Van egy rohadt idegesítő dolog az életemben, ami egyszerűen ép ésszel felfoghatatlan számomra, szóval valaki legyen szíves magyarázza el, hogy MIÉRT?
Miért van az, hogy a pici, drágaságos unokahúgom, akit rettenetesen szeretek, mert egy igazi tünemény... dehát néha azért kiborít, mert miért is ne, tehát néha ha erélyesebben rá akarok szólni, nyomatékosításom jeléül mindig a teljes nevén szólítom, ami Szabó Bíborka, erre mindig nagyon elhallgat...
az egyetlen apró, de nem elhanyagolható probléma az, hogy ezekben a hirtelen felindult helyzetekben mindig ugyanaz történik.... a kislányt úgy szólítom, hogy Pongor Bíborka...... és ilyenkor hirtelen elhallgatok és szótlanul, értetlenül, tehetetlenül állok a dologhoz.
nem tudom nem tudom és még mindig nem tudom, hogy miért. valaki segítsen, mert ma pl már hisztérikusan röhögtem a párnámba, mert ez NONSZENSZ. :D tudom, hogy a gyereket Szabó Bíborkának hívják. most is röhögök. :D ez számomra kész rejtély.
a volt barátom vezetékneve Pongor, de az már a múlt, lassan 1 éve vége.. és ez még mindig nem adott magyarázatot a dologra, hogy miért jön elő, amikor soha semmikor nem jön elő. Csak amikor szegény gyerekre rá akarok szólni, és a teljes nevét akarnám hirtelen mondani.
Még az a szerencse, hogy a szülei egyszer sem hallották.
Ennél nagyobb poén az lenne, hogyha a gyerek azt hinné, tényleg így hívják. :D mert ugye azért a szülei sosem szólítják teljes nevén, sőt rajtam kívül senki. :D nemigaz nemigaz nemigaz
röhögjünk együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése