annyira tudtam... nem is én lennék. még nevettem is magamon, hogy na majd amikor ott fogok tartani (ahol most) milyen rossz lesz már nekem. hát igen, az. valahol legbelül arra számítottam, hogy okosabb leszek, és nem követem el ezt a hibát, egy másik részem viszont tisztában volt vele, hogy csak idők kérdése.
a kérdés az, hogy ezúttal meddig fog tartani. mennyire fog fájni. meg tudom-e úszni nagyobb sérülések nélkül? egyáltalán el fog múlni? legutóbb is milyen sokáig tartott... annyira tudtam...
mosolygok. sírhatnék is, de a helyzeten nem javít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése