sosem tudtam, hogy olvassa e valaki, amiket írok. ellenség, barát, idegen...
mindig magamnak írtam, néha mégis másnak. néha konkrét személynek, néha a nagyvilágnak, és bíztam benne, hogy attól, hogy valaki ezeket elolvassa jobb lesz. de sose tudtam biztosan, hogy van ember, akit érdekelhet. igazán.
bár ez nem is fontos.
nem a legfontosabb.
mióta írok, csak magam miatt írok. és az csak jó, ha érdekel mást is. mégsem akarom, hogy mindenkit érdekeljen. sőt van olyan, hogy egyáltalán nem akarom, hogy mások elolvassák. ilyenkor törlöm a posztot, mert rájövök, hogy mindent kiírtam magamból.
a naplóírás jó dolog.
a blogot könnyen az ember ellen tudják fordítani ellenségek, kíváncsi pletykás ismerősök, kárörvendő álbarátok.
van egy réteg, aki törődésből olvassa. az ilyenek tudnak segíteni rajtad, minden szavukkal.
és van pár ember, aki idetéved és tovább is lép.
ezeket csak azért írom le, mert ma kaptam egy visszajelzést, ami megérintett és nagyon jólesett.
jó tudni, hogy amikor nem csak saját magamnak írok, mégis van itt valaki, aki figyel rám. : )
köszönöm Grion.
az a pár szó sokat lendített rajtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése