- - -
éppen zenét töltök, TÖLTENÉK, ha nem lenne ennyire kibaszott lassú ez a nyomorult pannonos net. megtaláltam végre a legegyszerűbb letöltési módját a The Crybabies - Csillagidő albumának. :D mindenhol kerestem csak ott nem ahol kellett volna. nah de annyira lassú ez a net, azt írja, hogy még 5 óra van hátra, és én meg SZÉTVEREM.
nem baj. :| holnap viszem magammal suliba a laptopot, és letöltöm... ennyi baj legyen.
- - -
sok érzés kavarog bennem. egy robbanni készülő érzelembomba vagyok. csak a zene, ami lenyugtat.
amikor bennem van a bizonyítani akarás..kinek akarok igazán bizonyítani? magamnak? neki? az életnek? miért nem tudok kiegyezni magammal? kötni egy szimpla kompromisszumot és nem versengeni tovább. mindig csak a küzdés.. minek küzdök még mindig, ha már rég elértem a célt? mindig minden azt súgja, hogy rossz döntést készülök hozni, de ahogy Coelho mondta: a rossz döntés is egy lépés. mit akar tőlem a világ? hogy ne kockáztassak? hogy menjek vissza oda, ahonnan jöttem és ne merjek igent mondnai az életre? - tizenegyperc.
nem tudok szabadulni a gondolatoktól... megkövült-gondolatdög. kínoz a csönd. mélyen legbelül széttép az élet... marcangol és nem hagy nyugodni. ez a kihirdetett ítélet? bűnhődni boldogságot hozó bűneink miatt egy életen keresztül?
előző életemben elkövethettem valami szörnyű dolgot, amiért most így játszik az élet az érzelmeimmel. az én érzelmeimmel. a legsebezhetőbb pontom. mi ez az erő ami messzire vezet a megszokott világ kényelmétől, és rávesz, hogy inkább vállaljuk a kihívások seregét, noha tudjuk, hogy a világ dicsősége múlandó?
az élet-értelmének-keresése. ?
az mégsem lehet, hogy mindannyian egyformán álmodjunk...
de... mindig megesik az elkerülhetetlen.. önfegyelem és türelem kell hozzá, hogy túllépjünk rajta. és remény. nem a jövőbe vetett hitről van szó. saját múltunkat kell újrateremteni. saját múltamat. újrateremteni... + + + + + + + + + + + + + + + + + + +
hmm... nincs rossz kedvem, csak nyomott vagyok. annyira nyomott volt az egész nap... megállás nélkül szakadt az eső és én meg esernyő híján bőrig áztam. olyan fura, hogy néha azt kívánom bárcsak szakadna az eső... most meg egyenesen gyűlöltem.
van egy nagyon jó emlékem az esőről:
2008 nyara talán, mintha dézsából öntötték volna. én egy atlétában sétáltam, amikor elkezdett szakadni.. és meleg volt... mindenki menekült, futott fedél alá, nehogy megázzon, én meg direkt lelassítottam, mert szerettem volna bőrig ázni. szerettem volna érezni a langyos eső csapkodását az arcomon, jó volt érezni, ahogy végigfolyt a karomon, és befolyt a dekoltázsomba is. az átnedvesedett pólóm hozzámragadt és úgy néztem ki, mint aki pont győzött valami idétlen vizespóló versenyen. mosolyogtam megállás nélkül, és a buszmegállóban is előre álltam és felfelé tartottam a fejem, hagy áztassa az arcom... mindenki hülyének nézett. 4-5 percig álltam ott, és jött egy fiú. megállt mellettem, hasonlóan.. széttárt karokkal, majd mosolyogva csak ennyit mondott nekem: "megtestesült szabadság."
az eső elcsendesedett és a házak felett megjelent a szivárvány. 18Y beáll, és én meg hazazötykölődtem...
- - -
ez az eső nem esett jól... de mindegy is.
már csak 3 napot kell kibírnom a hétből, és tiszta hawaii, aztán meg 5 napot és utána 5 nap szünet. teljesen jó.
- - -
nem találkoztunk ma Balázzsal. vártam, hogy jöjjön egész délután, de nem jött. aztán 7 körül felhívtam és kiderült, hogy elaludt. hm sebaj... csak egy kicsit jó lett volna vele beszélgetni... nincs minden velem akkora rendben, mint ahogyan lennie kellene. rejtettgondok? hja.
-----------------------------csillagok...
ti meg csak hulljatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése