örök tél van a szívemben

Amikor 2016 november végén kiköltöztem külföldre... hát az nagyon rossz volt. Nem a kalandvágy hajtott, és nem is az önállóság kutatása, teljesmértékben csak az, hogy megpróbáljak könnyíteni a rajtunk uralkodó pénzügyi nyomáson. Rajtunk, azaz Anyukán és magamon. Csak ketten voltunk. Ketten kellett megküzdenünk az akadályokkal napról napra, hónapról hónapra és hosszú évről évre. Amikor kisgyerek voltam jól emlékszem, hogy rengeteg dologra vágytam. Nyilván mindig a legdrágábbakra, de sosem tehette meg drága édesanyám, hogy ezeket megvegye nekem. Ettől függetlenül nem szeretnék panaszkodni, nem szenvedtem hiányát semminek, megvolt mindenem.

Fiatal tinédzser koromban már éreztem ennek a súlyát, és felnéztem Édesanyámra, hogy mennyi mindent megadott a szinte semmi pénzéből. Kifúlásig dolgozott, hogy mindent meg tudjon nekem teremteni. 13-14 éves lehettem, amikor először hitelt vett fel, hogy vehessen nekem egy asztali számítógépet. Minden ismerősömnek volt már, nyilván én is rettenetesen vágytam rá. Nem tudtam én akkor, hogy milyen áron kapom meg. 

Azóta eltelt jó pár év és az akkori hitel kinőtte magát, megtízszereződött. Sőt mellé gyarapodtak mások is, pl a saját személyi kölcsönöm. Nem bántam meg az adósságot, Anyukám is tudta, hogy ha nem lett volna a hitel, szinte semmit sem tudtunk volna megvenni, amire vágyott a szívünk. Száz szónak is egy a vége, mindkettőnket bántott azért ez az anyagi teher, ezért döntöttem úgy, hogy elhagyom az országot és szerencsét próbálok.

Nehezen ment. Rettegtem a gondolattól is, hogy az én drága Anyukámtól külön legyek. Nem is magamat sajnáltam, hanem őt. Nem akartam, hogy egyedül legyen. Ki lesz mellette, ha bármi gondja lesz? Mi lesz, ha pont akkor betegszik meg, amikor én külföldön vagyok?

2016 december vége egy kegyetlen élmény volt számomra. Épphogy egy hónapja mentem ki, egyedül voltam, magányosan és az volt életem legelső Karácsonya, amit az Anyukám és a család nélkül töltöttem. Azt éreztem, hogy ez a lehető legrosszabb Karácsony, ennél rosszabb nem is lehetne. 

Akkor még nem is sejtettem, hogy 3 év múlva, 2019-ben lesz az eddig megélt és a hátralévő életem legszörnyűbb Karácsonya is. Egy Karácsony, ami csak kínt és szenvedést hozott. Néhéz időket éltünk, de nem is gondoltam, hogy már december 23-án este beköszöntött a soha véget nem érő hideg és elborított a legmélyebb sötétség.