2013. június 8., szombat

néha fejlődni látszok.


tudom, hogy vannak mélypontjaim meg rossz napjaim, meg pillanatok, amikor úgy érzem egy senki vagyok és ismétlődik a fejemben a mondat, hogy "you know nothing Jon Snow" ilyenkor az egész kibaszott világ egy rohadt összeesküvés elmélet.. igen. 
mindezeket félretéve, vannak csodálatos napjaim, és hihetetlen energiával tölt el az érzés, hogy egyre jobb és jobb vagyok abban, amit csinálok, ez a hivatásom, a karrierem... apróságok, és mégis.. haladok előre. fejlődök.
egyre bátrabban állok a legnehezebb dolgokhoz is, életben tartani egy haldoklót sosem volt egyszerű, sosem lesz. napról napra egyre ösztönösebben jön minden, de nem is kell ennyire belebonyolódni.. vannak apróbb és egyszerűbb jelei is.. mondjuk, hogy egyre ügyesebben tudom megszúrni az artériát. mindig elmosolyodok, hogy milyen kis dolog is fel tud vidítani. emlékszem azért, még a legelső hetekre, mikor még full kezdő voltam, el sem tudtam képzelni, hogy egyszer ezek pár perc alatt menni fognak nekem. :) na ezer szónak is egy a vége... érzem a kézzelfogható fejlődést magamban, minden egyes nappal, ahogyan előre haladunk az időben. :) voltaképp innen is látszik a táj. : ) megfogadom magamnak, hogy nem hagyom magamat többet lealacsonyítani, eltiporni, ledegradálni... én igenis nagyszerű vagyok!

***

Olyan fura, hogy az ember álmodik, és addig amíg el nem jön egy konkrét pillanat ezek az álmok elérhetetlen távolságban vannak, csak kósza képek, plátói szerelmek... viszont mikor ott van egyetlen egy konkrét pillanat, beindít egy lavinát és hirtelen az egész kép kiélesedik előtted. racionálisan, feltérképezhetően, előrelátóan, minden apró részlet, és közelebb kerül hozzád, mint valaha gondoltad volna. ez a napokban velem is megesett. nem mondok semmit, mert nem akarom elsietni... mindenesetre, ez is egy plusz dolog, ami miatt őszintén hálás és boldog lehetek. :)

***

a hét szenzációja, hogy MEGVETTEM A HEGYALJA BÉRLETEMET 2013-ra, megkaptam a szabadságot, most már jöhet jég, hó, eső, árvíz.. ott leszek.

***

ma hajnal fél 3-kor megint felhívott. nem értette, hogy miért alszok, és hogy miért kell 4-kor kelnem. hát mert dolgozok. na de ekkor jött a "nem akarsz felkelni most? végülis már úgyis csak másfél óra van 4ig. itt vagyok a városban" .. de nem. alszok. szia.
értetlenül és üresen állok a dologgal szemben. vele szemben. neki háttal.




/////

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése