2012. február 1., szerda

Draconia.

Néha Jeanne d'Arcnak érzem magam melletted. Nem hallod a belső hangokat, még akkor sem, ha elmondom őket, mert csak én hallom. Az első vereségig az oldalamon harcoltál - legyőzhetetlennek hittél, és az is voltam. Ám minél messzebb mentem én előre, annál lassabban jöttél velem.
Nem állhatok meg, mert én folyton haladtam, és már akkor is ezen az úton, mikor te ráléptél. Az enyémre. Hittem, hogy azért, mert tetszett.
Hittem, hogy te is arra indultál, azért találkoztunk.
Visszanézés közben is haladok, még ha hátrálva is, mert azt nézem, hol maradtál el mellőlem.
Elengedted a kezem, amit te fogtál meg. Nem kérdeztem, miért, csak elfogadtam. Most viszont kérdezem:
miért nem azért, amit hinnem engedtél? 


/és február van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése