2009. február 11., szerda

sajnálom............

Örüljetek velem együtt, mert túléltem a napot :) és nem is volt rossz, kimondottan jól éreztem magam. 6 körül, mikor hazajöttem itthon Zsuzsika várt, itt alszik ma nálunk. :)
A mai napról semmi extrát nem tudok elmondani, de valamire rájöttem...

Már egy ideje furcsa érzéseim voltak...de rájöttem mi is a valódi probléma...az élet furcsa fintora, hogy én "elvettem" valakit valakitől és ez a valaki most elvett tőlem valakit. Nem is fűznék ehhez többet. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Én nem tartom magamat hibásnak, nem követtem el semmi rosszat, csupán annyit, hogy kikerültem egy helyről. Bocsássa meg az ég...Én nem fogok az illető után szaladni, mert nem érzem, hogy az én feladatom lenne. Igazából senki feladata ez, ennek meg kellene lenni mindkét oldalról egy természetes mértékben. Nem könnyű időszak ez nekem, de túl fogom élni...úgy érzem, hogy kezdem visszanyerni azt, amit egy ideje elvesztettem. Ez nem más, mint az igazi, saját énem, az amiről azt hittem, hogy nem is létezik...de igen, létezik. Újra érzem az erőt...azt a bizonyos érzetet, hogy mindent túlélek, mert én vagyok missz szörvájvör, aki mindent túlél...nem, most komolyan. Végre önmagam vagyok :) megint az a határozott, törhetetlen ember, aki régen voltam, még valamikor a sorozatos lelki bántalmak előtt. A mélypontomon is tudtam, hogy valahol mélyen bennem van még, csak már nem hittem benne. Erről elég ennyi ömlengés, a lényeg az, hogy az élet tele van megpróbáltatásokkal, és aki azt mondja, hogy könnyű élni, az hazudik. Visszatérve az eredeti problémára...sajnálom. hát ennyit tudok kipréselni magamból. Mostanában nem vagyok képes megfogalmazni az érzéseimet kellőképpen, úgy ahogy kellene. De talán nem is akarom. Idővel talán majd változik a helyzet, legalábbis reméljük.

Egyébként, ha már a lelkizésnél tartunk, muszáj elmondanom azt is, hogy rengeteg barátom, sőt még a családom is haragszik rám azért, amiért nincs egy perc szabadidőm se rájuk. Most szeretnék ezért elnézést kérni, és sajnos ezen nem tudok változtatni, most legalábbis nem. Ezt is hozza majd az idő magával, és akkor majd mindneki agyára fogok menni.

Nagy általánosságban pedig, levonva a hétköznapi terheket-problémákat...boldog vagyok. Egy percre józan leszek és földi. Hátam az utca kövén, arcom az Isten egén: ugyanúgy fekszem, ahogy mindig, ahogy szoktam. Tulajdonképpen boldog vagyok. Ennek egyetlen oka van...az hogy szerelmes vagyok. :) Ki gondolta volna? :) Szeretlek Kicsim <3

Ha már ilyen sok dolgot leírtam, akkor mindenféleképpen meg kell említenem Fehér Zolikát, aki nélkül nem menne egy jó pár dolog. Először is köszönöm, hogy foglalkozol az apró-cseprő dolgaimmal, és hogy mindig meghallgatsz ha szükségem van rá. :) Másodszor pedig, én is itt vagyok, ha szükséged van rám. puszi :)

Hirtelen most semmi más nem jut eszembe, legyen szép álma mindenkinek, holnap jelentkezem.

hová tehettem
el
azt a darab papírost
ami megsegítene most
mert arra
írtam fel
hogy élni miért kell
mikor eszembe jutott
...
...
jujj
megtaláltam :)
hogy mi áll rajta, az legyen az én titkom :)
annyit mondok, hogy b-vel kezdődik, s-sel végződik, és 6 betű.
B . . . . s ----> <3
: )


Nah szép álmokat!!!!
.
bárcsakmindegyvolna
.
de
.
-minden.jó.most.így-
:
:
:
(L) Balázs (L)

1 megjegyzés: