I'm back bitches

ó, valamiért szükségtelennek tartottam eddig mindennemű megnyilvánulást itt a blogon, pedig lett volna miről írni, bőven! pláne, hogy megígértem magamnak, hogy -ha nem is minden nap- de rendszeresen fogok posztolni, és nem a felkeltem-ettem-fogatmostam-elmentemdolgozni-hazajöttem-ettem-fogatmostam-aludtam kombót. sosem szerettem az olyat.

több mindent elmondhatok magamról, így közel a május végéhez. a legfontosabb, amit meg is említenék  talán az, hogy már nem szenvedek a hormonok által betáplált érzelmeim miatt, ami egy ember felé irányította minden tartalékomat. ez volt életem leghosszabb fellángolása, de hálistennek vége. lezártam, és már nem őrülök meg minden egyes nap. thanks god. :D
ez a feromonos fellángolás nem volt ismeretlen számomra eddig sem, régen többször is megesett velem az eset, egy volt osztálytársam irányába, de az csak pár óráig, max 1-2 napig tartott. (ezzel kapcsolatban vannak posztok a múltból is és gyártani fogok egy külön posztot a legfrissebb élményeimnek vele kapcsolatban..)

Úgy általánosságban pedig éjjel nappal dolgozok, és amikor sikerül elszakadnom 1-2 napra onnan, a hátamra veszem a világot és próbálom kihasználni az adódó pillanatokat.
Aminek nagyon drukkolok most, az a nyári szabadságolás elintézése, mert ha június 23-tól július 7-ig sikerülne kivennem, akkor el tudnék menni egész hétre Hegyaljára, ahova már nagyon vágyok, utána pedig 1 napra Voltra, Queens of the stone age koncertre. *love* ó jajj.