2011. június 21., kedd

korrekt.

az még hagyján, hogy Balázs nem jött el velem a koncertre. élveztem. minden egyes percét, első sorban, énekeltem, táncoltam, felszabadultam.
az még hagyján, hogy el kezdett szakadni az eső és félbeszakadt egy nagyon jó koncert.
az már idegesítő, hogy 21:37-kor az orrom előtt megy el a busz.
sétálok.
szakad rám az eső. nem is olyan rossz, élvezem... mintha minden mocskot lemosna a lelkemről.
a mélypont akkor érkezett el, amikor az orrom előtt ment el a 21:55-ös busz is az állomáson, és 35 percet kellett állnom az esőben. de nem is a esővel volt a baj...

a mai nap: 2/10
Jurij koncert: 10/10
eső: 0/10 (csak a koncert miatt)
a kedvem jelenleg: ?

ez a dal, minden érzésemet kifejezi, és teljesen lefedi ezt az esti szituációt. hallgassátok sok szeretettel:

2011. június 20., hétfő

virtual reality.

-__-__-___-___-____-____---____---_

* ez az amiben élünk nem? 

/@x#*Q!!˘53°^˛˘^///

2011. június 19., vasárnap

inside the outside.

használt dal
megáll az idő  .
mindkét dal egyszerre érvényben van az életemre.

2011. június 15., szerda

price on my soul.

#cure for my life.

Why do you want kill yourself? see, that's the part I don't get. I mean, you're cool, you're smart, you're talented. You have a family that loves you. You know, what I would do just to be you, for just a day? I would... I would do so much. I would... I don't know. I would just... I'd just live. Like it meant something.
...
és tényleg. mirt kellene negatívnak lennem? a monoton hétköznapok miatt? nekem kell kiszíneznem. mindenki magának alakítja az életét. nincs okom negativizmusra. és ami van ok, az is kizárható.  : )




élj.


"Okay, I know you're thinking, "What is this? Kid spends a few days in the hospital and all his problems are cured?" But I'm not. I know I'm not. I can tell this is just the beginning. I still need to face my homework, my school, my friends. My dad. But the difference between today and last Saturday is that for the first time in a while, I can look forward to the things I want to do in my life. Bike, eat, drink, talk. Ride the subway, read, read maps. Make maps, make art. Finish the Gates application. Tell my dad not to stress about it. Hug my mom. Kiss my little sister. Kiss my dad. Make out with Noelle. Make out with her more. Take her on a picnic. See a movie with her. See a movie with Aaron. Heck, see a movie with Nia. Have a party. Tell people my story. Volunteer at 3 North. Help people like Bobby. Like Muqtada. Like me. Draw more. Draw a person. Draw a naked person. Draw Noelle naked. Run, travel, swim, skip. Yeah, I know it's lame, but, whatever. Skip anyway....breathe...... Live....."


shining.

#
 /
I'm shining 
There's no love today 
I'm laughing
Everything I gave, 
I loved to 
Anything from me is yours

2011. június 14., kedd

shelter.

elkezdtem csinálni a zenekarnak oldalt Facebookon, és nem találom a kis papírkámat, amin megszerkesztettem a bio-t. hihetetlen, hogy így el tud tűnni egy papírcetli egy olyan helyről, ahonnan nem tud eltűnni semmilyen papírcetli. idegesít. na nem baj, majdcsak megcsinálom a bio részét is, de addigis nyugodtan lehet lájkolni.
a blogomban is elhelyeztem egy felületet, ahol lehet lájkolni, méghozzá az utolsó szivecske menüpontban.
végre vége vannak a vizsgáknak, remélem mostmár felszabadultbabb leszek... bár  mindig  van valami szarság...

( I find shelter in this way. )  please teach me gently how to breathe.

2011. június 9., csütörtök

secret door.

ma egész nap csak mosolyogni tudtam... : ) és.. annyira jólesett mindenen nevetni. de őszintén.. nem úgy, mint amikor azért nevetsz, mert valaki mondott valami "viccet" ... 
egy ideje nem tudtam így nevetni és ma feltűnt.. érzem. csodálatos érzés... elmondhatatlan.
jó lenne, ha mindig ilyen lennék... 

itt van nektek az új Budapest Bár albumról egy fenomenális alkotás:
[ szilvafácska. ]  kell az a pálinka. : D

élj.

valami.

//
beszélni nehéz, meg ez az egész, hogy mások is léteznek még megfekszi a gyomrodat, de nem a gyorsvonat elé lépsz le majd, hanem fekszel mint a hering az olajban, akiből olaj-fan lesz nemsokára, s mikor rászokott kitalált pár okot...
majd pont rá várok ott, ahol az ellenség se járjon

úgy túllenék már a dolgon, de tudom, hogy mindig marad valami a levegőben. van valami a levegőben.

ahol élek én, az nem egy hely, hanem két hálátlan idézőjel közé odaszorult tárgyi tévedés...
és ennyi az egész.

2011. június 8., szerda

laser eyes.

- szereted a zenét?
- szeretsz lélegezni?

igen. ma talán tényleg "bebizonyosodott" hogy mániákus depresszióban szenvedek, ami azért vicces, mert egyébként mindenfajta betegség diagnosztizálására képes vagyok ha rólam van szó. de ez mégis más. felfogom ép ésszel, hogy az nem normális, hogy az embernek egyik nap hullaszaga van, másik nap pedig kicsattan a boldogságtól és ez váltja egymást. és ok nélkül. többségében ok nélkül, mert azért van pár okom széthullani... ahh mindegy is. 
a lényeg, hogy ma elfogott valami hihetetlen eufórikus boldogság, amikor a buszon ülve bámultam ki az ablakon és közben zene szólt a fejben. nem bírtam nem mosolyogni.. néztem az eget, ami teljesen olyan löwenbrau-kék volt és lágyan úsztak itt ott a felhők.. olyan sörhabszerű foltok mindenhol. ahogy utaztam sokmindent magam elé képzeltem.. magamat láttam kívülről. de egy teljesen más lányt, egy másik idősíkon, más dolgokkal elfoglalva. mosolyognom kellett egyfolytában... néztem ki az ablakon és ahogy gyorsult a busz, csak repültem egyik fáról a másikra, tetőről tetőre, benéztem minden ablakon.. mikor lassítottunk és megálltunk rácsodálkoztam egy magányos diófára és néztem hogy bújkál a napfény a lomb között... mint aki fél, hogy elkapják, bezárják.. futkosott a leveleken összevissza. rámosolyogtam és továbbrepültem, ő meg köszönet képpen végigcirógatta az arcom, és hazáig kísért....


Elisabeth Kübler-Ross szerint a haldoklásnak 5 fázisa van, ami ebben az esetben rám is érvényes.
1: elutasítás
2: düh
3: alkudozás
4: depresszió
5: beletörődés.

beletörődtem. mindenbe, mindenki életébe, minden meg nem oldható problémába, minden olyanba, ami miatt rosszul kellene éreznem magam.
mosolyogj.

2011. június 7., kedd

feed the soul.

"I can't do this all on my own, no I know: I'm no superman."

a nap felfedezése:
ó én tudatlan, nem is tudom hogy eshetett meg ilyen... de ma tudtam meg, hogy drága Bánfalvi Sanyikám, Sanyaaaa aki Ákosnak dobol... a Neck Sprain dobosa is volt. egyemmeg.

most meg aludni kéne, nem is tudom miért nincs senki, aki azt mondaná takarodj már innen, hajnali 2 óra van. megyek is basszátok meg, sziasztok.

2011. június 6., hétfő

pickup truck.

most erre mit lehet írni? nem akarok sírni. ..megint. 
és mégis... de mégse.

Nem kéne ilyesmin töprengenem, mert rossz, káros, negatív, és biztos öli az agysejteket is, de tényleg kurva lehangoló, ha az ember csak úgy egyik napról a másikra, a lelke meg csupán refréntől refrénig él... az élet annyira, de annyira...áh, hagyjuk is bazmeg, leszarom. 
ebben a rohanó kurvaéletben senki nem foglalkozik senki érzelmeivel. mit várunk?
Azt hiszem az is egy fokozata a magánynak, amikor már a spamfiókba tévedő két kósza vegyélviagrát email feladója is én vagyok a rendszer szerint.


délután a városban elég lehangolt voltam. lehet, hogy már tényleg nem tudok nevetni sem ...
bárcsak tudnám, mi volt olyan hűdevicces abban, hogy két alig spicces csávó bement a boltba, és a szakállas a néhány doboz sör mellé kért pár cigirágót is... hm?


don't forget to love before you're gone.

2011. június 5., vasárnap

crawl.

jah és ennél sokkal többet írni.
papírra, szalvétára, falra, lepedőre vérrel, titkos blogba álnéven, de nemide.

Alice In Chains - Acid Bubble

red morning light.

délután 5 óta nyitva van a jegyzettömb, csak rám várva, hogy megírjam mai posztomat. bennem van az írhatnék, de eddig semmi értelmeset sem tudott szülni az agyam....
---
holnap vizsga...
Az a legfőbb bajom velünk, hülyékkel, hogy nem tanulunk a leckékből. Persze azt hisszük hogy igen, sőt egyenesen biztosak vagyunk benne, de aztán újra és újra belelépünk ugyanabba a folyóba, újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat, ami után természetesen emelt fővel fogadkozunk, hogy na ezt soha többet, de aztán megint elkendőzi valami köd a szemünket, és megint a falnak sétálunk, bumm. Utána csak ülünk a törmelék közt, és feltesszük a kérdést, hol rontottuk el. Mintha nem tudnánk, na mégis hol bazmeg, szerinted? 

Érdekelne, hogy ez vajon a Sors, vagy csak szimplán ki-kihagy a koncentrációnk? Mert előbbi esetben én sem tudok a síneken kívül mást javasolni, utóbbi viszont orvosolható bizonyos meditációs technikákkal elvileg... /deadAlone!
---

Testen kívüli élményeim vannak már basszameg, időnként valahogy hátra és felfelé mozdulok, ki a porhüvelyből, és valahogy onnan a tarkóm környékéről is látok előre, meg a valós szemeimmel is, miközben valami kesernyés ízt érzek. Valami furcsa szédülés ez, és egyáltalán nincs ínyemre, valószínűleg pihennem kéne egy kicsit. A héten eddig az alvás is alig ment, mindig bezavart valami nehéz álom, az újra vizsgázástól, az utált emberek nyomásán át a harmadik világháborúig egy csomó faszság tört rám, fetrengéssé redukálva a jól megérdemelt éjjeli csendespihenőimet. És hiába jön a hosszú hétvége, eléggé mozgalmas lesz, szimpla buli kérvény, dupla születésnap, évforduló ünneplés, (kéne már alkohol)... és mivel kisklinikumból még aztán fogunk bizonyítani, tanulni sem ártana.
Nem kizárt, hogy a közelgő, nemrég említett miniszabadságot az ágyamban fogom tölteni, begyógyszerezve. 
 ----
----
és amit sajnos nem hagyhatok figyelmen kívül... a lelkem. mindig van valami ami fáj.. és csak gyűjtöm és gyűjtöm őket. és már tele van az elmém szobákkal, amikbe nem nyitok be, mert vagy nem tudom, mi fogadna az ajtó túloldalán - vagy nagyon is tudom, és épp ez az ami miatt érzem, ahogy a kilincs beleégeti magát a tenyerembe, ha esetleg mégis be akarok nyitni. Sok-sok szoba, rengeteg, és nincs még vége a sornak, ha nem is minden nap, de azért időről időre bevágok egy-egy ajtót magam mögött, úgy hogy soha nem akarok visszanézni. 
Ha ez így megy tovább, egy szép, napsütéses vasárnap reggelen azon kapom majd magam, hogy elfogyott idebenn a hely, nincs tovább, kizártam magam a fejemből. És akkor dörömbölhetek majd, nem lesz aki beengedjen. 
 .
mindenféle útmutatásért köszönet Neked Mük.g.r

(azt hiszem újra kéne indítani valahogy a szívverésem, hahó, valaki?)

2011. június 1., szerda

krásszpárönc.

heló kibaszott június. alig vártam, hogy gyere, most meg csak simán kint lóg a tábla: "fuck off."
bár lesz egy két nap, ami miatt tényleg vártalak és titokban örülök is hogy megérkeztél te pöcs.
- - -
olyan cseszett szarul érzem magam és közben valami különleges eufórikus köd ült a vállamra....
túlságosan beleéltem magam egy gondolatmenetbe, egy csúnya és rossz történetbe, ami sajnos hihetetlenül boldoggá tett. túl sok krimit nézek/olvasok, vagy csak egyszerűen nincs más kiút, mint néha rosszat cselekedni. skizofrénia is szóbajöhet ebben az esetben, mert én vagyok egyben a tettes és az aki megoldja az ügyet. miafasz? jajj istenem de jó lenne egy napra belebújni egy pszichopata bőrébe. tényleg felizgat a gondolata... hirtelen a szar kedvem is eltűnt, kedvem is van elővenni egy el-nem-olvasott krimit és beleélni magam az utolsó oldalig, hogy talán így majd elterelődik a figyelmem mindenről amit utálok ebben az elcseszett világban.
komolyabb vizekre evezve...  inkább úgy tudnám megfogalmazni, hogy kétségbeesés. kétely. ami szétárad a testedben és nem hagy nyugodni. nem tudod mikor lesz vége, és mi a várható befejezés. nem érted miért történnek meg ilyen dolgok veled, vagy abban a körben, ahol mozogsz. és nem akarod elhinni, hogy ilyen létezik. de muszáj vagy úgy tenni, mintha értenéd és valahol bele kell törődnöd, hogy nem tehetsz semmit. az élet nem áll meg. 
akármit írok, még mindig nem tudtam beletörődni és nem is akarok. tenni akarok valamit, hogy jobb legyen a helyzet és megmentsek egy életet egy szenvedéssel teli sorstól. de mit... mit tehetnék? ilyenkor kanyarodok vissza a krimikhez... annyi mindent tudnék tenni, ami nem arra utal, hogy törvénytisztelő polgár vagyok.... ne is ragozzuk.
a lényeg, hogy június van, igyatok, olvassatok sok krimit, és nekem már csak egy hónap és vége a gyakorlatnak. húha de jó.. -_- utána milyen fasza lesz minden, igazi nyár. -_- ... köszi
gecire nincs kedvem tovább gondolkodni a hülyeségeken, csak jól felbaszom az agyamat. nem is kellett volna ma belekezdenem egy posztba se.