egymásra néztünk Balázzsal, és mint két hülyegyerek csillogó szemmel meg tátott szájjal bámultuk, hogy hangolja a gitárját. nagyon szeretjük. ez tény. a kedvenc számommal kezdett, a Spiders-zel. iszonyat nyomás volt a mellkasomon, lehet, hogy nevetséges, de még a szemeim is könnybe lábadtak. ránéztem Balázsra, őt is mellkason vágta, aztán kölcsönösen raktuk kezeinket egymás carotisára, és érzékeltük, hogy mindkettőnk pulzusa 150-hez közelít. : D hát így hatott ránk Apey, június 21-én az R33-ban. egy percig sem bánom, hogy az utolsó pillanatban nekiálltunk felvonatozni Debrecenből, és azt a sok "kalandot" mire odataláltunk. az ég is azt akarta, hogy lássuk/halljuk őt. : )
koncert után nagy szomorúan vettük tudomásul, hogy csak ennyi.... de rátámadtunk pár percre, meg csináltunk vele 1-1 közös képet, aztán elindultunk a Fogasházba. Laci mondta, hogy menjünk be hozzá, amíg a vonat nem jön, szóval ott tengődtünk hajnal 3-ig. Őt is nagyon jó volt látni. : ) szeretem.
nem akartam hazaszenvedni magam, de muszáj volt.
itt van egyetlen egy videó, amit a koncerten csináltam:
még mindig aktuális, amit 3 éve kijelentettem: szerelmes vagyok a hangjába. (de szerintem lehet, hogy Balázs is XD )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése