feszítsd az erőd.

hát nem kevés lelkierő kellett ahhoz, hogy megtanuljam a pszichiátriát, hajnal 5-ig fent voltam. 1 órát aludtam.
és felesleges volt ennyit szenvednem, mert nem bírtam felkelni, és bemenni suliba.

nesze neked erőfeszítés.

amentia.

nagyjából kijegyzeteltem a legfontosabbakat pszichiátriából, most fogok belevágni a filmbe. és igen, negyed 3...
facebookon belinkelt egy videót az angol tanárnőm. és tetszik, tehát ezzel köszönök el ma éjjel:

itch in my brain.

telnek a napok, és én egyre jobban felhasználom az összes energiám, hogy ne fáradjak bele a monotonitásba. nem kell feltétlenül mindennap kimozdulnom, már az is elég, hogy kikapcsolom magam, az agyam. elég sokszor találkozok Zsuzsikával is, és jól eltöltjük a napot. sorozatokat nézek, próbálom rávenni magam a tanulásra, tanulok... sokat beszélgetek Timivel, amikor van időnk/erőnk találkozunk, tervezzük az őszi/téli programokat, csak legyen rá pénz. beszélgetek Anettel, lassan elkezdjük a közös blogunkat. a többi időmet a fejfájás és az alvás teszi ki. eközben az heves érzelmeim is lecsillapodnak, rendezem saját magam, a belsőm... de mire jön a hétvége, vagy csak szimplán egy telefonhívás és egyből felkavarodom.
most egy kicsit szorítja a mellkasom a tudat, hogy holnapig még egy csomó dolgot meg kell néznem/csinálnom/tanulnom és nem tudom melyikkel kezdjem, és meddig fog tartani. persze azért folyamatosan jár az agyam a saját kis hülyeségeimen, amik szerintem csak nekem jutnak eszembe.
nagy terveim vannak a jövőmmel kapcsolatban, ezeket meg kell alapoznom, el kell kezdenem előkészíteni a terepet a sikereimnek. csak magamra számíthatok.
nem tudok pár dolgot eldönteni. pedig kellene. meg kellene keresnem magamban a választ, mert ez bennem van... majd lehet, hogy még később írok. lefekvés előtt.

my heart gone deaf.

I should have known. I was inside of you... I should have known, there was that side of you, came without a warning, caught me unaware....

I've been here before and I don't want it anymore but I'm still standing here.

my heart gone deaf.

???

jesszusom, most komolyan. miért kell ez nekem?
miééééért?

twice.

was it the blue night gone fragile

was it both men in wonder steady gone under

was it the light ways so frightening

was it two wills one mirror holding us dearer now

God you gotta make it stop.

: ).

annyiszor diagnosztizáltam már magamon a mániákus depressziót. lehet nem ártana orvossal is megerősíttetni a tényt, mert már röhögök, annyira fáj. nemár, annyira idegesít, hogy egyszer szét tudnék robbanni a dühtől, egyszer sírok, mint egy hülye a semmitől, aztán meg nem bírom abbahagyni a nevetést.
most hogy meg volt a napi sorozat adagom, hihetetlen jó kedvem van, táncolnék, ugrálnék, mert ezek a hihetetlen történetek felvillanyoznak és feltöltenek energiával. ilyenkor csak fel alá járkálok, és előveszek 20 könyvet, mindet egyszerre akarom elolvasni.
beteszek egy szép zenét és leromlik a hangulat. eszembe jut pár dolog és egyből lehangolódok. tengek-lengek a semmiben, ebben a nagy fekete lyukban.
aztán elhessegetem a rossz képeket, kizárom az agyamból és minden jó, ennél jobb nem is lehetne.
nekem nem kell semmi, ebben az állapotomban akarok meglenni egyedül, vagy néha mással, de semmi több, nekem már tényleg nem kell semmi.
beteszek egy kegyetlen zenét, ami minden igazságot kimond helyettem, hallgatom és levonom a konzekvenciákat a saját életemről. egy párhuzamos világban talán én jövök ki győztesen minden helyzetből.
de most még meg kell tanulnom küzdeni, tűrni, szenvedni, belátni, elfogadni, elengedni, felejteni, meggyógyulni.
de többek között élni. 

wicked.

Mennyire elcseszettül passzol ez a szám most hozzám. ebben a feldolgozásban.
ez a zene, ez a szöveg, írhattam volna én is. ez olyan sablonos, de mégis.
teljesen belőlem árad...
..........................................................................................................

the world was on fire and no one could save me but you...

strange what desire will make foolish people do... 
and I never dreamed that I'd meet somebody like you. 
and I never dreamed that I'd lose somebody like you. 


No, I don't wanna fall in love with you. 


what a wicked game to play to make me feel this way.. 
what a wicked thing to do to make me dream of you.. 
what a wicked thing to say you never felt that way.. 
what a wicked thing to do to make me dream of you.. 


And I don't wanna fall in love with you.. 


world was on fire and no one could save me but you. 
strange what desire will make foolish people do. 
and I never dreamed that I'd meet somebody like you, 
and I never dreamed that I'd lose somebody like you. 


No, I don't wanna fall in love

nobody loves no one.

mi?

mi a fasz? mi? mi???????
bazdmeg.
bazdmeg bazdmeg bazdmeg.
kibaszottul BAZDMEG.
mindenki megbaszhatja, engem már nem érdekel semmi. végeztem.nem tudok többet bízni.

andett.

Anett lejött délután és beszélgettünk meg nevettünk egy csomót, mutattam neki új sorozatokat, beszéltünk a fekete könyvről, röhögtünk hülye videókon és popcornt zabáltunk. és tök jó volt.
mondtam neki, hogy este megyek arizónába, ezért nem tudom meddig érek rá, de Timi felhívott és közölte, hogy hát Zoliéknak nem jó mert mennek nyíregyre. mondom ok, én is 2 perccel azelőtt tudtam meg, Balázstól, de tőle is csak úgy, hogy nem tudom mikor megyek arizónába, mert még nem beszéltem velük. erre ő: "hát de ők mennek nyíregyre."
jahogy mennek? akkor ok. örültem, hogy felhívott Timi, mert így legalább tisztáztuk, de ez kicsit mindkettőnknek szarul esett, mert megbeszéltük. legalábbis ezekszerint csak én gondoltam úgy, hogy megbeszéltük. de mindegy...
Timi hazament, de jövőhéten "ütközünk". :D
Szóval mondtam Anettnek, hogy akkor nem megyek arizónába, mert nem, ezért maradt vagy 10-ig. Balázst is felhívtam, hogy nem kell sietnie, mert "csajos este" van. ezért ő is 10 körül jött, pont váltották egymást, de valamiért az anettes részét jobban élveztem, mert Balázs amint befeküdtünk az ágyba és elindítottam a filmet, elaludt. kikapcsoltam hát, tévéztem még egy kicsit aztán én is aludtam...

DNA.

ma a suliban mi őriztük a vérnyomásmérőket. méretni senki se akart. Saci néni még a baltát is ránk bízta. kicsit sem volt bizarr...
nagy felhajtást csináltak ebből a diáktanévnyitóból. nagyon jó is ez, kiváló program... a gimiseknek.
...
Timi hívott ma arizónába, de nekem semmi erőm se lett volna felvánszorogni a városba, nem tudom ő hogy bírja. én majd holnap.
Balázs végre ma meglátogatott. de el is ment, mert főztem, és nem vele foglalkoztam. hát így jártam.
most pedig aludnom kellene. aludjak? vagy nézzek egy filmet... hmm?
jajj miért vagyok ennyire film mániás?

szerda.

drogambulancia.
igen, pszichiátria óráim keretein belül a drogambulanciára kellett mennem. valahol mélyen belül megrázott, hogy milyen sok a kezelt (és ahhoz képest milyen kevés, mert a használók száma a kezeltek többszöröse) és milyen állapotban vannak. valahol elszomorít, és meghal bennem egy rész, amikor szembesülök a ténnyel, hogy vannak, akiknek sohasem lesz annyi erejük, hogy meggyógyuljanak. itt van ez a legális mdpv. futótűzként terjed, és aki rákapott, az eddig mind képtelen volt letenni. ez a hullám olyan, mint Amerikában a crack. emberek fognak meghalni. nem kevés... majd akkor fognak ellene tenni? bár hiába rakják tiltólistára.. akinek kell,  úgyis megszerzi. igazságtalannak tartom, hogy rákos betegek küzdenek az életükért, ezek a drogosok, meg csak úgy eldobják. és ezek, akiket kezelnek meg akarnak gyógyulni. kit nevezünk gyógyultnak? volt olyan, aki 5 év tisztaság után kezdte megint el. volt olyan aki gyógyulni ment, mégis az ambulancia wc-jében lőtte magát.
26 éves terhes lány hepatitis c-vel, leállt vesével a klinikán. 15 éves agyhalott fiú a klinikán. rengeteg tudathasadásos, paranoid a pszichiátrián. miért kell ez? azért a pár óra eufóriáért? gyönyör? 
sohasem fogom megérteni. de nem is kell megértenem, hiszen nem vagyok drogos.
a legfájdalmasabb rész az egészben, hogy egy drog használót sem lehet gyógyultnak tekinteni. aki egyszer csinálta, abból nem lehet kiölni, mindig ott lesz a lelke mélyén beivódva... vagy újrakezdi, vagy nem. mindig ott az esély. annyi ilyet láttam már. nekem erre nincs szükségem. már bízni sem tudok az ilyen emberekben, csak remélni. 
28 éves lány. lejött a drogokról, 2 évig teljesen tiszta volt. szerelmes lett, eljegyezték. saját vállalkozásuk lett. a vállalkozás kinőtte magát, rengeteg pénzt hozott, gyönyörű lakásuk volt, szép ruhában járt. szerette az életét.
mikor jöttek a gondok, hogy túl nagy volt a nyomás, a felelősség, hisz rengeteg embert irányított, de nehézségeik minden embernek vannak. de a lány a könnyebb utat választotta, csak lazulni akart. aztán visszaesett. és belehalt.
nem tudok és nem is akarok erről többet írni. nagyon sok minden van bennem, a beszélgetés, és a tájékozódás megtörtént. én segítenék szívesen az ilyen embereknek. de azt akarni kell. 
oldalak meg hirdetik, hogy igen, itt tudsz rendelni mdpv-t. gyere rendelj és dögölj meg. jaj de jó buli lesz. 
és most az mdpv-re vagyok kiélezve, de ott van az összes többi szemét. jvh és társai. a kemény drogokról nem is beszélve. szánalmas emberek élnek ilyen szerekkel. nekem nem kellene a barátsága ilyen embereknek.
segítségért fordulhatnak hozzám, megértésért soha.

***

N/A

. . .

N/A

részem lettél.

ez a kibaszott fejfájás. valaki azt akarja, hogy dögöljek bele. régóta érzem, hogy meg vagyok átkozva, na de ennyire? hát mindjárt fogok én egy kurva AK-t aztán a nyakamba veszem a várost. majd meglátjuk ki marad életben a nap végére. és igen... TE leszel az első. 

és nincsen lázadás...

passivemeaggressiveyou

megnéztem egy nyálas, csajos filmet, ki gondolta volna, de bele tudtam élni magam.
kell még ilyen.
ami jóérzést kelt itt belül, még akkor is, ha nem igazi. ha rózsaszín és ködös. de úgyis kell...
a lelkem beszívna minden beszívhatót, öntözzetek hát.


és itt a film:

képek.

far.

értelmetlenül telt el ez a szombat. emiatt most haragszom egy kicsit magamra.
egyébként meg... tegnap este letöltöttem a vámpírnaplókat, a harmadik évad első részét persze, és megnéztem. mivel még nem volt felirat hozzá, anélkül. és valami kegyetlen jól esett, hogy nem volt egy olyan mondat sem, amit nem értettem. felirat nélkül fogom nézni, kivétel, amikor Balázs is szeretné nézni, nem tudom lesz e ilyen. végülis ő mondta, hogy érdekli...  :)
ez a rész elindított bennem valamit, de lehet csak a zenéje, de lehet, hogy csak az éjszaka álmodtam valami, ami ennyire hatással van rám, nem tudom. azt sem tudom mi ez a dolog, ami más lett, csak érzem.
majd rájövök.
emellett, a buffy-t is elkezdtem nézni az első évadtól, és szép régi emlékeket ébreszt fel bennem.


most pedig itt ez a szám:

lotus flower.

hát igen a hét utolsó napja, alig vártam már, hogy hazaérjek és lefeküdjek aludni. harmadik napja fáj a fejem.
mikor felkeltem, alig volt erőm elmenni hajatmosni, meg készülődni, meg ilyenek, de a legjobban azt cseszett fel, hogy nem találtam a házban egy darab hajszárítót sem. emiatt persze lekéstem a buszomat, és fel kellett hívnom Timit, hogy oldjuk meg máshogy, de sikeresen megoldottuk, és fél 8-kor már hasítottuk a levegőt az arizóna felé.
mikor odaértünk, Erik már kíííszen volt. mint megtudtam, ők már 4 óta ott ültek. : D felmentünk, és odaadtuk az "ajándékot"  és szóhoz sem tudott jutni. XD
(képek feldolgozás alatt és posztolva lesz később.)
rengetegen összegyűltünk, azt sem tudtam hova figyeljek. Stoppen engem megint zavart egy kicsit, mert oké, hogy alapból bunkó fasz, de velem különösen, szóval nem tudom hova tenni. mondjuk annyira nem is érdekel.
Pisti mesélt Miskolcról, tök jó volt belecsöppenni, olyan dolgokba, amiket évekkel ezelőtt már hallottam valakitől... kíváncsian várom a folytatást.
Nyitrai hozta a formáját, elmesélte a rendőrös sztorit, amin megint kiakadtam, és megnéztem a készülőben lévő tetkóját, ami fasza lesz. (Krisssztián csinálja.)
ha már itt, akkor Krissztián, csak egy szóra!! : D leült mellém, és beszélgettünk, szeretem nagyon a kis hülyét. nem volt ott a barátnője Dóri, amit sajnáltam, mert szerettem volna végre megismerni. Krisztián meg volt sértődve, amiért nem úgy lett felköszöntve, ahogy Erik, pedig neki is akkor volt a szülinapja, két nappal hamarabb... nem tudtam mit mondani neki, jogosnak éreztem, és elmondtam, hogy ha ettől jobb, az én születésnapjaim is mindig szarul sülnek el. és igen. átéreztem a helyzetét. : ) és tudta mire gondolok. csináltunk közös fotót, és akkor mondta, hogy ne tegyem fel facebookra, mert Dóri féltékeny. vagy nem is féltékeny, csak rosszul esik neki, hogy én olyankor lehetek vele, amikor ő nem. valami ilyesmit mondott.. lehet a hegyaljás képek miatt, vagy nem tudom. de mondta, hogy ne haragudjak rá, majd ha Dóri megismer, akkor jobb lesz. : ) aranyos volt. és ezért duplán sajnáltam, hogy Dóri nem jött el.
Erik... jó volt látni, hogy jó kedve van. keveset beszélgettünk, vagyis semmit. ugye én kis ideje ismerem őt közelről, de megszerettem, mert jófej meg minden. engem amúgy nem hívott meg. jelent ez valamit?
néha rámtör az a rossz érzés, hogy azért ahogy kinézek, engem még jóbarátként vagy haverként sem tudnak annyira szeretni, mint egy szép lányt. ez általánosságban mindig igaz rám. vagy csak megint hülye vagyok...
Balázs hívott, hogy jön ő is, aztán jött is, és iszonyít rosszul nézett ki. mondta, hogy hányt, meg beteg és szarul van, csak azért jött, hogy lásson, velem legyen. <3 hazaküldtem aludni. nem néztem volna ahogy szenved a füstben melegben zajban. mondta, hogy majd szombaton hív és jön.
Timi volt az egyetlen biztos pont az éjszakában, beszélgettünk jókat, már amennyire tudtunk a hangzavarban.
úgy döntöttem, hogy megyek az utolsó busszal, de szerintem jobb is így. Timi kikísért és megvárta velem a buszt.
a tizenötöst... ugye hétvégére megint megkavarták a menetrendet és az útvonalat. hirtelen azt hittem én is ( meg még egy csaj ) hogy nem fog már jönni. de jött hálistennek, elköszöntünk és felszálltam drága ikaruszunkra, hogy hazaröpítsen.
jóérzéssel zártam a napot, főleg úgy, hogy az idegen lány, akivel csak pár szót beszéltem mosolyogva integetett nekem, amikor leszállt a buszról. milyen jól tud esni egy mosoly, akárkitől kapod...

---
ezt pedig azért, mert letöltöttem az új radiohead albumot: tetszik.

fail-fial.

csütörtök jajj. arizóna Timivel, Eriknek fila-fail-fial karton táska készítés, és közben szarrá röhögtük magunkat, hogy mi mekkora idióták vagyunk. én ezt először csak poénból mondtam, hogy ezt csináljuk Eriknek, nem gondoltam, hogy tényleg meg fogjuk csinálni. de majd lesznek róla képek. mindenki megfialt.
...
Balázzsal sajnos ma sem találkoztunk, mert mondtam, hogy késő lesz mire hazaérek, de még épp tudtunk msnen beszélni. majd péntek.

all you want.

burning out the inside.

reggel a Kenézyben kezdtem a pszichiátrián. jó nagy köröket tettünk és megismertük a bent lakókat. a szabályokat. a rendet.
vissza angol órára. ez a szakmai nyelvvizsga itt van a nyakamon.
aztán ki a klinikára, gyermekgyógyászat órára.
olyan hosszú nap volt. nem éreztem a lábam, fájt a fejem. lüktetett.
le kellett mondanom Timivel az esti arizónázást, de azért beszéltünk este és megegyeztünk a másnapban.
de a mai nap tényleg. agyhalál.

only by the night.

hétfő, kedd értékelhetetlen.

véletlen.

én nem tudtam, nem az én hibám, de azt hittem, véletlen volt és társai.
a vége mindig az, hogy én szívom meg. lényegtelen milyen okból, vagy milyen újabb félreértés áll a háttérben... én vagyok a szenvedő alany. és mostmár nem érdekel. mindig hibás valaki. de ki? legyek én.
kikapcsolom azt a láthatatlan gombot, és falat húzok fel az agyamban, amit aztán nem kaparászok.
a könyvek és a filmek visszafogadnak köreikbe, velük személyiségként élem meg elfuserált lényemet. vagyok valaki? önösszeszedés, talán segítségként bekopognak hűséges barátaim is, napközben xanax pajtás és társai, este pedig mindig szívesen jön gerodorm is, tudja, hogyha nincs velem.. bizony nehezen alszom el...
nem kell ide semmi, csak kőkemény érzelemmentesség. hiszen úgyis mindig én leszek az, aki túl sokat akar.
sajnos, én máshogy látom a dolgokat, és máshogy élem meg őket. ez az én világom. simán be lehet állítani, hogy én vagyok a hibás, mindenki szemében, csak tessék. akkor én vagyok. én a boldogságot hajtottam, és akármennyire akartam, annál jobban elkerült. azt gondol mindenki, amit akar, én most itt kiszállok, és boldogulok a magam módján. elvárások nélkül.


amúgy 3 év + 3 hónap. jelent ez még valamit? ... 
véletlen volt...

az erekben szalutál a parancs,
hogy keringeni kell.

bloom.

reggel sikerült felkelnem. mennyire fura volt ez a hétköznapi nap, iskolába kell mennem, de Balázstól. megfogalmazhatatlan érzés volt, olyasmi, mint amit akkor érzel ha egy filmet nézel, ami leköt, és közben magadban levonod a rád vonatkozó dolgokat. kívülről láttam magamat, a buszmegállót és az embereket magam körül. a második tizenkettes busszal tudtam menni, és csak 5 percet késtem pszichiátriáról. 
elrepült a nap. a hét.
este 7-kor értem az Expressbe, Szandi születésnapját megünnepelni, ott voltak hárman, és mondták, hogy Zsuzsi is jön nemsokára csak elment a barátjáért, Ferikéért. mi megrendeltük a pizzákat meg a salátákat, hogy mire megjönnek ők is kész legyen.
beszélgettünk, ettünk, felköszöntöttük Szandit, Zsuzsiék elmentek, mert Ferikének mennie kellett a konditerembe (merthogy ő személyi edző) és mi még maradtunk kb 8-ig, aztán mi is haza.
jól  éreztem magam. kellett.
Balázs jött hozzám este. minden rendben van.

Szandi neked pedig mégegyszer boldog születésnapot!!!

not today.

végkimerülés.
---

megvártam anyut, és este Balázséknál aludtam. ott volt Dani, Barbi és Agyar is, beszélgettünk, hülyültünk, aztán elmentek, mi meg aludtunk.

don't speak.

jajj, a tegnapi naphoz fűzném még hozzá, hogy a Turbo koncert akkora flesh volt, becsuktam a szemem és azt képzeltem, hogy hegyalján vagyok a malátabárban, és mozog alattam a pódium, ahogy egy-emberként ugrál a tömeg. visszatért egy kis napsütéses jóhangulat a szívembe.
---


óh jajj, hát ez a mai nap valami fenomenálisan elkúrt ergya fos volt. hát még mindig agyba főbe szivatnak és csodálkoznak, hogy fel vagyunk háborodva. azért legyen már egy rendszer ebben az iskolában...
miután végeztünk, elmentünk a lányokkal a füredibe. na ott sikerült végre leeresztenem magam, és ellazultam. jó volt beszélgetni, kellenek ezek az apró örömök az életben, amik tovább hajtanak.
hazafele tartva lekéstem a buszom, de hálistennek találkoztam volt osztálytársammal, és vele mindig jókat lehet röhögni. együtt jöttünk haza félig, és nem untam magam halálra.
az avon is megszivatott, de most nem tud érdekelni.
Balázzsal se nagyon tudtam beszélni. de holnap, ha minden igaz ottalszok náluk.
összességében úgy vagyok a mai nappal, hogy nem kommentálom inkább és elmegyek beledöglök az ágyamba, mert már megint éjfél, és már megint nem fogok aludni semmit...


///
jajjj és igen! : D már napokkal ezelőtt szerettem volna posztolni, hogy drága Mártikám levágta a hajacskáját, és iszonyat jól áll neki. itt is egy kép róla:

magnet.

iskolából rohanás haza, és hihetetlen hajléktalannak éreztem magam, amikor nem tudtam bemenni a saját lakásomba. egy teljes 45 percet ültem az udvaron és végig kegyetlen szar érzés volt, hogy estig nincs otthonom. : ) de aztán hamar túltettem magam rajta, és kimentem egy buszhoz, hogy felbaktassak Ildihez megcsinálni a gépét.
aztán szarakodás a telefonfülkével. : ) kellemes érzés töltött el, legutóbb Pesten telefonáltam fülkéből Zsófimnak, amikor elindultunk mindketten nagy vaktába, hogy megtaláljuk egymást és eljussunk találkozni Lovasiékkal. ahogy a fülemhez tettem a gusztustalan kagylót, és oldalra nézve láttam a dekket szedegető hajléktalant, egyből ez a nyugati pályaudvaros pillanat mászott elő az agyamból. mégis jó érzés volt, mert utána találkoztam Zsófival, és összehaverkodtunk egy csomó jófej sráccal, és sorbanálltunk és fagyoskodtunk és bejutottunk és őrjöngtünk. és ez egy szép emlék.
miután sikerült elérnem miss Tímeát a mobilján, felpattantam a villamospaútlóra és irgaltam a hal közbe, ahol már vártak rám. Csillát szúrtam ki először a göndör fürtjeivel, aztán Zolika is kibújt az ölelésből, és iszonyat édesek meg aranyosak, annyira örülök nekik. Aztán megláttam sároshátú barátnémet, aki már tárt karokkal indult felém és wall of death helyett egy nagy ölelésben végződtünk. jó volt újra látni, már hiányzott. az a sok közös élmény, amit csak ők értenek, hiába mondom akárkinek, csak ők tudnak rajta nevetni és együttérezni velem.
eljutottunk az ifi házba, megtaláltuk! : D aztán nagyon jó volt a hangulat, a TURBO koncert meg egyszerűen fergeteges volt. : ) és nagyon örültem, hogy Csillának és Zolinak is tetszett.
elindultunk vissza az arizónába, és közbe megbeszéltük, hogy Timinek eltöri a lábát a cipő, nekem kitöri, Csillának meg feltöri. A vakaró témát már fel se hoztam inkább.
 : D
Balázs lebaszott, hogy nem hívtam fel és elaldut. pedig akart jönni koncertre. sajnálom, de én még a házba se tudtam bejönni, nemhogy aludni.. meg telefonálni... mindegy. odajött az arizónába, de elment, aztán mire visszajött megint, én mentem.
hazaértem fél 11-re és megint elcseszettül későn feküdtem le. nem tudom kipihenni magam napról napra.
nem baj, pörögjön az élet.

ezt a Turbo koncert hatására:

imádom ezt a számot. is. denagyon.

polyvore.

rátaláltam az oldalra, ahol kiélhetem magam divat téren. regisztráltam, és most ismerkedek a szerkesztővel, a lehetőségekkel. már csináltam is gyorsba 2 szettet, próbaként, és egyből megfogott.
nemsokára, egy kis gyakorlás után én is teljesen új template-ekkel és set-ekkel fogok előállni.
imádnivaló. ^^ <3.

profilom: http://bernadett-baji.polyvore.com/

balance.

point between rage and serenity.
the source of your power.

mikor.

x y z .

mikor lélekszakadva rohansz haza, csak mert azt mondtad valakinek, hogy 2 körül már otthon leszel... amikor 1 percenként nézed a telefont, mert egész nap vársz egy hívást... és úgy hívnád te, ha lenne pénzed... mikor minden online fellelhető helyen 100x keresed, hátha... ..és késő este, mégis te vagy a szemét és a hibás.
ez még mindig szíven szúr.
megint voltam annyira fontos, hogy péntek este 9 órakor jutottam csak észbe.
... mégis mit mondjak? délután 3 és 4 között még jelet is adott magáról facebookon. nem tudom tovább ragozni, úgy érzem nem ez lesz az utolsó péntekem egyedül. holnaptól már nem is tervezek semmit. minek? az én programjaim sohasem valósulnak meg. "jajj mert mit terveztél?!" hallom a kérdést... de semmit. már csak azzal sem fogom idegesíteni magam, hogy szóra méltatom. semmit sem terveztem, lószart. pont örülök, hogy így alakult, legalább az egész péntekemet egyedül tölthettem azt játszva, hogy várlak. miért várjak többet?
aki olvassa jogosan teheti fel a kérdést, hogy a hülye csaj miért akad ki ennyitől? igen, ez apróság... de mikor sorozatosan törik össze a szívedet apró dolgokkal, éppen elég ennyi is ahhoz, hogy az élettől is elmenjen a kedved. és rettentően sajnálom, hogy itt kell ülnöm a blogom előtt, holott holnap is írhatnám éppen, hogy milyen jó volt a péntek este...
igazán nem ragozom tovább. nincs értelme, és nem is érzem magam jobban tőle. pláne, hogy még az "én hibám" is.
és miért azt mondtam, (amikor megkérdezte, hogy jöjjön e), hogy nem, már nem kell, vajon miért tettem? hisz rá vártam egész álló nap. nem érzem, hogy csak ennyire vagyok jó.
inkább elindítom a legjobb filmet a gépemen, amit közös nézésre szántam, és kikapcsolódok.
ja és a jövőhetemet is csak magamra szabad kalkulálnom, hiszen másképp itthon rohadok meg.


köszönet megint. (magamnak főleg, hisz "you're so naive yet so" )

szíverősítő.

és megálltam egy pillanatra levegőt venni, mikor ráeszméltem, hogy átsírtam magam augusztusból szeptemberbe.
sohasem szerettem a szeptembert. reméljük most változást fog hozni... van még értelme reménykedni? vagy hinni?
mikor mondhatjuk azt, hogy na jó, itt a határ, nem reménykedek többet.. nem hiszek többet...
hisz elvileg a remény örök, és az hal meg utoljára. 
kell valami szíverősítő, hogy legyen erő tovább reménykedni a reménytelenben, vagy a dolgokban, amikre egész életedben vártál, és szükséged van rá. kell a harc, a küzdelem, de ilyen gyenge szívvel-lélekkel nem bírom már. el akarok aludni, és nem aggódni többet. felébredve várhatna rám az örök boldogság, és milyen szép is lenne.
nem tudom lesz e kellő erőm a továbbhaladáshoz, annyiszor volt már. legyen hát most is. majd kiderül.
szeptember van, és lefekszem aludni, elég volt a sírásból... az úgysem old meg semmit.
nem tesz boldoggá.
és te?