2009. február 26., csütörtök

breaking.the.code

Hmm...jó lenne tudni. érezni....hinni. Soha nem éreztem azt a fájdalmat...soha nem is akartam érezni. Annyira tragikusan viselem, de igenis tragikus....ez az egész tragikus. ahogy történt, amikor történt, és az okok szokás szerint elmaradtak...érdekes, hogy mindig ebben gyökerezik minden fájdalmam. mint valami kínos fantom-dög rágódása a kert melletti komposztáló gödörben. és nem merek róla beszélni. minden kiejtett szó közelebb hozza, valóssá teszi, visszafordíthatatlanná, felejthetetlenné, megbocsáthatatlanná...pedig ha kiadnám magamból vége lenne...ahhoz sok idő kellene, hogy kiadjam, főleg, hogy sose teszem. de nem...nem merem. azt mondják, hogy a szerves anyag lassan bomlik szervetlenné. csak bomlana már...tanultuk ugye, hogy vannak a lebontó szervezetek...baktériumok, gombák, amik szorgosan dolgoznak, hogy visszajuttassák az elhullt szervezetet a tápláló anyaföldbe. a csodálatos természetbe. hol maradtok hát? az én személyes lebontó szervezetem...? Vagy fulladjak inkább bele a gyötrő szemétbe, ami napról napra beárnyékolja a boldogságom? talán megérdemeltem...megérdemlem a sok fájdalmat, gyere hát, nem elég még...rúgj hát még egyet rajtam. Várom.......... pff nah ez volt a k**va szánalmas...de nem törlök vissza, minden itt lesz tisztán...hisz őszintének kell lenni.


Mind csak azért, mert különbözni mertem...változtattam az életemen. ára volt az biztos, valaki más életével kellett fizetnem. Nevetségesen hangzik, de voltak szárnyaim...egy ködbe értem, és azt hittem, hogy még repülni is tudok...aztán éreztem, ahogy olvadnak...megolvadtak a szárnyaim, még mielőtt repülhettem volna. Igen, köztudott. A hűség a legkegyetlenebb béklyó. irónia. tragikomédia...hogyan válik egy eszme, egy elv a legfőbb gyilkosoddá? hogy tép szét ami mélyen benned ég?

Szánalmas, hogy mindent elhiszek, mindent, mindig...hidd el még most is. de új nap virrad...reggel van minden reggel...szemed tükrében csillog a bálterem, és a múlt kísértetei keringőznek szüntelen...mindenki bűntelen.(?) Csak tudnád őket kikerülni...

Szétestem teljesen. Game over. Teher vagy gyorsvonat az, ami az életemnek ütközött?
Fáj a tudat...mostantól élnem kell...holnaptól élnem kell...különben végem. kérlek...te nem lehetsz újabb tévedés.
hmm... "a Napot akartam, s elégett minden" igen lehet, hogy telhetetlen vagyok...de igénylem a figyelmet...figyeljetek rám...figyelj rám. Szólj, ha észrevetted, hogy megálmodtalak...ha megölsz, én akkor is szeretlek... félek. van egy olyan, hogy a kimondhatatlan. A kimondhatatlantól való félelem...az egyetlen szövetségesem...Hova rejtselek el? hova rejtselek..."gyémánt"...??? tudom hiába vezet kezed...
tudom, csak az marad talpon, aki önmagával táncol....


"de tudom, hogy hiába várnám
azt, hogy megérts végre és megölelj
mint azt, aki fontos hírt hoz
mint azt, akinek homlokához
fegyvert szorít egy gyilkos
van olyan ember, aki számkivetett
mióta megszületett, mert rossz lóra tett
én szerencsés vagyok, mert küzdhetek
csak a harc, csak az éri meg
vérem omlik, testem lazul
de nem enged el a szellem
gondolj rám, hogy érezzem
...hogy van még erő énbennem..."


naív

...engem csak te menthetsz meg....
mintha nem tudnád még, hogy mit jelent, hogy...szeretni szent....ha képes lennék gyilkos zenét írni, ezrek halnának. nah jó nem ezrek, de szerintem nyílt titok, hogy ki lenne az első. kiölném magamból, hogy ne fájjon többé...ne fájjon..pssszt!


Megtörténik a csoda...ha egyetlen percre is, de meglep az érzés, hogy mennyi csoda a világ: az ember szíve majd beleszakad. Aki ezt el tudja érni, aki demagógia nélkül arat diadalt, az nagyon érti a mesterségét, a világot, minket...engem. Nevetünk és sírunk.
------- néz rám: megtörtént...jujj ez is az is itt is ott is...vágj hozzá jó képet...mosolyogsz, de közben szétszakadsz a dühtől...-jön és azt mondja meg kell tenni!!! meg kell csókolni, hisz akkor jobb lesz neki. és te tűrsz, te szenvedsz, mert az senkit nem érdekel, hogy neked mi lenne jó...de azt meg kell csókolni, hogy ne sírjon...és te nézd végig. vagy fuss el, úgyse fut utánad... -------
Ez fáj. akkor is, ha nekem többet adtál...Néha éppen a humorral átszőtt jelenetek a legmegrázóbbak, és hitetlenül nézünk egymásra, van ez a film, tényleg van? hmm, igen az én filmem. röhej, hogy talán pont életem forgatókönyvéből fogok meggazdagodni, és berobbanni a hálivúdi kasszasikerek közé 11 oscar-ral.

Nincs mitől félni, soha nincs késő. Csodálatos élni és meghalni, ajándékba kaptuk magunkat, a szeretet lehetőségét, az arasznyi röpülést...
Ismerős dallamok...hmm...gitározz. igen, ez éltet, erőt ad, szeretem. Az éjszaka mindenütt egyformán sötét...világítsd hát be az életem. egy akkord elég, hogy mosolyt csalj az arcomra, csak a te kezedtől szólaljon meg.


azt hittem miénk az ég...imádom a csillagokat. mikor mélyen magamba szívom a nyári este zöld és virágos illatát, felnézek az égre és látom a csillagokat...gyűlölöm a fényszennyezett helyeket ilyenkor...minden egyes csillag értem ragyog...és csillag vagyok én is. lehetnék a te csillagod talán...ha szeretnéd. és akkor csak érted ragyognék...amíg gyönyörűszép csillaghalált nem halnék valahol a végtelen univerzumban.

valaki azt mondta, hogy az élet egy tangó...a szenvedély és fegyelem tánca. Aki ezt elfelejti, örökre elveszett.

és most márvány szemeden valódi a könny..........

*what I miss about you...*

úgysem érted meg soha...
---
---
---


bárcsakmindegyvolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése