hiába kerestem a szavakat, nem találtam. egyszerre fáj is meg tetszik is, meg szép is minden és szar is és nem találom a helyem sehol, de mégis biztonságban érzem magam. elbújtam a viharok elől, várom a csendet, a jó időt. fényben ülés és széltolás a széléig merészkedés, napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dõlés, elalvás, felébredés, kertben ülés, növénynövés, hátradõlés, napnyugovás, fényben ülés, hunyorítás...
csillagok, csillagok, meleg esték, hosszú séták, lélekérzéstelenítés. szükségem van rá. nem tudom miért, hogyan, mikor, de kell. nagyon...
- - -
a tegnap egy őrült nap volt. olyan amúgy -meg sem történt csak álmodtam- nap. az egész história. rottyon voltam, azt hittem nem élem túl, aztán nagyon is jól lettem. az emberek, hajj ők, szeretem őket. hiányoznak. olyan jó koncertet toltak, a szívem s belefájdult, annyira beleéltem magam. április 13-án ismétlés.
a hazajutás is vicces volt, nem egyedül, és most egy ideje először nem egyedül aludtam az ágyamban. nem volt ebben semmi hátsó szándék, kivetni való, vagy semmi fura, semmi kellemetlen. sőt. ma délután jöttem rá, hogy tudat alatt jólesett, hogy szuszog mellettem valaki, és ma rossz lesz megint egyedül aludni. nem mintha olyan sok időm lett volna hozzászokni, az agyam mégis megérezte. és most csak kattog, hogy véletlenül se kelljen egyedül lefeküdni. könnyű álmot hozzon az éj...
szóval összességében nézve hatalmas volt a tegnapi nap úgy ahogy volt. iszonyat jó kedvem volt, nagyon jól éreztem magam. ismétlést szeretnék minél hamarabb. elvonási tünetek, delirium tremens, minden játszani fog.
adjatok magatokból valamit, szeressetek. én is szeretlek titeket. ♥
♥ ♥ ♥ !
ez meg így itt maradt a fejemben egész napra:
- - -
- - -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése