...
aludj csak, majd én álmodom.
Te uraltad az örvényt, hisz te kavartad azt; mégis hagytál beleveszni, míg elfordítottad a fejed.
Azt hívén, büszke a mozdulat.
Pedig csak gyáva volt.
Az egyedül büszke mozdulat az volt, ahogy végül én hunytam le a szemem, hogy ne legyek tanúja árulásodnak, aminek kínját megbocsájtani most még luxusnak tűnik.
Elértük a Mélypontot. De én szárnyalok tovább, te pedig csonkolások útján végbemenő, jobbító szándékoddal is csak magad fúrod mélyebbre a semmiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése