ittazidő.

Az egész múlt hét annyira lehúzó volt... nem is baj, hogy nem mentem pénteken. bár, ahogy hallottam, a pallagi úti idősotthon megegyezett zombielanddel és nem túlzok, tehát nekünk még aranyéletünk volt a belklinikán. ott biztos nem maradtam volna 1 napnál tovább... csótányok és bűz. áhh...

tehát pénteken nem voltam, szegény Balázs meg már szerdától otthon volt, mert lebetegedett. (de gondolom sejthető, hogy a próbateremhez sosem elég beteg.. : ) péntek este lementünk, mert ideje lenne végre megcsinálni azt a 2 számot, de eléggé tartok tőle, hogy nem lesz kész határidőre. ha minden igaz, már az egyik számnak fel vannak véve a gitárjai, de kell még rá dob meg ének, plusz a másik szám kompletten. Tóti meg nem nagyon ér rá amikor szükség lenne rá... érdekes helyzet, úgy veszem észre, hogy leragadtak és nem tudnak továbblépni. ahj arról nem is beszélve, hogy szoros határidőn belül el kell költözniük onnan, mert megszűnik, és még nem találtak új helyet. zavaros a helyzet, és Balázs mindent nagyon magára vesz. túl lelkiismeretes...

teljesen más téma... mostanában teljesen feloldódtam, de nem tagadhatom le, hogy mindig van bennem valami kis félelem.. hümm. az a bizonyos nincs okod rá de tartsd nyitva a szemed. tudod, hogy nem lesz semmi, de maradj éber.... tiszta gáz, mert ez hosszútávon felemészt.  felemészti a kitartásom, a józan eszem, az ítélő képességem, az álmaim, a vágyaim. elsorvasztja a lelkem. megbélyegzi az életem. felaprítja az összes reményem. lebénítja a szívem.... közben pedig boldog is vagyok... ellep egy furcsa, euforikus köd - a morfium lehet ilyen. földöntúli lebegés. túlélem a remény és az értelem halálát. mert abban a pillanatban, hogy szívem újraéled, hogy zsibbadt ereimben újra folyik a forró vér, hogy érzem: valóban ott vagyok és érzek és élek - ott már nem számít, min mentem keresztül, és mi vár még rám ezután. akkor és ott elhiszem, mindez megéri, hogy bármit kibírok, csak átélhessem újra és újra és örökké...... de az állandó rettegés félelmetes. nem tudom, mikor lesz vége, vége lesz-e egyáltalán, és mi jön utána? le kell küzdenem... mert az állandó rettegés félelmetes. rettegek, hogy fájni fog. hogy elrontom. hogy elrontottam. hogy rosszul döntök. hogy rosszul döntöttem.. rettegek, hogy elveszítem. hogy elveszítettem.. rettegek, hogy egyszer elfelejtem: boldogság az is, hogy tudom, képes vagyok így érezni. hogy tudom, ennyit elmondhatok: én megéltem. mert ez az, amiért érdemes élni. egy egész életen át keressük, hogy végül a lelkünk belehalhasson. ez az igazi szenvedély.... de a félelmet el kell felejtenem. mert ez így tényleg felesleges... boldog vagyok. és nincs okom félelemre... semmire. Balázs szeret.. én is szeretem. kimondhatatlanul. visszavonhatatlanul. feltétel nélkül... és azt ő is érzi, ha nem vagyok biztos az egészben.. tudja is. de ő annyira édes.. tényleg próbál a kedvemben járni... például mikor megemlítettem, hogy mostmár tényleg szeretnék elmenni moziba, megnézni a filmet, szó nélkül rábólintott és ragaszkodott ahhoz, hogy meghívjon. igazi kis romantikus randi.. és nagyon jól éreztük magunkat. úgy fel tudja dobni az egész hétvégénket egy ilyen kis mozzanat. és igazán forrt a levegő a szerelmes hangulattól... végig. kell még ilyen sok sok sok. mert ez minden rosszért kárpótol ami velem történik. és szükségem is van rá. mindezekért, hogy beteljesülhessen a vágyam és boldogok lehessünk, ennyire feltétlenül és minden nap... épp ezért meg kell tanulnom mindent leszarni, kizárni és nem figyelembe venni a dolgokat. csak pozitívan. : ) hisz Balázs a legfontosabb, és mi. pont. : ) még most is azt mondom, hogy sosem voltam még ilyen boldog. 

hihetetlenül jólesett ezután a szar ht után összebújva együtt aludni. utálok egyedül aludni... annyira de annyira nagyszerű érzés, amikor ráfekszek a mellkasára és átkarol és érzem a szívverését és nyugodt vagyok és jól alszom... biztonságban érzem magam, és szeretet vesz körül... minden éjszaka erre vágyom.... nehéz lesz nagyon egy hónapot kibírnom nélküle... Hollandia... nagy kaland lesz, már nagyon várom, de Balázs hiánya... meg fogok őrülni. és persze anyu nélkül is rossz lesz... előre félek.

szóval ez a helyzet... a félévet egy hármassal zártam, a többi négyes-ötös. kezdődik a második félév, sebészet-belgyógyászat-szülészet a köbön. a csapból is ez fog folyni... aggaszt a munka, muszáj lesz elmennem dolgozni... ütközni fog a sulival, és a hollandiai felkészítővel is. áhh... most nem idegesítem magam.

jelenleg alig várom már, hogy Balázsom megjelenjen msnen és beszélhessek vele.. nagyon fáradt vagyok és aludni szeretnék. tegnap alig beszéltünk és engem annyira szívenszúrt, hogy el kezdtem sírni. dehát neki megszakadt a netje. szó nélkül eltűnt én meg ott nyavajogtam. pénteket akarok, meg jó koncerteket. igen igen, Balázzsal megyünk minden jó kis koncertre, és mintha mindenki az én javamra játszana, hisz márciusra eddig még semmit sem raktak. : ) 

szerelmeees vagyoook. és felszabadult. ^^

...

...

...