmes lenni.
még mindig.
akár most azonnal.


- - -
talán csak egy szavába kerülne.

2013. május 20., hétfő

I'm back bitches

ó, valamiért szükségtelennek tartottam eddig mindennemű megnyilvánulást itt a blogon, pedig lett volna miről írni, bőven! pláne, hogy megígértem magamnak, hogy -ha nem is minden nap- de rendszeresen fogok posztolni, és nem a felkeltem-ettem-fogatmostam-elmentemdolgozni-hazajöttem-ettem-fogatmostam-aludtam kombót. sosem szerettem az olyat.

több mindent elmondhatok magamról, így közel a május végéhez. a legfontosabb, amit meg is említenék  talán az, hogy már nem szenvedek a hormonok által betáplált érzelmeim miatt, ami egy ember felé irányította minden tartalékomat. ez volt életem leghosszabb fellángolása, de hálistennek vége. lezártam, és már nem őrülök meg minden egyes nap. thanks god. :D
ez a feromonos fellángolás nem volt ismeretlen számomra eddig sem, régen többször is megesett velem az eset, egy volt osztálytársam irányába, de az csak pár óráig, max 1-2 napig tartott. (ezzel kapcsolatban vannak posztok a múltból is és gyártani fogok egy külön posztot a legfrissebb élményeimnek vele kapcsolatban..)

Úgy általánosságban pedig éjjel nappal dolgozok, és amikor sikerül elszakadnom 1-2 napra onnan, a hátamra veszem a világot és próbálom kihasználni az adódó pillanatokat.
Aminek nagyon drukkolok most, az a nyári szabadságolás elintézése, mert ha június 23-tól július 7-ig sikerülne kivennem, akkor el tudnék menni egész hétre Hegyaljára, ahova már nagyon vágyok, utána pedig 1 napra Voltra, Queens of the stone age koncertre. *love* ó jajj. 

2013. május 17., péntek

Vulcans never lie.

voltunk mozizni Petivel, a Star Trek filmet néztük és nagyon jól éreztem magam. : )
A film is nagyon tetszett, és örülök, hogy eredeti nyelven néztük, bár így kicsit sok volt hangoskodó, járkáló külföldi membör, de annyi baj legyen. ó külön meg kell említenem, hogy Peti nagyon cuki volt :D egyébként még az este elején kaptam tőle egy CD-t, hogy flvidítson a motorka miatt.. az is nagyon jól esett. : )
Mozi után (ami hajnal 1 körül volt) hazahozott és pihi volt. több ilyen este kellene úgy érzem és teljesen kiegyensúlyozott lenne a kis lelkecském. : )

ennyit szeretnék még hozzáfűzni a dolgokhoz:



###