2013. június 30., vasárnap

vége június vége.

hazajöttem Tokajból. 1 hét mérhetetlen parti és kibaszott jó hangulat és szabadság. felszabadultság.
minden rossz ellenére is, nagyon jó volt. olyan, mintha meg se történt volna...
na de rettegj Sopron, megyünk...

2013. június 19., szerda

családias.

hihetetlen, hogy mennyire ki tudom magam kapcsolni, amikor olyan emberrel vagyok, mint pl. Anett, meg a tesója Tibor is.. ott voltam náluk, délután 3-tól hajnal 1-ig. felszabadult öröm, nevetés, minden, minden, minden. Tibor hazakísért, beszélgettünk. nevettünk.
csak a semmi, a semmi, de az nagyon, és boldog vagyok.

reményteli napok.

olyan hirtelen történt minden, a sok veszekedés a szerelővel és a sok szabadkozás az érdeklődőnél... a sok fejfájás, munkahelyen is kényelmetlen helyzetbe kerülés, minden minden minden... de vége. hirtelen kezdődött, és lám, így is fejeződött be. ilyen ez is, mint az élet, egyszer csak megkapod, aztán elveszíted.
minden rosszat és negatívat mellőzve a lényeg annyi, hogy elhoztam a motoromat a szerelőtől, és 20 perc múlva meg is vették. el is vitték. sírok is, nevetek is, lezárult egy korszak, ismét. 
itt az idő, hogy elkezdődjön egy új...

2013. június 17., hétfő

töréspont.

blow out all the candles, blow out all the candles..
"you're too old to be so shy," he says to me so I stay the night
just a young heart confusing my mind, but we're both in silence
wide-eyed, both in silence...
wide-eyed, like we're in a crime scene.

- - -
egyszerre vigyorgok és kapok közben szívrohamot, amikor éppen ráeszmélek, hogy ennél nagyobbat hazudni magamnak sohasem sikerült... már tényleg majdnem elhittem, hogy érdektelen lettem és kihunytak a lángok. hogy igazán sosem érdekelt.

majd bele pusztulok, de...
senki más nem tud így lázba hozni.

2013. június 12., szerda

lábjegyzet

zárójel kinyit. ( nagyon hülye vagyok. amit múltkor írtam M. személyével kapcsolatban, hogy hatás alatt állok, az kurvára igaz, viszont tuti, hogy nem tudnék bele szerelmes lenni. ... biztos, hogy nem.
amit meg még azelőtt írtam, hogy véget ért életem eddigi leghosszabb fellángolása, hát sajnos mégsem. csak azt hittem. lehet, hogy gyengült, és alig van de igenis itt van és néha az őrületbe kerget. az meg már a harmadik nyomorult dolog, hogy ha két ember között lehetne valami, mégsem lehet... mert nem.) zárójel bezár.

2013. június 11., kedd

memorial

azért még ha nem is gyászolok minden hónapban, ma azért megejtettem 5 perc néma csöndet a tizenegyedike kedvéért, azért mégis szent ünnep volt ez éveken keresztül, és hát ápolni kell bizonyos emlékeket, ha azt akarja az ember, hogy tudjon mit mesélni az unokáinak.

***
de azért Petinek is igaza van. neki mindig igaza van.

2013. június 8., szombat

néha fejlődni látszok.


tudom, hogy vannak mélypontjaim meg rossz napjaim, meg pillanatok, amikor úgy érzem egy senki vagyok és ismétlődik a fejemben a mondat, hogy "you know nothing Jon Snow" ilyenkor az egész kibaszott világ egy rohadt összeesküvés elmélet.. igen. 
mindezeket félretéve, vannak csodálatos napjaim, és hihetetlen energiával tölt el az érzés, hogy egyre jobb és jobb vagyok abban, amit csinálok, ez a hivatásom, a karrierem... apróságok, és mégis.. haladok előre. fejlődök.
egyre bátrabban állok a legnehezebb dolgokhoz is, életben tartani egy haldoklót sosem volt egyszerű, sosem lesz. napról napra egyre ösztönösebben jön minden, de nem is kell ennyire belebonyolódni.. vannak apróbb és egyszerűbb jelei is.. mondjuk, hogy egyre ügyesebben tudom megszúrni az artériát. mindig elmosolyodok, hogy milyen kis dolog is fel tud vidítani. emlékszem azért, még a legelső hetekre, mikor még full kezdő voltam, el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ezek pár perc alatt menni fognak nekem. :) na ezer szónak is egy a vége... érzem a kézzelfogható fejlődést magamban, minden egyes nappal, ahogyan előre haladunk az időben. :) voltaképp innen is látszik a táj. : ) megfogadom magamnak, hogy nem hagyom magamat többet lealacsonyítani, eltiporni, ledegradálni... én igenis nagyszerű vagyok!

***

Olyan fura, hogy az ember álmodik, és addig amíg el nem jön egy konkrét pillanat ezek az álmok elérhetetlen távolságban vannak, csak kósza képek, plátói szerelmek... viszont mikor ott van egyetlen egy konkrét pillanat, beindít egy lavinát és hirtelen az egész kép kiélesedik előtted. racionálisan, feltérképezhetően, előrelátóan, minden apró részlet, és közelebb kerül hozzád, mint valaha gondoltad volna. ez a napokban velem is megesett. nem mondok semmit, mert nem akarom elsietni... mindenesetre, ez is egy plusz dolog, ami miatt őszintén hálás és boldog lehetek. :)

***

a hét szenzációja, hogy MEGVETTEM A HEGYALJA BÉRLETEMET 2013-ra, megkaptam a szabadságot, most már jöhet jég, hó, eső, árvíz.. ott leszek.

***

ma hajnal fél 3-kor megint felhívott. nem értette, hogy miért alszok, és hogy miért kell 4-kor kelnem. hát mert dolgozok. na de ekkor jött a "nem akarsz felkelni most? végülis már úgyis csak másfél óra van 4ig. itt vagyok a városban" .. de nem. alszok. szia.
értetlenül és üresen állok a dologgal szemben. vele szemben. neki háttal.




/////

2013. június 7., péntek

I'm sure, you've heard it before.

please don't say we're done, when I'm not finished.. I could give so much more..
make you feel like never before, welcome, - they said welcome to the floor.
it's been a while and you've found someone better, but I've been waiting too long to give this up. the more I see, I understand, but sometimes I still need you
sometimes I still need you.... 
and I was struggling to get in left waiting outside your door.. I was sure..
you'd give me more. 
no need to come to me, when I can make it all the way to you. you made it clear, you weren't near.. near enough for me. 
heart skipped a beat,
and when I caught it you were out of reach.. but I'm sure,
I'm sure you've heard it before. 



2013. június 2., vasárnap

"where you came from?"

te jó isten, hihetetlen, hogy pár zene milyen érzéseket tud kelteni az emberben. lement az előbb egy vagy kettő Kings of Leon szám, és egyszerre jutott eszembe tízezer emlék, és százezer érzés, túlcsordult, ömlik kifelé, filmek, zenék, illatok, szagok, helyek, emberek, színek, hideg, meleg, sötét, világos, boldogság, mérhetetlen boldogság, képzeletbeli emlékek, álmok, minden, minden, minden,
szavakkal leírhatatlan, felfoghatatlan, csodálatos élmény.

hogy miért pont a KOL-ra jött most ez belőlem ekkora erővel, az talány.
mindenesetre iszonyat jó. eufória.


: )




---



---



---



---
érzelemtúltengés.

nagyon para #2

na és az mennyire para, hogy itt van 10 db nővér óra az asztalomon (rendelték) és most, hogy síri csöndben itt ülök és agonizálok, a tikktakkolásuk úgy hat rám, mint valami idegméreg. 10 kis kurva óra tikk takk tikk takk tikk takk. és nem egyszerre. lehet mégse kellene már filmezni, csak ledögleni az ágyba és párnák közt megdögleni.

nagyon para

szerintetek mennyire para az, hogy helyi idő szerint pontosan hajnal egykor bekapcsolt a konyhában a rádió és egyszerre két rádióadást is nyomatott? ...
akkor most szerintem nézek valami filmet...

btw

az érzés, hogy egy szimpla Descartes féle derékszögű koordinátarendszerben úgyszólván ábrázolhatatlanul meredeken zuhanok valahová, valószínűleg nem tekinthető teljesen alaptalannak.

A tévét pedig kihúztam átmenetileg, a napi teendők listájáról és a konnektorból is, ugyanis tegnap este helyi idő szerint fasztudja mikor azon kaptam magam, hogy félig a számhoz emelt pohárral, másik kezemben telefonnal, bambán leesett állal bámulom a képernyőt, ahol épp azt ecsetelik, hogyan készül a zokni - és teszem mindezt legalább tíz perce, egyetlen aprócska mozdulat nélkül. Zombi üzemmód rulez.

***

2013. június 1., szombat

extrudáció

15 óra alvás alatt jó pár álmom volt, és egyikre sem emlékszem igazán. egy dolog rémlik, hogy volt egy fiú, akivel egymásba szerettünk, voltunk egy csomó helyen, és nagyon jól éreztük magunkat, volt hogy menekültünk valami elől, volt hogy csak heverésztünk a mezőn, de valamiért mindig sötét volt, és sohasem láttam az arcát. :) az viszont kárpótolt, hogy nagyon szeretve voltam, és én is szerettem. jól esett basszus, és hiányzott is amikor reggel felkeltem....
a 15 óra alvás meg úgy jött össze, hogy tegnap még mikor dolgoztam elkezdett fájni a fejem, és este 6-ra már olyan mértéket öltött, hogy alig bírtam hazavonszolni magam, természetesen busszal, és minden másodpercben azt hittem, hogy na most kapok agyvérzést. na most kapok stroke-ot. na most.
de végül nem kaptam, helyi idő szerint 19:10-kor berontottam a házba, lehajítottam az összes ruhát magamról és befeküdtem az ágyba. kaptam vizes ruhát a fejemre, valamikor 22:00 körül felöltöztem és aludtam tovább, ma reggel 10-ig.
hát azt már meg fel se bírom fogni, hogy M. írt tegnap valamikor (amikor dolgoztam), hogy írjak, ha tudunk találkozni délelőtt, de ha nem akkor ne írjak. :D hát mi ez már? úristen, kész vagyok.




###