2011. január 24., hétfő

ittazidő.

Az egész múlt hét annyira lehúzó volt... nem is baj, hogy nem mentem pénteken. bár, ahogy hallottam, a pallagi úti idősotthon megegyezett zombielanddel és nem túlzok, tehát nekünk még aranyéletünk volt a belklinikán. ott biztos nem maradtam volna 1 napnál tovább... csótányok és bűz. áhh...
tehát pénteken nem voltam, szegény Balázs meg már szerdától otthon volt, mert lebetegedett. (de gondolom sejthető, hogy a próbateremhez sosem elég beteg.. : ) péntek este lementünk, mert ideje lenne végre megcsinálni azt a 2 számot, de eléggé tartok tőle, hogy nem lesz kész határidőre. ha minden igaz, már az egyik számnak fel vannak véve a gitárjai, de kell még rá dob meg ének, plusz a másik szám kompletten. Tóti meg nem nagyon ér rá amikor szükség lenne rá... érdekes helyzet, úgy veszem észre, hogy leragadtak és nem tudnak továbblépni. ahj arról nem is beszélve, hogy szoros határidőn belül el kell költözniük onnan, mert megszűnik, és még nem találtak új helyet. zavaros a helyzet, és Balázs mindent nagyon magára vesz. túl lelkiismeretes...
teljesen más téma... mostanában teljesen feloldódtam, de nem tagadhatom le, hogy mindig van bennem valami kis félelem.. hümm. az a bizonyos nincs okod rá de tartsd nyitva a szemed. tudod, hogy nem lesz semmi, de maradj éber.... tiszta gáz, mert ez hosszútávon felemészt.  felemészti a kitartásom, a józan eszem, az ítélő képességem, az álmaim, a vágyaim. elsorvasztja a lelkem. megbélyegzi az életem. felaprítja az összes reményem. lebénítja a szívem.... közben pedig boldog is vagyok... ellep egy furcsa, euforikus köd - a morfium lehet ilyen. földöntúli lebegés. túlélem a remény és az értelem halálát. mert abban a pillanatban, hogy szívem újraéled, hogy zsibbadt ereimben újra folyik a forró vér, hogy érzem: valóban ott vagyok és érzek és élek - ott már nem számít, min mentem keresztül, és mi vár még rám ezután. akkor és ott elhiszem, mindez megéri, hogy bármit kibírok, csak átélhessem újra és újra és örökké...... de az állandó rettegés félelmetes. nem tudom, mikor lesz vége, vége lesz-e egyáltalán, és mi jön utána? le kell küzdenem... mert az állandó rettegés félelmetes. rettegek, hogy fájni fog. hogy elrontom. hogy elrontottam. hogy rosszul döntök. hogy rosszul döntöttem.. rettegek, hogy elveszítem. hogy elveszítettem.. rettegek, hogy egyszer elfelejtem: boldogság az is, hogy tudom, képes vagyok így érezni. hogy tudom, ennyit elmondhatok: én megéltem. mert ez az, amiért érdemes élni. egy egész életen át keressük, hogy végül a lelkünk belehalhasson. ez az igazi szenvedély.... de a félelmet el kell felejtenem. mert ez így tényleg felesleges... boldog vagyok. és nincs okom félelemre... semmire. Balázs szeret.. én is szeretem. kimondhatatlanul. visszavonhatatlanul. feltétel nélkül... és azt ő is érzi, ha nem vagyok biztos az egészben.. tudja is. de ő annyira édes.. tényleg próbál a kedvemben járni... például mikor megemlítettem, hogy mostmár tényleg szeretnék elmenni moziba, megnézni a filmet, szó nélkül rábólintott és ragaszkodott ahhoz, hogy meghívjon. igazi kis romantikus randi.. és nagyon jól éreztük magunkat. úgy fel tudja dobni az egész hétvégénket egy ilyen kis mozzanat. és igazán forrt a levegő a szerelmes hangulattól... végig. kell még ilyen sok sok sok. mert ez minden rosszért kárpótol ami velem történik. és szükségem is van rá. mindezekért, hogy beteljesülhessen a vágyam és boldogok lehessünk, ennyire feltétlenül és minden nap... épp ezért meg kell tanulnom mindent leszarni, kizárni és nem figyelembe venni a dolgokat. csak pozitívan. : ) hisz Balázs a legfontosabb, és mi. pont. : ) még most is azt mondom, hogy sosem voltam még ilyen boldog. 
hihetetlenül jólesett ezután a szar ht után összebújva együtt aludni. utálok egyedül aludni... annyira de annyira nagyszerű érzés, amikor ráfekszek a mellkasára és átkarol és érzem a szívverését és nyugodt vagyok és jól alszom... biztonságban érzem magam, és szeretet vesz körül... minden éjszaka erre vágyom.... nehéz lesz nagyon egy hónapot kibírnom nélküle... Hollandia... nagy kaland lesz, már nagyon várom, de Balázs hiánya... meg fogok őrülni. és persze anyu nélkül is rossz lesz... előre félek.
szóval ez a helyzet... a félévet egy hármassal zártam, a többi négyes-ötös. kezdődik a második félév, sebészet-belgyógyászat-szülészet a köbön. a csapból is ez fog folyni... aggaszt a munka, muszáj lesz elmennem dolgozni... ütközni fog a sulival, és a hollandiai felkészítővel is. áhh... most nem idegesítem magam.
jelenleg alig várom már, hogy Balázsom megjelenjen msnen és beszélhessek vele.. nagyon fáradt vagyok és aludni szeretnék. tegnap alig beszéltünk és engem annyira szívenszúrt, hogy el kezdtem sírni. dehát neki megszakadt a netje. szó nélkül eltűnt én meg ott nyavajogtam. pénteket akarok, meg jó koncerteket. igen igen, Balázzsal megyünk minden jó kis koncertre, és mintha mindenki az én javamra játszana, hisz márciusra eddig még semmit sem raktak. : ) 
szerelmeees vagyoook. és felszabadult. ^^
...
...
...

2011. január 17., hétfő

passed.

meg lett a vizsga, és mostmár vége a stressznek. : ) próbálok lazulni, bár nem nagyon lehet.. az I.es bel elég pörgős nincs idő enni se... jövőhéttől meg suli.

2011. január 16., vasárnap

elkésve.

- - -
- - - 
vizsga para. ...
to be, or not to be... this is the question......
- - - 
- - -

2011. január 15., szombat

keletunderground.

MA: Keletunderground Tehetségkutató elődöntő, Balmazújváros, Baki klub.
9 zenekar, 1 továbbjutó (ami igazságtalan volt, blablabla.) és Balázsék pedig különdíjasok lettek. : ) akárcsak tavaly. A zsűriben többek között Szati is benne volt, és ő volt a legkorrektebb mind közül. Most ezután nagyon sokat nőtt a szememben. : ) amúgy is szerettem... 
jól éreztem magam.

2011. január 14., péntek

X##@y^klwj?!?!@##

     /  M I G R A I N E . /       
- - -

2011. január 13., csütörtök

pihengetés.

persze nálad a távirányító. : ) 
de ez a mosoly mindent megér. <3 ^_^'
szeretlek nyuffom. ^^

2011. január 11., kedd

harmincegy. ^^

csörög a telefonom, felveszem: (Balázsom hív..)
D: Igen?
B: Csókolom! én egy harmincegy hónapos macskát keresek! beszélhetnék vele?
D: Igen, éppenséggel pont én vagyok az. : )
B: jajj de örülök neki, itt a nyúl beszél.
D: aki szintén harmincegy hónapos. : ) szeretlek. ^^

Hát igen. január 11. minden hónapban a tizenegyedikéket szeretem a legjobban. mivel én és a nyulambulam egy tizenegyedikei napon csókoltuk meg egymást legelőször, és attól a naptól fogva vagyunk halálosan szerelmesek egymásba. ^^ erről minden hónap 11-én megemlékezünk, és most jelenleg a 31. hónapnál járunk, ami kereken 1 hónappal több mint kettő és fél év. :D ... ennyi elég ahhoz, hogy boldog legyen a napom. : ) nagyon szeretem. <3
---
egyébként elég sucks volt a mai nap... gyakorlat para aztán be a suliba a hollandiai megbeszélésre, ami egy nagy nulla volt. semmit sem tudtunk meg. semmi újat.
de a mai nap a szerelemről szól. ^^

2011. január 10., hétfő

practice.

ajj annyira hihetetlenül fárasztó a szakmai gyakorlat, hogy nincs kedvem írni se róla. annyi minden történik körülöttem, de egyszerűen nem bírom leírni. nincs erőm. napokon keresztül nincs energiám hajat mosni, és sorolhatnám tovább. 7 napból 4 napot migrén gyötör, a maradék háromban pedig hulla vagyok. no comment, elegem van, alig várom már a .... nyarat.

2011. január 6., csütörtök

starphoto.

Balázs megkért, hogy csináljak a zenkarról pár fotót. hát megtettem. nem olyanok lettek, amilyet terveztem, de ahhoz nem is volt meg a közeg. itt van egy kis kóstoló. : )


2011. január 1., szombat

kétezertizenegy.

...kialudtuk magunkat, én 2 körül hazakeveredtem és... pihengettem. megbeszéltük Balázzsal, hogy délután/este lemegyünk a próbaterembe, felveszünk egy számot stb.
hozzánk jöttek Sanyiék is meg Zsuzsiék is, így csak este 8 után tudtam lemenni, de sebaj. ebben az egész estében az a legnagyobb poén, hogy január elseje, az új év első napja, és mi leklssük a legutolsó buszt ami haza talicskázott volna minket. érdekünkben szólva, a busz 10 perccel hamarabb elment...  mi meg nem siettünk eléggé. iszonyatos hideg, fáradtság. Balázs a ptben akart aludni és otthon... elindultunk haza gyalog... és kitaláltam, hogy stoppoljunk. hát oké, nagy nehezen belement Balázs is, de sajnos a láthatáron lévő autók száma nulla volt plusz mínusz ezer kilométeres körzetben. minden kihalt. gyaloglunk vagy 10 perce, mikor észreveszem, hogy jön egy autó... Balázs kiáll, én mögötte... és várunk... idézve Balázst: "Na kicsim, ezek vagy késes cigányok ladával, vagy rendőrök..." : ) lassít az autó és megáll mellettünk egy rendőrautó. letekeri az ablakot... Balázs meg se tud szólalni én meg odamentem és elkezdtem hebegni habogni..: " ööö..khm.. elnézést... lehet hülyén hangzik..de..khm..el tudnának vinni egy darabon?.." *hatásszünet* elkezdtek kérdezősködni, hogy kik vagyunk honnan jövünk merre tartunk mit csináltunk stb. mi meg elmondtuk h elment az uccsó busz és hideg van gondoltuk stoppolunk... ehh :D és hazahoztak minket, nagyon rendesek voltak.... komolyan. még beszélgettünk is velük egy jót. nagy élmény volt mindkettőnknek. :P mikor kiszálltunk Balázzsal a kocsiból, és azok meg elhajtottak... elkezdtünk szakadni a röhögéstől és ott fetrengtünk vagy 5 percig. :D
jó kis nap volt amúgy... : )

és kétezertizenegy van. (2011) 
és január.

..the hardest part of ending is starting again..