keep up

De mi van akkor, ha az élet csak ennyi és nem több?
Mi van akkor, ha nincsenek "nagy örömök", nincsenek rendkívüli dolgok és sosem jön el az a valami, amire olyan nagyon várok?
Emlékszem, már kamaszkoromban is csupa várakozás voltam.
Mindig az volt az érzésem, hogy ez a valami, amiben létezem, még nem lehet az élet, az majd nemsokára következik mindenféle nagy csinnadrattával és tüzijátékkal és attól kezdve minden csupa fény lesz és boldogság és izgalom.
De mi van ha tévedek? Mi van, ha az élet tulajdonképpen monoton, szürke vacak, sok kínlódással és kis örömökkel?
Nem nagyon tudom, hogy akkor mi van.
De sejtem, hogy a szürke monotonitásba sosem fogok belenyugodni.
Az én életösztönöm azt diktálja, hogy kivárjam azt a valamit, amit gyerekkoromban elképzeltem....

nothing ever changes

utálom már, hogy mindig csak panaszkodni jövök ide, de nem tudok ellene mit tenni. az, hogy ilyen kevés poszt van egyáltalán nem arra utal, hogy nincs bennem semmi negatív, amit szanaszét szórhatok... egyszerű az ok: nagyon nagyon lassú ez a rohadt blog. nem tudok haladni vele semerre, pedig már ráférne egy kiadós átszerkesztés, felújítás. na tessék, megint csak panaszkodok. :D
egyébként higgyétek el nekem, elég boldog életet élek.... ezt a blogot már rég megérintette a sötétség.
na puszi.