2012. február 26., vasárnap

deja vu.

#

sötét. dög meleg. sörök borulnak fröccsennek mindenfelé. iszonyat hangosan dübörög a basszus.
becsuktam a szemem és átadtam magam a ritmusnak... a páradús levegő miatt majd' megfulladtam, a tarkómon folyt a víz.. megcsapott a sör kellemes aromája és emberek löktek félre minden lépésüknél.
a mellkasomban szétáradt a melegség, a boldogság, hirtelen úgy éreztem, hogy nyár van és fesztiválon vagyok, majd megdöglök a hőségtől és közbe tombolok a koncerten kifulladásig. amíg csak bírom.
ezekért a pillanatokért érdemes élni.



2012. február 25., szombat

emlékkép.

#

hihetetlen, hogy pár szó a múltról, néhány fénykép, egy kínos videó és egy szeretett zene mennyi emléket szakít fel a lelkedben. olyan emlékek, amik boldoggá tesznek ha rájuk gondolsz, de eltemetted őket, mert fájdalmasan tudnak szúrni a szívbe, amikor rájössz, hogy elmúlt és sosem lesz már többet. illatok, színek vannak előttem, érzem a bőrömön a régi sebeimet, érzem a mellkasomban a felhőtlen boldogságot, azt a semmiséget, amit akkor éltem meg... szégyellem magam, amiért majdnem teljesen elfelejtettem. ha nem lenne tárgyi bizonyíték, már szinte az egész múltamat elfelejtettem volna. ez most jó? vagy rossz? nem tudom... 




- - -

2012. február 23., csütörtök

nyilván.


...

napi elgondolkodtató párbeszéd:

- végre olyan ember lettem, amilyennek szeretett volna, de addigra már másik férfit választott. elkéstem...
- még mindig szereted, ugye?
- örökké, minden egyes nap... 

kár, hogy pont az nem lát bele ennek mélységeibe, akinek a legjobban kellene.


- - -

2012. február 7., kedd

örvény.


...
aludj csak, majd én álmodom.






Te uraltad az örvényt, hisz te kavartad azt; mégis hagytál beleveszni, míg elfordítottad a fejed.
Azt hívén, büszke a mozdulat.
Pedig csak gyáva volt.
Az egyedül büszke mozdulat az volt, ahogy végül én hunytam le a szemem, hogy ne legyek tanúja árulásodnak, aminek kínját megbocsájtani most még luxusnak tűnik.
Elértük a Mélypontot. De én szárnyalok tovább, te pedig csonkolások útján végbemenő, jobbító szándékoddal is csak magad fúrod mélyebbre a semmiben.

2012. február 3., péntek

crosses.


---
Mindig letaglóz szalonunk ridegsége. Oly intenzív, hogy szinte azt az érzetet kelti, hogy a kandallóban szürkéllő hamu piszkos, szennyezett hó csupán. Didergek belül, és tudom, most rád kell néznem. 

Megteszem. 

Nincs mit veszítenem már – mindenem elvetted. 
Fiatalkorom óta ismerem az arcod, mégis minden alkalommal olyan, mintha először látnám. Megfejthetetlen szépség dereng a mélyén, ám kínzó sötétségét is jól ismerem. 
A szemed élénk figyelmét a szenvedély sem tompítja. Csak pár órája, hogy vöröslő ködén át figyelted az én gyönyörtől kínlódó vonásaim, ahogy öleltél; még ezzel is megalázol, de úgy, hogy ajándéknak érezzem.

Megkötöd a kezeim, pedig erős kezek. 
Megtöröd a derekam, pedig egyenes derék. 

Összetörsz újra és újra, hogy könnyed, elegánsan sápadt ujjaid közt pergetve szilánkjaim csodálhasd a fényüket. Csak azért, mert megteheted. Csak azért, mert hagyom.
...

2012. február 2., csütörtök

agyfasz.

??????????????????????????

nem hiszem el.
baszdmeg. ez a nap??? ez a hét??? totál kész. nem tudom hova tenni az embereket, főleg miután pofán is basznak azzal a láthatatlan serpenyőjükkel. hát a jó büdös kurvaéletet azt. megvagyok én nélkületek is.
jobb lenne ha egytől egyig eltakarodnátok. rohadékok.
...

2012. február 1., szerda

Draconia.

Néha Jeanne d'Arcnak érzem magam melletted. Nem hallod a belső hangokat, még akkor sem, ha elmondom őket, mert csak én hallom. Az első vereségig az oldalamon harcoltál - legyőzhetetlennek hittél, és az is voltam. Ám minél messzebb mentem én előre, annál lassabban jöttél velem.
Nem állhatok meg, mert én folyton haladtam, és már akkor is ezen az úton, mikor te ráléptél. Az enyémre. Hittem, hogy azért, mert tetszett.
Hittem, hogy te is arra indultál, azért találkoztunk.
Visszanézés közben is haladok, még ha hátrálva is, mert azt nézem, hol maradtál el mellőlem.
Elengedted a kezem, amit te fogtál meg. Nem kérdeztem, miért, csak elfogadtam. Most viszont kérdezem:
miért nem azért, amit hinnem engedtél? 


/és február van.