- szereted a zenét?
- szeretsz lélegezni?
igen. ma talán tényleg "bebizonyosodott" hogy mániákus depresszióban szenvedek, ami azért vicces, mert egyébként mindenfajta betegség diagnosztizálására képes vagyok ha rólam van szó. de ez mégis más. felfogom ép ésszel, hogy az nem normális, hogy az embernek egyik nap hullaszaga van, másik nap pedig kicsattan a boldogságtól és ez váltja egymást. és ok nélkül. többségében ok nélkül, mert azért van pár okom széthullani... ahh mindegy is.
a lényeg, hogy ma elfogott valami hihetetlen eufórikus boldogság, amikor a buszon ülve bámultam ki az ablakon és közben zene szólt a fejben. nem bírtam nem mosolyogni.. néztem az eget, ami teljesen olyan löwenbrau-kék volt és lágyan úsztak itt ott a felhők.. olyan sörhabszerű foltok mindenhol. ahogy utaztam sokmindent magam elé képzeltem.. magamat láttam kívülről. de egy teljesen más lányt, egy másik idősíkon, más dolgokkal elfoglalva. mosolyognom kellett egyfolytában... néztem ki az ablakon és ahogy gyorsult a busz, csak repültem egyik fáról a másikra, tetőről tetőre, benéztem minden ablakon.. mikor lassítottunk és megálltunk rácsodálkoztam egy magányos diófára és néztem hogy bújkál a napfény a lomb között... mint aki fél, hogy elkapják, bezárják.. futkosott a leveleken összevissza. rámosolyogtam és továbbrepültem, ő meg köszönet képpen végigcirógatta az arcom, és hazáig kísért....
Elisabeth Kübler-Ross szerint a haldoklásnak 5 fázisa van, ami ebben az esetben rám is érvényes.
1: elutasítás
2: düh
3: alkudozás
4: depresszió
5: beletörődés.
beletörődtem. mindenbe, mindenki életébe, minden meg nem oldható problémába, minden olyanba, ami miatt rosszul kellene éreznem magam.
mosolyogj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése