szünet..

mostantól szünetel az egész életem.

el se gondoltam, hogy az eddigi állapotomnál még lehet rosszabb.

--

ráadásul egész nap a malcolminthemiddle-t vártam, erre 2 olyan részt adnak, amit már láttam. -_-

jelenleg semmi értelme nincs az életemnek.

ami volt az is kezd elveszni...

a lilaköd már rég szertefoszlott, mit áltatom magam.

nem tudom leírni ezt az egészet. 

egyszerűen csak fáj. ez az egész.

hogy nem tud szépen rámnézni. hogy nem tud kedvesen hozzámszólni. hiába ugrok a nyakába amikor megérkezik... hiába várom széles mosollyan és öleléssel... ő egyszerűen csak félrelök, vagy éppen leordít, hogy fejezzem már be. meddig lehet még ezt elviselni?

annyira rosszul esik.

napok óta csak bánt. ráadásul alkoholista beütéseket tanusít. úgy érzem, hogy a problémáit alkoholba akarja fojtani. ahelyett, hogy elmondaná azokat.

nem tudom.. nem tudok semmit.

a lényeg, hogy most úgyis jön a hegyalja, egy hétig nem fog látni. talán jót tesz neki.

és nekem is.

...

---

---

és még csodálkoznak a pasik, hogy a lányok miért vannak oda annyira a Twilight könyvekért/filmekért..?????? "hisz az egy nyálas buzis faszság. tele van buzikkal."

csak úgy mondom, hogy minden lány egy olyan szerelemre vágyik. egy olyan igazi meghalnék érted, annyira szeretlekre. egy fiúra, aki nem tud csúnyán nézni, nem üt, és nem ordít. egy fiúra, aki mindent megtesz azért, hogy örömöt okozzon a szerelmének.

---

és lányok, ... 

ilyen pasi NEM LÉTEZIK. sajnálom......

: (

---
de elgondolkoztam... nekem nem is ilyen 'tökéletes" szerelem kell. meg nem ilyen nyálas pasi.
csak annyit szeretnék, hogy valaki legalább annyira szeressen, mint én őt.
viszonozza az öleléseket és a puszikat... a kedves szavakat.
kit érdekelnek azok a hülye veszekedések?.. mindenhol vannak. de csak kicsik.. hülyeségeken.
tudni kellene egymás mellett élni.
miért csinálom én ezt? miért csináljuk ezt az egészet?
érthetetlen.
életet akarok. élni akarok. és olyan akarok lenni, mint 2 évvel ezelőtt...

---

olyan nagyon rég volt már...de néha eszembejut Máté. igen. eszembejutnak a beszélgetéseink... a levelezések.

egy levelét sem töröltem ki. nem tudom miért, nem szándékosan. tudom, hogy ott vannak... nem szoktam őket olvasgatni.

tegnap beleolvastam egybe. : ) és csak mosolyogni tudtam.

akárki akármit mond, én akkoriban tényleg szerelmes voltam Mátéba. hihetetlen az egész, de tényleg mély érzelmek fűztek hozzá... szinte egy éven keresztül visszautasítottam minden fiú közeledését, azt állítva, hogy barátom van. és mennyire úgy is éreztem. és így visszagondolva olyan fura, hogy minden kölcsönös dolog csak a képzeletemben történt meg. de a beszélgetések valósak voltak. és olyan igaziak. olyan igazi... tényleg. mai napig nem tudom, hogy ő hogyan érezhetett irántam. én azt hittem szeret. tudom, hogy én rontottam el mindent, de talán megbocsáthatott volna. 

azok az érzések, amik most rá emlékeztetnek, lehetnek akármilyen nyálasak.... olyanok, mint amit Bella és Edward szerelme kelt bennem... (Twilight)

sajnálom, hogy Máté nem áll velem szóba. nagyon szívesen beszélgetnék vele, csak úgy semlegesen, mint két barát. mert igen. jobb ha bevallom magamnak, hiányzik. 

volt egy természete, ami miatt mindig szeretni fogom. : ) ha utál, ha nem.