2010. november 29., hétfő

magentaszív.

"az  élet nem élet, míg át nem éled.."
hm.. annyira lehetetlen kifejezni szavakkal az érzéseket, amik bennem kavarognak. :) tombolok... lángolok... és egy újabb szintet léptem ebben a kegyetlen játékban. :) 
a hétvégéről most nem írok, nincs erőm. Jelenleg készülök aludni és közben is csak Balázsra gondolok, annyira hiányzik... rettenetesen szeretem. ^^ ma egész délután a karjaiban aludtam, és ő csak simogatott :$ eszméletlenül csodálatos érzés... : )

pár kép a hétvégéről:
*bájtosmosolyú* ^^

Balázs hangosított a Kaptárban. : ).

Balázskámra feltűzték a szalagot. ^^











<3.

"ma mindenki boldog, 
vagy csak annak tűnik az én szememben.."

2010. november 23., kedd

napozzholddal.

 //..a szív körül félhomály van de valamelyik kamrájában a poros
villanykörte alatt alszik egy fiú..// 


Holnap délután indulás pestre és 20:00-tól vígadunk majd Zsófikámmal és mi is elbúcsúzunk Tőlük...
van egy két félelmem a találkozással kapcsolatban. Zsófi sárospatakon van, és stoppal fog felmenni pestig... úgy beszéltük meg, hogy 19:00-kor találkozunk a nyugati pu-nál. annyira nagyon remélem, hogy semmi baja nem lesz és időben odaér.. :( szegényke... reméle vigyázni fog magára nagyon. aggódom egy csöppet érte... :/
bele sem gondoltam, hogy ezzel a kis földkalandilyesmivel ennyire rövidnek fog tűnni a hét. olyan nagyon gyorsan elrepül... holnap szerda, megnézzük az előadást, aztán csövezünk pesten, hajnalban jövök vissza debrecenbe és megyek suliba. na ahhoz nem lesz semmi kedvem :) sőt még az oep-hez is el kell mennem a taj miatt, aztán haza, Balázzsal is kellene találkozni.. de már előre tudom mennyire rossz kedve lesz, amiért én hulla fáradt leszek és majdnem elalszok. én is szeretnék vele lenni, nagyonis, de a szervezet ellentmond néha. és nekem is rosszul esik, hogy utána pénteken is alig lesz egymásra időnk, aztán szombaton meg pláne, hiszen a szalagtűzője lesz. holnap meg már nem lesz időm találkozni vele. hmm... :(
el is szomorodtam... olyan rossz, hogy Balázs mindig mindent megtesz, hogy mindennap tudjunk találkozni... mióta együtt vagyunk, mindjárt 2 és fél éve, szinte mindennap találkozunk. nincs olyan hogy ne, max az ilyen nyári hegyalja, 1 évben egyszer van rá példa, meg egy két külön bulizós nap, de azok is mind legalább egy évnek tűnnek.. minden tiszteletem a Balázsé, hogy mindennap képes lebuszozni hozzám, és aztán este a sötétben, hidegben hazabuszozik. csak, hogy velem legyen. és nekem egy ujjamat sem kell érte mozdítanom...  szeretem nagyon <3 és néha rosszul érzem magam, hogy már így megszoktam ezt a fajta kényelmet, amihez hozzászokatott. :$
néha elmerengek dolgokon... olyan érzéseken, amik annyira nem reálisak... úgy érzem, mintha alig pár hónapja lennénk együtt, tombol a szerelem, közben már eltelt két kerek év és lassan már egy fél is... egymás nélkül mindketten megőrülük, megveszünk, összetörünk... hiába áltatjuk magunkat, hogy kell a különálló élet is.. nem. nem kell. ha én elmegyek bulizni NAGYRITKÁN Nélküle... hiába érzem jól magam, minden egyes áldott percben Ő jár a fejemben, és csak arra kattogok, hogy VeleakaroklenniVeleakaroklenniVeleakaroklenni...
és észrevettem, hogy ezzel Ő is így van... szeretne a srácokkal több időt együtt tölteni, és közben velem is akar lenni, és ha én véletlenül benyögöm az unalmast, mert nincs kedvem, akkor tépelődik, hgy menjen vagy maradjon. néha elmegy néha marad. ha elmegy velem akar lenni. ha marad velük akar lenni. és ha nem vagyunk együtt, akármilyen jól érzi magát, ír, hogy hiányzok, aztán én meg alig bírom visszafogni magam, hogy ne törjek ki zokogásban... mintha 30 évre eltiltanák tőlem... én legtöbbször csak akkor sírok, ha nem lehetünk együtt. az a legfájdalmasabb dolog az életben. hisz annál nincs csodálatosabb érzés, amikor fogod a kezét, nézel a szemébe, hallod a hangját, érzed az illatát, a mellkasára fekszel, szorosan hozzábújsz és védelmez és úgy érzed sosem érhet véget, és hogy halhatatlanok vagytok. és csendben számolod a szívverését. és az idő megáll, hacsak egy pillanatra is, de megáll, és melletted áll, szeress, szeress forrón, megállíthatatlanul, visszavonhatatlanul és mindent elsöprően. és akkor van értelme élned.
hihetetlen ez a szerelem, számomra felfoghatatlan mágikus erő... amilyenben még sosem volt részünk. mindennap meglep és minden percben egy álomképet fest eléd... mintha egy mesében élnél, és aztán mondod, hogy de ez csak kémia. mint minden más... a szerelem csak kémia. dehát milyen magasszintű ez, hogy megcáfolja önmagát? és én hiszek a sorsban.. elhiszem, hogy egymásnak lettünk teremtve, és Balázsnak is elhiszem mindenszavát, amikor a szemembe néz, és azt mondja, hogy én leszek a felesége és lesz két gyönyörű gyermekünk. és elhiszem minden szavát, amikor két kézzel kapaszkodik belém, és bejelenti, hogy sohasem enged el, mi már csak egymásé lehetünk. ugye nem hitte el senki... ? :) Számunkra már csak a közös élet létezik. ha valamikor valamilyen oknál fogva különválnának az útjaink, csak fél emberek lennénk... tele szenvedéssel... visszasírva a régi emlékeket. 
nem írok többet ezekről a dolgokról... hiszen szavakkal leírhatatlan..és ezt úgysem értheti senki. csak én és Ő.

és én holnap holddal fogok napozni. <3 
--->

és ha esetleg holnap belehalok a pesti éjszakába, mindenkit nagyon szeretek, még azt is akit utálok. :) csókoltatlak benneteket, legyetek jók.

)))(((

és egy kis boldogságosság hozó. ^^'

2010. november 22., hétfő

wierdthings.

áááá remélem, hogy legalább 8 évig megint nem kell még a közelébe se mennem a városházának és egyetlen hivatalos szervnek sem. 
>> fakkevrivan...

2010. november 21., vasárnap

*running on sunshine.

Mostanában nem írok.. nem azért, mert nem történik semmi, pont ellenkezőleg, annyi minden történik, hogy nincs időm kiönteni a lelkem. na nézzük, hogy is voltak a dolgok... :)
november 17 (szerda): suli, aztán elvittem Zsuzsikához az avont, aztán mentem vissza az egyetemre, szétnéztünk a külügyi börzén. utána haza, lejött Balázs <3 és együtt töltöttük azt a csodálatos délutánt... közben készülődtem is, mert este mentünk a lányokkal kikötni, megünnepeltük utólag is a szülinapomat. egy 24 színű pasztellkrétát kaptam tőlük. :) nagyon jól éreztem magam, széttáncoltam a lábam. csak Balázs hiányzott...
november 18 (csütörtök): betegszabadság.
november 19 (péntek): suliból haza, kis pihenés, aztán 6-ra mentem Balázsékhoz. útközben találkoztam Bazzsal, így együtt mentünk. Felköszöntöttük anyukáját névnapja alkalmából :) (kapott tőlünk egy 15db-os műkörömépítő-díszítő ecsetkészletet és egy habfürdőt. ^^')
Aztán megjött Adri is és az egész családdal mentünk Balogh Csabiékhoz, és ott találkoztunk Nagy Csabáékkal is. jó volt látni őket. :) vacsoráztunk, meg nevettünk sokat.. :D Peter Griffin *kuncog* ...
9 óra körül jöttek értünk a srácok a krájzlerrel és mentünk a próbaterembe. úgyvolt, hogy Balázs másnap énekli fel a számot, de rábeszéltem, hogy halassza el, és még szánjon rá egy kis időt. elvoltunk, neteztünk stb, éjfél körül hazahoztak minket hozzám.
november 20 (szombat): anyu dél körül kiment Zsuzsikáékhoz, mi meg egész nap itthon voltunk Balázzsal, és filmeztünk, meg ilyenek. aztán este az arizónában nyomtuk. uccsó busszal haza, én lelkileg teljesen kikészültem, mert összevesztem anyuval, így Balázs alig tudott lenyugtatni... annyira jólesett a karjaiban lenyugodni és szép lassan elaludni...
november 21 (ma): délben elment Balázs, és én egésznap a szobámban punnyadtam. nem volt/nincs most se valami jó kedvem, hiányzik Balázs.. :( nem akarok holnap sulit... és nem tudom hogy lesz a szerda. :/

ja és a SZERDA!!! :D:D:D 
ezt csekkold --->
király mi? :D már alig várom... csak annyira sajnálom, hogy Balázs nem tud velem jönni...

2010. november 16., kedd

biztonság.

hihetetlenül szerelmes vagyok. :) 
menthetetlenül és visszavonhatatlanul... 
örökkönörökké... ^^'
// lazy eye. <3. //

2010. november 14., vasárnap

:)






lepörgetve.

rettentő régen írtam... :) szavakkal már ki sem lehet fejezni ezt az elmúlt másfél hetet...
arra emlékszem, hogy az ősziszünet közepén nagyon depis voltam, amiért nem volt velem Balázs. :(
aztán 4-én találkoztam Zsófival, és lekocsikáztunk Nyíregyre meg Sóstóra :) és jól éreztük magunkat.
Anyuci 5-én pénteken nem dolgozott, és elmentünk egy csajos napot tartani. előünnepeltük a 20. születésnapomat. :) csináltattunk nekem egy új szemüveget, ami 10-én lett kész, vásárolgattunk, sétáltunk és kajáltunk egyet a nap végére. :) este, amikor hazaértünk, anyu befestette a hajam, rámfért már :) és szép színe van megint. ^_^' aztán mentem le a próbaterembe és VÉÉÉÉGRE találkoztunk Balázzsal <3 csak 3 napot nem találkoztunk de olyan volt, mintha 30 év lett volna. olyan jó volt vele lenni.
szombaton, 6-án nagy készülődés volt ám nálunk, mert anyu sütött főzött mi meg Balázzsal a szobámat raktuk rendbe. úgy beszéltük meg Zsuzsikáékkal, hogy szombaton köszöntenek fel.
Balázskám felfújt 20 darab (céundás XD - szülinapos hiányában) lufit és mindegyikre ráírta, hogy 20 meg, hogy boldog szülinapot dettike, egy csomó szivecskét és feldíszítette a házat. annyira édes volt <3 úgy imádom. délután hazament a drága én pedig készülődtem.
5-6 körül megérkeztek Zsuzsikáék, aztán Balázsom is befutott. felköszöntöttek. ^^ Balázskától egy szép nagy törölközőt kaptam a nevemmel <3 már nagyon régen szerettem volna egy ilyet. :D meg kaptam egy vörös tangát :D 
Zsuzsikáéktól egy 88 színű szemhéjfestékpalettát *_*' és egy csatosüveges német félbarna sört kaptam. :) Anyucitól ugye a készülő szemüvegemet ^^ meg smink cuccokat, csokit. :)
jajj és volt egy nagyon nagyon finom dobostortám is. nyammm. ^^
november 7, vasárnap: HIVATALOSAN IS BETÖLTÖTTEM A HUSZADIK ÉLETÉVEMET. :D egésznap Balázskával voltam <3 meg persze anyuval. délután hazakísértem Balázst, és odajött Tóti meg Reb a barátnőjével és felköszöntöttek ^^ kaptam tőlük egy nagyon jó könyvet, már elolvastam vagy 150 oldalt. :) aztán Tóti Balázs meg én beültünk az arizónába ittunk egy kis söritalt. :) és 9-re jöttem haza anyuhoz. vagyis 20:45-re, mert akkor születtem meg percre pontosan. :D nagyon szép és jó hétvége volt, örök emlék. :)
hétfő-kedd (8-9) kimaradt
november 10, szerda: kibaszottul fájt a fejem. kész lett a szemüvegem, érte mentem este 6-ra. hazajöttem és aludtam.
november 11: BALÁZS ÉS ÉN 29 HÓNAPOSAK lettünk. <3 ami csak annyit jelent, hogy jövőhónapban 30, azaz 2 és fél év. <3
november 12, péntek: REB 20 éves. :D boldog születésnapot. estére lementem a próbaterembe, nem volt valami nagy próba, Tótiék hazahoztak minket a krájzlerrel. :)
november 13, szombat: egésznap Balázzsal, aztán este megint próba, vicces videókat néztünk és gyakoroltak a mai stúdiózásra.

hmm elértünk a mai naphoz. :) nem volt túl jó, mert Balázs már 09:30-kor elment Danival, mert 10-re kellett menniük a stúdióba demózni. egész nap untam a fejem, Balázst nem tudtam elérni- ki volt kapcsolva. este 7-kor csörgött, hogy akkor végeztek és megy haza mert fáradt. hm alig várom a holnap délutánt. na meg a pénteket. ;)

2010. november 3., szerda

kattog.



kortünet.

// magaddal vagy háborúban...//
...
ha nem magadnak választod a magányt, hanem rádszabják: elviselhetetlen.
ha magadnak választod, mert úgy érzed szükséged van rá, de közben tuti nincs: kibírható.
ha magadnak választod, mert rájössz, hogy csak így lehetsz boldog: megváltás.
túl korrekt vagyok, túl kemény dolog ez az élet nekem, lehet, hogy ...
miért érzem ezt a 3 nap egyedüllétet legalább 30 napnak? vagy 300-nak?... nem én választottam, rámszabták. de nem haragból, nem gyűlöletből... egyszerűen csak így hozta az élet. semmilyen keserűség nem társult vele, nekem mégis kínlódás...
túl könnyű lenne, ha minden utca lefele lejtene...
v i g y á z z a t o k r á m .

vele ébredek minden éjjel.
vele alszom el minden reggel.

k s o d x e c a p ő d : d - w q v @ é u t e j s n : j z ! x p ö 5 s u a x j u d l w p w a e l o e h i á d i : b V 7 n g W 4 ! j s F j s o r é b h o t k 4 d y x i r s I l O p q Q e j a s r e 4 7 ! : k d m i n d e n k i n g W 4 ! : d a k s e f s k s c p á ű z ú T 2 + l a q á r R h : H e n d k s o d x e c a p ő d m á s f w p @ é u t e j s n : j z ! x p ö 5 s u a x j u d l w p w a e l o e h i á d i : b V 7 n g W 4 é l s F j s l é p w r T 4 : s Y é b h o t k 4 d y x i r s I l O p q Q e j a s r e 4 7 ! : k s o d x e c a p ő d : d - w q v @ é u t e j s n : j z ! s o r é b h o t k Q e j a s r e 4
---------------------------------------------------------------------------------------------

2010. november 2., kedd

unexpected.

hát... tegnap amikor lefeküdtem, és ma reggel amikor felkeltem nem gondoltam, hogy ez lesz ebből az estéből, és hogy nem lesz értelme a szerdai és csütörtöki napomnak.
nagyon szomorú vagyok, mert nem szerettem volna egyedül tölteni az őszi szünetem javát.
különösebben nem zavar, hogy nincs semmi programom más emberekkel, mert nekem most igazából nem arra van szükségem, hogy szóba elegyedjek mindenféle jó ismerőssel és beszéljük ostobán a semmit... és ez az én legnagyobb hibám. nem vágyom a valódi társas kapcsolatra... úgy érzem tényleg antisociális lettem. és így érzem jól magamat. 
én ki merem jelenteni, hogy nincsenek barátaim. helyes ez így?... hm nem tudom. vannak barátaim, persze. sok... de az az igazi barátság, ami csak 2 ember között van, örök, őszinte és csodálatos... na az nincs. azt hittem régen volt. talán volt is, de az csak egy jóféle utánzat volt. az örök barátság átmeneti kópiája. az igaz barát nem hagy el... azóta nem próbálkoztam egy igaz barátság megkötésével, hiszen mind elhagynak. semmi sem örök. de egyszer csak keresetlenül belépett az életembe egy ember, akiből barát lett és akiben éreztem az örök barátság szikráját. még mielőtt kibontakozhatott volna az egész... még mielőtt kiteljesedhettünk volna... elment. itt hagyott. elköltözött. ebből lehetett volna olyan valódi dolog. lett is volna, ha mellettem marad.
de most nincs. hiába van rengeteg közelebbi barátom, távoli jó haver, gyerekkori ismeretségek... egyik sem tesz boldoggá egy bizonyos szinten túl.
anitsocial lettem, így nem tartok igényt a társas kapcsolatokra, és mégegyszer mondom, 100%-ig boldog vagyok... mégpedig azért, mert van mellettem valaki, aki több mint barát. 
egyben testesíti meg az örök barátot, a lelkitársat, a szerelmet, a gondoskodást, a támogatót, az életet. tudom, hogy ez nem helyes így, és tisztában vagyok vele, hogy beleestem ebbe a tipikus hibába. ha bulizom, akkor szinte mindig Vele vagyok, vagy Vele és a barátaival. barátainkkal? igen, közös barátok.
és most ő bulizik. a barátainkkal. nekem nem volt kedvem... és így most egyedül töltöm az éjszakát... a holnapi napot.. és valószínüleg a csütörtököt is. az ősziszünet legeslegjavát...
annyira szomorú vagyok most... pedig nincs okom rá. de mégis van.
változtathatnék a dolgokon, de már nem tudok... nem akarok?
csalódott is vagyok... ez az én hetem... szerettem volna kihasználni... jól érezni magam... nem pedig végig szomorkodni. nem ezt terveztem... nem erre számítottam... és nem érzem jól magam.

2010. november 1., hétfő

rázendít a reggel.

újra eljött hozzám a november...
és újra durván rázendít a reggel... :) 
igen, rázendített. arra keltem fel, hogy Balázs úgy fújja az orrát, mint valami rozsdás trombitát. :D hihetetlen... ez volt reggel 7 órakor. utána már egyikőnk sem aludt vissza. tévéztünk, beszélgettünk és elvoltunk. :)
és már csak 6 nap és belépek a 20. életévembe :D most ez jó vagy rossz? :D
szép ez a nap amúgy, és kellemes ez a hét. jól érzem magam. mindenhogy. ^^.
---

fél lábbal a zsírban. :D igyunk inkább, abból nem lehet baj....
- - -

a tévémen lévő órát nem állítottam vissza, és jóérzés mikor rájössz, hogy mégsem annyi az idő... egy órával kevesebb. még van egy értékes órád ebben a siető világban. ^^
éljetek.