Balázs reggel meg se hallotta az ébresztőt, pedig egy AK-47 hangjára szokott kelni... nekem az agyamra ment persze. felkeltettem nagynehezen nyúl uraságot, és elküldtem munkába. nagyon aggódtam érte.
egész nap döglöttem, nem bírtam felkelni.
minden maradványt eltakarítottam, mindenhonnan. (a szemét az udvaron egy hegyalja fesztiválos pillanatot idézett fel: utolsó nap, korán reggel a harmatos fűben botorkálsz és mindenhol szemét. : ) hehe.)
semmire sem voltam ma képes. ez egy ilyen nap volt. Zsófival se tudtam beszélni. nem volt erőm.
és hiányzik Balázs... : ( (hiába vagyunk együtt éjjel nappal, ha aztán meg hirtelen nem látom egész napokra..)
...
jobb napokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése