2012. december 26., szerda

nyaó

egyik nap nagyon jó, egyik nap nagyon rossz, ingadozik minden körülöttem.
legalább már egy dolgot lezártam magamban, és továbbléptem. úgy érzem.
most már csak rám kell találni.

Boldog Karácsonyt, Boldog új évet, bla bla bla.

2012. december 23., vasárnap

Boldog Karácsonyt

Karácsonyi égőkkel a nyakamban, röhögő mikulásos pólóban, hercig csilingelések közepette akarom szétbaszni a világot.

2012. szeptember 12., szerda

beforgatva.


kitudja mi történik, bekapja az ujjamat 1 ékszíj és letépi , vagy eltévedek valahol beherkázva és soha nem kerülök elő.
megvakulok a nap miatt, mert gyönyörű és csak nézem és nézem aztán semmi, de az a szépség örökre beleég az agyamba. örökre úgy fogom gondolni hogy megérte, de biztos abban sem leszek.
semmi sem biztos.
egyszer erre mindenki rájön és nem érik többet akkora csalódások, a remény pedig nem utoljára fog meghalni, hanem meg sem születik és lehet hogy boldogok leszünk a saját valóságunkban, amit magunknak kreálunk egy fekete-fehér világban, ahol annyi minden gyönyörű van, de az, hogy hinni akarunk mindent elnyom... nem látjuk a színeket, az érzéseket, csak amit látni akarunk.
az vagy amit megeszel, nah igen, ez a kedvencem, és itt nem a húsra gondolok, hanem az agyunk is táplálkozik, megesszük azt a szart amit mások belénk tukmálnak,
elhisszük hogy hinnünk kell.


/meg sem született filozófus szavai/
Sz. B.
2012.09.12 / 20:08
- - -


kérdezni nem kell, nincs mit, sose volt, sose lesz. Az előző pár posztomat rejtettem, töröltem, mert úgy gondolom túlzásokba estem, majd ha elcsendesedik minden újra elérhetővé teszem.
bár még mindig az a véleményem, hogy többet kellene írnom, de papírra, szalvétára, falra, lepedőre vérrel, titkos blogba álnéven, nemide... : )
pénteken kéne még egy kurva nagyot partizni, aztán egy időre viszlát szabad hétvégék...



- - - - - 



- - - - -

2012. szeptember 5., szerda

megmagyarázhatatlan

széthullok, darabokra. most. ebben a pillanatban. : D
boldog vagyok, nagyon nagyon. magyarázat természetesen most sincs, de akkor is...
gondoltam gyorsan leírom, el ne múljon. imádok boldog lenni...

2012. augusztus 31., péntek

vége.

SZAKÍTOTTUNK. vége.
ennyi ennyi ennyi ennyi
vége.

fellélegzés? összetörtség? semmi. semmi. üresen állok.
vége.

viszlát nyár...

2012. július 15., vasárnap

plug in.

pogréma. tehát mi?

július első fele el is repült, 2 hete dolgozok. iszonyat nehéz, rengeteget kell tanulni, de tényleg.. munka után itthon, amennyit csak bírok. tanulni tanulni tanulni, és akkor talán elég lesz 1 év, hogy beletanuljak. nem gondoltam volna, hogy attól, hogy intenzív ennyivel nehezebb lesz az osztályoknál. (persze tudtam h nagyon nehéz). szeretem. eddig még. : ) gondolom ezután is szeretni fogom. csak ismerjem meg az embereket, meg fogadjanak be. onnantól nekem is könnyebb minden.
alig várom már a 26-át, megyek megint Pestre, Apey and the Pea koncertre az R33-ba... ééés utánuk pedig Balázsék lépnek fel. : ) nagy előrelépés. utána meg 28-án koncerteznek a campus fesztiválon. mármint Balázsék. (örülök nekik) Tegnap a diablóba volt koncert, de rajtam kívül senkit nem érdekelt. ügyesek voltak pedig.
Fáradt vagyok. nagyon hamar eltelt a hétvége.. hajj.. nem akarok holnap megint 4-kor kelni. váá : D mennyivel jobb lenne, ha tudnék motorral járni. múlthéten 3 napot motorral mentem, és odafele király is volt, csak hazafele szarakodott. de az út időben lecsökken a századára. áhh.. mindegy.
jól vagyok. sajnálom a hegyalját, de minden rosszban van valami jó alapon mosolygok mindenen, és most elmegyek kukoricát enni. : ) nyamm.

ja és... imádom ezt a srácot:

2012. június 25., hétfő

intenzív.

MEGKAPTAM A MUNKÁT!!!!
: )
Július 2-től a Klinikán fogok dolgozni, az Augusztán, mégpedig a Sebészeti Intézet Intenzív osztályán.
jááááájjjj. félek. : D

2012. június 22., péntek

ÉS IGEN!!!!!!! ott voltam. ott voltunk, Balázs jött velem. hihetelen volt az egész. az út, a sok szopás, minden, de a legnagyobb az volt, hogy mire odataláltunk (késtünk 20 percet) Apey is pont akkor kezdett.
egymásra néztünk Balázzsal, és mint két hülyegyerek csillogó szemmel meg tátott szájjal bámultuk, hogy hangolja a gitárját. nagyon szeretjük. ez tény. a kedvenc számommal kezdett, a Spiders-zel. iszonyat nyomás volt a mellkasomon, lehet, hogy nevetséges, de még a szemeim is könnybe lábadtak. ránéztem Balázsra, őt is mellkason vágta, aztán kölcsönösen raktuk kezeinket egymás carotisára, és érzékeltük, hogy mindkettőnk pulzusa 150-hez közelít. : D hát így hatott ránk Apey, június 21-én az R33-ban. egy percig sem bánom, hogy az utolsó pillanatban nekiálltunk felvonatozni Debrecenből, és azt a sok "kalandot" mire odataláltunk. az ég is azt akarta, hogy lássuk/halljuk őt. : )
koncert után nagy szomorúan vettük tudomásul, hogy csak ennyi.... de rátámadtunk pár percre, meg csináltunk vele 1-1 közös képet, aztán elindultunk a Fogasházba. Laci mondta, hogy menjünk be hozzá, amíg a vonat nem jön, szóval ott tengődtünk hajnal 3-ig. Őt is nagyon jó volt látni. : ) szeretem.
nem akartam hazaszenvedni magam, de muszáj volt.


itt van egyetlen egy videó, amit a koncerten csináltam:






még mindig aktuális, amit 3 éve kijelentettem: szerelmes vagyok a hangjába. (de szerintem lehet, hogy Balázs is XD )

2012. június 20., szerda

circles in the sun.

rohamos gyorsaságban telik ez a kevéske kis szabadidő is, ami jutott így a nyárra. Annyira szerencsétlenül jön ki minden, Balázs gyakorlatot tölt, és tuti, hogy pont akkor fog kezdődni a szünete, mikor én elkezdek dolgozni. már ha találok munkát.....

mindegy.

HOLNAP: 
Apey visszatérő akusztik koncert lesz az R33-ban, természetesen bépé sziti. mindenképp ott akarok lenni. muszáj. ha kell egyedül megyek, nem érdekel, de ott leszek. !!! Balázs is gondolkodik rajta, csak pénzkérdés. na majd kiderül. : )




- - -
<3.

2012. június 11., hétfő

back it up.

Munka keresés. folyamatban...
Balázzsal már kerek 4 éve boldogítjuk, keserítjük egymás életét. : )
hosszú nyáriszünetet akarok. pihenéssel, és egy csomó bulizással.

2012. június 7., csütörtök

I've come home.

ezer éve nem írtam, és már JÚNIUS van.. és most jött el az ideje, hogy megszülessen egy újabb poszt.

elmondani, leírni nem tudom mennyi minden történt velem nap mint nap. Sírás, nevetés, fájdalom, boldogság, kétségbeesés, felszabadultság, tanulás, tanulás, vizsgák, tanulás, tanulás... záróvizsgák.

Baji Bernadett
szakápoló

Igen, 
sikerült. mind a 9 modul, az a 26 idegtépő vizsga, mind meglett. A mai naptól kezdve tejlesértékű tagja vagyok az egészségügyi szférának. Boldog vagyok. Vége van. : ) egyelőre...
agyilag most egy nulla vagyok, nem is hinném, hogy tudok értelmes dolgokról írni, vasárnap óta nem aludtam... na jó, összesen vagy 5 órát igen. mégis úgy érzem, hogy mindent ki kell öntenem magamból... Timi! jajj Timi.. <3.. úgy szeretem. Kedden volt a születésnapja : ) és 11-én ő is végez... jövőhéten összenövünk. ha nem is sokat, de találkoztunk, amikor csak tudtunk. a spontán extrudálódások a fórumban, jó pasik a dágleszes újságban, jared lopás tervek, roncsolódás. húhh. zóna. ZÓNA!!!! az a nap. menekülés. plázulódás. égés : D ístenem... azok a bárkás esték is. meg Lóri, meg Ecset, meg Tamás... hát igen. meg Judit, meg Erik, meg Balázs. néha Norbiék. Tilk tilk tilk. Agyar, Dani, májndvolk. Feri és az egész soapcity és akkor már ha így vagyunk egyrakáson, blekkhani. Marcsika, meg az a sok finom vízipipa, meg édes patkányok, meg a sok röhögés.  iszonyat sok. buborékok, meteorok, eszméletlen fursuitok és a kis tücsök. ezek mind mind és ők mindannyian hozzátesznek az életemhez. és egy csomó mindent le se tudok írni. 

a zene, a zene, a zene... a sorozatok. annyira imádom őket. most volt mindennek vége, minden évadnak... mivel mindet kifüggtem, megnéztem 3 nap alatt a walking dead-et is. és a trónok harca, huhh. annyira durva. elkezdtem olvasni a 3. könyvet...
holnap Turbo koncert. megyünk : ) Timivel.
most pedig azt hiszem aludni kellene. végre. 









- - -





- - -
#.

2012. május 13., vasárnap

grand mexican warlock.

Eltelt több, mint egy hónap úgy, hogy egy szót sem írtam. igen, már május van, ráadásul tizenharmadika.
nem mondhatom, hogy nem történt velem semmi extra, amit leírhattam volna, mert igenis történt... egyszerűen csak belefáradtam már mindenbe. a létezésbe. az 5 hét szívsebészet gyakorlat megrontott, komolyan úgy érzem, hogy már én se tudok kitűnni mások közül, szürke vagyok néha és mogorva... persze ez nem így van, de sajnos 20 évet öregedtem lélekben ott, ami nem minden esetben negatív, viszont a legtöbb szituációban nem is pozitív. lényegtelen, mert túl vagyok rajta. olyannyira, hogy holnap egyből 4 vizsga. szerdán megint 4. hihetetlen, és én itt ülök, blogolok... és miért is? mi változott bennem?
...
Tegnap este volt Grand Mexican Warlock koncert, amit kb. azóta őrülten várok, hogy a roncs bár oldalán közzé lett téve a koncert. nekem hónapoknak tűnik... szóval elmentünk, Balázs, Timi és én.
az az igazság, hogy egyáltalán nem csalódtam. annyira profik voltak, hogy az valami hihetetlen. annyira de annyira élveztem az egész koncertet az elejétől a végéig... ahogy néztem őket a színpadon valami bekapcsolt bennem... fogtam magam és besétáltam középre, velük teljesen szembe, és úgy éreztem, hogy a hátam mögött a tömeg engem néz egy pillanatig, hogy mit csinálok én ott... nem tudtam ellene tenni, mi az, hogy ott vagyunk egy ilyen koncerten és mindenki hátul ácsorog egy tökéletes geometriai pontossággal beállított félkörben. valami húzott feléjük, és ahogy hallgattam a zenét melegség áradt végig a testemben. odajöttek mellém Balázsék is, aztán a bal oldalamon találtam pár idegent. örültem. egyértelműen tudtam, hogy valami visszatért belém, ami hónapok óta elveszett. újra önmagam vagyok. tavaly hegyalja óta nem éreztem magam ennyire jól. önfeledt, kiegyensúlyozott és boldog....
igaz, hogy holnap vizsgázok, és ez már veszett ügy, de van még 3 hetem, hogy a szóbelikre és a gyakorlatokra rendesen felkészüljek.
Féltem, hogy ez a koncert pont vizsga előtt nem fog jót tenni, de tévedtem. a vizsgára nincs befolyással, viszont, most legalább visszanyertem azt a pluszt, ami előre hajtott.

az est fénypontja pedig az volt, amikor koncert után hátramentünk gratulálni, meg jelképesen egy aláírást kérni. Zoli annyira kedves volt... látszott, hogy árad belőle a jóság, meg a szeretet. kétlem, hogy csak színészkedés lenne... Timi csinált rólunk egy képet, ma egyből ki is raktam profilképnek. jól esik vissza gondolni rá, az egész estére, a koncertre. remélem minél hamarabb újra láthatom őt/őket, bár gondolom emlékezni nem fog rám... : )









2012. április 2., hétfő

jajj

hagyjuk már.
globálisan idiótát csinálhatok / csinálok is / magamból, holott annyira felesleges. majd egyszer talán eljön az idő, amikor már nem lesz felesleges, de akkor majd törnöm sem kell magam.
most csak magamra kell koncentrálnom és a jövőmre, gondolom majd szépen alakul minden a maga idejében.
itt az idő felébredni, a homályt eltakarítani magam körül és szembenézni a feladatokkal.
olyan régen kapcsoltam már ki az agyam, kellene Timivel találkozni, idejét sem tudom mikor töltöttük együtt azt a sok időt, hiányoznak a hétköznapi marhulások, hát még a hétvégi...
hiányzik a nyár, és hiába közeleg, már sosem lesz olyan, mint eddig... 1 hét szünetnek is örülhetek majd egy évben, nem egy egész nyárnak... de ami leginkább nyomaszt, az a tudat, hogy nem lehetek ott hegyalján hétfőtől vasárnapig. vagy akár csak szerdától... igazából már annak is örülnék, ha véletlen pont úgy alakulna minden, hogy 1 napra elmehetnék... tudom, hogy csak ez a nyár lesz ilyen katasztrófa... de akkor is. az, hogy itt a nyár, a fesztiválszezon és én saját magam börtönében rostokolhatok. tudom, hogy ez más, "normális" emberek számára érthetetlen, de nekem a zene az életem. a koncertek, barátokkal együttvéve. ennyi.
de dolgozni kell, mert a pénz kell, élni kell, minden más részletkérdés. 
most dobjon fel annyi, hogy itt a tavasz, a tavaszi szünet, össze kell szednem magam saját poros sarkaimból és el kell kezdenem felépíteni mindazt, amiről eddig csak álmodni mertem. el se hinné az ember, mennyi csoda van még a világban. mennyi csoda van bennünk.. bennem.

2012. április 1., vasárnap

nullanégy.


legyetek üdvözölve április,
és a trónok harcának második évada.

2012. március 28., szerda

rat in a cage.

már 4 nap eltelt azóta és nekem még mindig csak azon jár a fejem. miért?
nem tudok szabadulni a gondolattól.
és most nagyon fájsz.



but you freakin' me out.

2012. március 26., hétfő

feromon.

már megint ez a kibaszott feromon gyötör. bűnös utakra kényszerít, pedig nem sokszor szokott, de akkor nagyon. legszívesebben szétcsapnék mindenkit, főleg magamat. forr a vérem. meg fogok őrülni. és erről most Te tehetsz Bé...


2012. március 24., szombat

végre.

Balázsék idén is indultak a (III.) Keletunderground tehetségkutatón, ahol az elődöntőben II. helyezést értek el, és továbbjutottak a döntőbe, ami nyáron a Vekeri fesztivál 0. napján lesz megtartva.
gratulálok fiúk, annyira bíztam bennetek.

2012. március 21., szerda

58.

Édes Drága Anyukám, nagyon boldog születésnapot Neked.
 szeretlek.

2012. március 19., hétfő

learn sometimes.

hajnal van. megint. már a buszon ülök, összehúzom magam, mert fázom.. ilyenkor mindig ráz a hideg... a hajnali órák hűvös nyirkos cirógatása és a mérhetetlen fáradtság... ólomként nehezedik rám minden apróság. a busz halad előre, és én bámulok az ablakon ki... -EZ- a zene szól a fejben. betonfal, szögesdrót, rozsdás vasak... kikopott fű, üres buszmegállók... szétdobált csikkek, egyik másik csíkot húz maga után, mert itt a busz, fel kell szállni, azt meg el kell dobni... persze. a busszal párhuzamosan egy régi, használaton kívüli vasúti sín. fűvel benőve, rozsda által elfogyasztva, de még mindig ott húzódik, és követ végig utamon. anarchia jelek a vágányváltón, kanyarok az útban, egyre több a beton... üres tekintetek velem szemben, mindjárt megérkezünk.
piros lámpák, zöld lámpák, döccenők és nagy fékezések. megérkeztünk. a buszról leszállva megcsap a hideg szél, és nem ébreszt fel. egyik láb a másik után, lépcsőn le, lépcsőn fel... a napi rutin. a sorban állás, újabb buszra várás... minden egyes nap. ahogy szaporodik a betontömeg körülöttem, azzal egyenes arányban a fájdalommal telt emberek is egyre többen vannak. mindenki fáj.
csak múlna már el.

2012. március 6., kedd

helyzetjelentés.

ú hé... nagyon rég nem írtam magamról semmi izgalmasat. megpróbálok feleleveníteni pár dolgot. : D

február 24:
Arizóna természetesen Timivel. mivel késve érkeztem, ezért Dóri meg Krisztián már mentek is haza (másnap indultak Pestre ilyen tetoválós cuccra). ott volt még Lóri is meg ki tudja még ki.
kellett, az ilyen mindig kell egy szar hét után. elmeséltem Timinek a problémáimat is, legalább ő tud jókat mondani, a többiek meg annyira nem is érdekelnek. : ) kaptam Valentin napos névnapom alkalmából tőle egy nagyon cuki plüss mókusmackót ami egy szívecskét szorít és meg ülni is egy nagy szíven ül. iszonyat édes. : )
jót besélgettünk, bár sajnálom, hogy inkább csak rólam... utolsó busszal mentem haza.
február 25:
Lovarda Anettel. Mystery Gang, és társai. jó volt nagyon. gyalog haza, 5-kor feküdtem le. vagy 6-kor? nem emlékszem. : )
március 2.
péntek arizóna, Timivel. : )  ott voltak Lóriék is. sokkal jobb volt a hangulatunk mint múltkor, és jót beszélgettünk. meg legalább röhögtünk. meg volt min felbaszni az agyunkat is. volt minden. : D szeretem ezeket a napokat. még mindig. nagyon. erőtad.
március 3:
sajnos le kellett mondanom Dóriékkal a zónázást, mert beszéltem Zsófival, hogy találkozhatnánk, és mivel tényleg nagyon rég találkoztunk ezért kimentünk Bével sznoboszlóra, és találkoztunk. lementünk a pt-be, ott volt Holi meg Csirke meg Feri is, aztán nagy nehezen átvergődtük magunkat a rock caféba és beszélgettünk. jó volt látni.... utolsó vonattal haza. fáradtságosság, meg még mindig betegség.

azóta nem történik semmi, csak a küszködés, mint általában. : ) pénteken lesz Blackhoney koncert az üvegtigrisben és fasza lesz. szombaton pedig ha összejön, akkor végre leülünk Dóriékkal is a zónába dumálni egyet. : ) addig is még kitartást mindenkinek, főleg nekem... holnap már szerda. köszcső.
.

2012. február 26., vasárnap

deja vu.

#

sötét. dög meleg. sörök borulnak fröccsennek mindenfelé. iszonyat hangosan dübörög a basszus.
becsuktam a szemem és átadtam magam a ritmusnak... a páradús levegő miatt majd' megfulladtam, a tarkómon folyt a víz.. megcsapott a sör kellemes aromája és emberek löktek félre minden lépésüknél.
a mellkasomban szétáradt a melegség, a boldogság, hirtelen úgy éreztem, hogy nyár van és fesztiválon vagyok, majd megdöglök a hőségtől és közbe tombolok a koncerten kifulladásig. amíg csak bírom.
ezekért a pillanatokért érdemes élni.



2012. február 25., szombat

emlékkép.

#

hihetetlen, hogy pár szó a múltról, néhány fénykép, egy kínos videó és egy szeretett zene mennyi emléket szakít fel a lelkedben. olyan emlékek, amik boldoggá tesznek ha rájuk gondolsz, de eltemetted őket, mert fájdalmasan tudnak szúrni a szívbe, amikor rájössz, hogy elmúlt és sosem lesz már többet. illatok, színek vannak előttem, érzem a bőrömön a régi sebeimet, érzem a mellkasomban a felhőtlen boldogságot, azt a semmiséget, amit akkor éltem meg... szégyellem magam, amiért majdnem teljesen elfelejtettem. ha nem lenne tárgyi bizonyíték, már szinte az egész múltamat elfelejtettem volna. ez most jó? vagy rossz? nem tudom... 




- - -

2012. február 23., csütörtök

nyilván.


...

napi elgondolkodtató párbeszéd:

- végre olyan ember lettem, amilyennek szeretett volna, de addigra már másik férfit választott. elkéstem...
- még mindig szereted, ugye?
- örökké, minden egyes nap... 

kár, hogy pont az nem lát bele ennek mélységeibe, akinek a legjobban kellene.


- - -

2012. február 7., kedd

örvény.


...
aludj csak, majd én álmodom.






Te uraltad az örvényt, hisz te kavartad azt; mégis hagytál beleveszni, míg elfordítottad a fejed.
Azt hívén, büszke a mozdulat.
Pedig csak gyáva volt.
Az egyedül büszke mozdulat az volt, ahogy végül én hunytam le a szemem, hogy ne legyek tanúja árulásodnak, aminek kínját megbocsájtani most még luxusnak tűnik.
Elértük a Mélypontot. De én szárnyalok tovább, te pedig csonkolások útján végbemenő, jobbító szándékoddal is csak magad fúrod mélyebbre a semmiben.

2012. február 3., péntek

crosses.


---
Mindig letaglóz szalonunk ridegsége. Oly intenzív, hogy szinte azt az érzetet kelti, hogy a kandallóban szürkéllő hamu piszkos, szennyezett hó csupán. Didergek belül, és tudom, most rád kell néznem. 

Megteszem. 

Nincs mit veszítenem már – mindenem elvetted. 
Fiatalkorom óta ismerem az arcod, mégis minden alkalommal olyan, mintha először látnám. Megfejthetetlen szépség dereng a mélyén, ám kínzó sötétségét is jól ismerem. 
A szemed élénk figyelmét a szenvedély sem tompítja. Csak pár órája, hogy vöröslő ködén át figyelted az én gyönyörtől kínlódó vonásaim, ahogy öleltél; még ezzel is megalázol, de úgy, hogy ajándéknak érezzem.

Megkötöd a kezeim, pedig erős kezek. 
Megtöröd a derekam, pedig egyenes derék. 

Összetörsz újra és újra, hogy könnyed, elegánsan sápadt ujjaid közt pergetve szilánkjaim csodálhasd a fényüket. Csak azért, mert megteheted. Csak azért, mert hagyom.
...

2012. február 2., csütörtök

agyfasz.

??????????????????????????

nem hiszem el.
baszdmeg. ez a nap??? ez a hét??? totál kész. nem tudom hova tenni az embereket, főleg miután pofán is basznak azzal a láthatatlan serpenyőjükkel. hát a jó büdös kurvaéletet azt. megvagyok én nélkületek is.
jobb lenne ha egytől egyig eltakarodnátok. rohadékok.
...

2012. február 1., szerda

Draconia.

Néha Jeanne d'Arcnak érzem magam melletted. Nem hallod a belső hangokat, még akkor sem, ha elmondom őket, mert csak én hallom. Az első vereségig az oldalamon harcoltál - legyőzhetetlennek hittél, és az is voltam. Ám minél messzebb mentem én előre, annál lassabban jöttél velem.
Nem állhatok meg, mert én folyton haladtam, és már akkor is ezen az úton, mikor te ráléptél. Az enyémre. Hittem, hogy azért, mert tetszett.
Hittem, hogy te is arra indultál, azért találkoztunk.
Visszanézés közben is haladok, még ha hátrálva is, mert azt nézem, hol maradtál el mellőlem.
Elengedted a kezem, amit te fogtál meg. Nem kérdeztem, miért, csak elfogadtam. Most viszont kérdezem:
miért nem azért, amit hinnem engedtél? 


/és február van.

2012. január 31., kedd

hazaút.

- - -
a járda napos oldala.

ha egy nagyon régi ismerősöd melléd ér a járdán, és hosszú még az út, gyalogolj gyorsabban.
nem bunkósságból, hanem mert úgysincs igazán már közös témátok. főleg ha sohasem volt.

*jah és kezdj el magnéziumot szedni, ha begörcsöl a vádlid.

2012. január 30., hétfő

2012. január 29., vasárnap

set me free.

térdenállva kellene könyörögnöm?


miért nem tudok kiszabadulni? elindulni, egyenesen elszaladni, menekülni, elbújni. de először is meg kell valahogy szökni. szabadnak kell lenni. túl régóta tart fogva. túl erősen szorítasz.

e n g e d j 
el.

2012. január 26., csütörtök

tick tick boom.


jó lenne elhajítani a használt részeimet. a használt érzéseimet, a használt kapcsolataimat, és újra felvenni a ritmust és továbblépni megújult erővel, frissen, mint régen.
holnap végre vége a hétnek... különös szivatásban lehet részünk, nem tudom minek köszönhetően. az biztos, hogy itt se fogok dolgozni. soha. de azért ma egész délután tanultam, átnáztem a legvastagabb könyveket is, hogy holnap jól menjen a papírok ABC sorrendbe tétele. nesze neked emelt szintű képzés, meg végzős csoport.
mindegy... nem is bosszantom magam. holnap este arizóna, és remélem jó kedv lesz meg bódottág. igaz, hogy Balázs már megint próbálni fog, ráadásul szoboszlón, nem fogok vele többet foglalkozni. csak akkor nekem ne mondja, hogy mindennél fontosabb vagyok, és hogy én vagyok az első, nem a zenekar. : D egyre nagyobbakat tudok ezeken a kijelentéseken röhögni. a lényeg, hogy jól fogom érezni magam... : )

bémegakáanyádteefkalap.

2012. január 18., szerda

inconsistent.

hát igen. meglátszik, hogy elkezdődött a gyakorlat január elején. megdögleni se sok időm van, konkrétan semmi.
első héten a gyermekklinika sebészetén voltam. mindennap műtéteken bent, bár semmi komoly nem volt, csak pár sérv és társai. második héten a pszichiátrián voltam, ráadásul a zárt osztályon. érdekes volt. ez a harmadik hét, és a neurológián vagyok. itt igazán kell dolgozni, és hagynak is. segítenek, de önállóan kell megmutatni mit tud az ember. sajnos nekünk is 6-ra kell járni, azaz 4-kor kelek, és hulla vagyok, de tényleg. (Zsuzsiék csak egy emelettel vannak fölöttem, nekik fél 8-ra kell járniuk.) bámilyen érdekes, eddig még egyszer sem szúrhattam branült, de a héten igen! szóval már nem vagyok branülszűz. : D királyság.
ezen a héten anyu kiköltözött Zsuzsikáékhoz, hogy segítsen neki. végig egyedül voltam itthon, vagyis Balázzsal, mert ő meg ideköltözött. : ) nem sok energiám volt, de mindennap főztem vacsit, meg csináltunk másnapra is kajcsit, meg főztem teát.. jól esett így lenni. holnap már itthon alszik anyu, de jövőhéten megint így lesz. csak ez a rohadt koránkelés készít ki. mára ennyi, de ki tudja mikor fogok ismét jelentkezni...
///

2012. január 17., kedd

hogyne.



every single time.
- - -

2012. január 6., péntek

dekadens.

...
miért kérded azt, hogy miért?
csak.

2012. január 1., vasárnap

2012

______________


2011
2012
______________

remélhetőleg nem bukjuk végig.

...