pénteken a ballagás jó volt, kapott kitüntetést a kis drága. : ) aztán felmentünk Balázsékhoz, mert nagy party volt és úgy örültem, hogy jött anyu is és végre megismerkedett szinte az egész családdal. : ) és nagyon jól érezte magát.
extra esemény, hogy Balázs apukájával is letegeződtem, ami még mindig nagyon fura, hehe. ^^ de örülök neki, mert megtisztelő szerintem ez a bizalom a részükről. ami mégjobb volt ebben az estében, hogy végülis tényleg eljutottunk a lovardába a koncertekre és Balázska nagyon lovagiasan viselkedett... bár táncolni nem táncolt velem, de sebaj... nekem tetszett nagyon az egész, nagyon nagyon jó nap és este volt és Balázs is jól érezte magát.... : )
szombaton... angoloztunk. teszkóban lófráltunk, ruhát próbálgattunk és anyukáinknak ajándékot vettünk... aztán walking to arizóna, hogy találkozzunk Timivel de sajnos keveset tudtunk beszélgetni... azt se tudtuk mit meséljünk a másiknak...
...
...
most itt ülök és azon gondolkodom, hogy mennyire szerencsétlen vagyok néha, és mennyire mégjobban szerencsétlenebbé teszem magam az ilyene eszmefuttatásokkal, de sajnos ilyenkor nem megy más, mert egyedül vagyok, alszik minden és mindenki körülöttem én meg előre kitűzöm a kivégzésem időpontját. aztán gépelek tovább és beugranak jelenetek filmekből..könyvekből... csak kavarognak a fejemben és kiabálnak összevissza visznek és megszakad az amúgy is zavarodott gondolatmenetem és csak nyulakat látok meg kártyalapharcosokat meg növesztő sütit és kicsinyítő italt meg kalapos figurákat..aztán egy tükröt amiben tökéletes vagy és egy letakart festményt ami a halál bűzét árasztja magából.. ne nézd meg... súgják a hangok, nem nézem meg... megyek vissza csodaországba, hisz ott az én helyem.. én nem akarok onnan eljönni soha... aztán megszólal, hogy gyújts fényt a sötétségbe és én gyújtok is, nem is kicsit, bevilágítom a mindenséget. és ő megtette volna? ... nem. leeresztette a pálcáját. érted miről írok itt most bele a semmibe? mert még én sem értem igazán. alszik minden és mindenki körülöttem, még a hangok sem játszanak a képzeletemmel a fejemben. nem beszélnek.. csak a képek kavarognak egyfolytába... vonat.. vonatok, vonatablak, utazás a végtelenbe, reklám a kereskedelmi csatornán és cseng a füled. a zene bekúszik és átszövi az agyad. már tudod a szöveget.. begépeled... megtalálod..itt van ez az... meghallgatod, újra és újra. tetszik nem tetszik tetszik. sorozatok úsznak be a képbe... jó lenne olyan orvosost nézni.. tudod egyet a sok közül.. lehet vicces vagy véresen komoly, csak hallani akarod az orvosi latint.. nem hallod eleget a suliban... vagy csak röhögni akarsz a bakikon... de aztán csatornát váltok és nyomozni kell. profilozók oldalán dolgoznék és eljátszok a szokásos gondolattal, miszerint amerikában élek és ott akármi vagyok. most éppen profilozó... és mindig megoldok minden rejtélyt... de aztán valaki más vált csatornát és kelletlenül is mást kell nézzél... valami bajuszos csávó hadovál a karmáról. ismered? hát persze. a jó öreg earl mindig tud tanácsot adni. tegyél jót és jó történik veled. alakíthatnám az életemet problémamentesen is, de kell a kihívás, kell az izgalom és kell az a sok stressz, tehát inkább elszarom az életem, hogy minden nap csupa izgalom lehessen. ez kell. vagy nem. nem tudok rájönni miért vágja az ember maga alatt a fát. hol a támasz? nem sok van... de most egy sincs. mindenki alszik mindenki messze van... beúszik egy újabb kép... és az álom összeomlik.. gyorsan siessetek... de nem nyugi, nem is álmodsz és túl vagy 500 nap nyáron. vagy inkább 1035-ön. azon biztos. mi akarok lenni ha nagy leszek? boszorkány. vagy rajzfilm szereplő egy kézen 4 ujjal. vagy csak a nyári napsugár nyalábja a sűrűn odaszegelt falevelek között... ha már élek... segítek annyit a még nem élőkön, hogy feltalálok valami hiperszuper valamit ami lehetővé teszi még születés előtt feltenni a kérdést, hogy akarod-e az életet? és ha igen, mik lesznek a lehetőségeid a jövőben. valami bonyolult jövőbelátó intelligens automata kütyü. tudod te.
hol a faszba van ilyenkor valaki, aki azt mondaná, hogy álljak már meg, hisz egy csomó marhaságot begépeltem már, iszonyat feleslegesen, mert hülye lenne az ember ezt a marhaságot végigolvasni.. de engem nem zavar. jó érzés kiírni magamból minden egyes marhaságot. : )
vajon megtanultam már szeretni azt is aki a lenagyobb kést döfi belém? vagy fogja? én nem tudom.. talán nem is kellene szeretnem. nem kellett sose. csak át kell látni rajta.
és 25mg hydroxyzinium chloratum befigyel a polcról filmtablettánként és széprégmúltra emlékeztetve és én röhögve váltok csatornát ismét az agyamban, ahol állandóan csak ismételnek. hát erre fizettem elő? nem akarok 3 éves drámákat nézni egyfolytában...
és 23:59.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése