2012. szeptember 12., szerda

beforgatva.


kitudja mi történik, bekapja az ujjamat 1 ékszíj és letépi , vagy eltévedek valahol beherkázva és soha nem kerülök elő.
megvakulok a nap miatt, mert gyönyörű és csak nézem és nézem aztán semmi, de az a szépség örökre beleég az agyamba. örökre úgy fogom gondolni hogy megérte, de biztos abban sem leszek.
semmi sem biztos.
egyszer erre mindenki rájön és nem érik többet akkora csalódások, a remény pedig nem utoljára fog meghalni, hanem meg sem születik és lehet hogy boldogok leszünk a saját valóságunkban, amit magunknak kreálunk egy fekete-fehér világban, ahol annyi minden gyönyörű van, de az, hogy hinni akarunk mindent elnyom... nem látjuk a színeket, az érzéseket, csak amit látni akarunk.
az vagy amit megeszel, nah igen, ez a kedvencem, és itt nem a húsra gondolok, hanem az agyunk is táplálkozik, megesszük azt a szart amit mások belénk tukmálnak,
elhisszük hogy hinnünk kell.


/meg sem született filozófus szavai/
Sz. B.
2012.09.12 / 20:08
- - -


kérdezni nem kell, nincs mit, sose volt, sose lesz. Az előző pár posztomat rejtettem, töröltem, mert úgy gondolom túlzásokba estem, majd ha elcsendesedik minden újra elérhetővé teszem.
bár még mindig az a véleményem, hogy többet kellene írnom, de papírra, szalvétára, falra, lepedőre vérrel, titkos blogba álnéven, nemide... : )
pénteken kéne még egy kurva nagyot partizni, aztán egy időre viszlát szabad hétvégék...



- - - - - 



- - - - -

2012. szeptember 5., szerda

megmagyarázhatatlan

széthullok, darabokra. most. ebben a pillanatban. : D
boldog vagyok, nagyon nagyon. magyarázat természetesen most sincs, de akkor is...
gondoltam gyorsan leírom, el ne múljon. imádok boldog lenni...