change your heart, look around you...change your heart, will astound you... I need your lovin' like the sunshine.
Everybody's gotta learn sometime...
én csak ülök...
és itt van ez a régi film... elég régen láttam, de ma eszembe jutott. lehet mondani talán, hogy maradandó alkotás és sok emberre nagy hatással volt. negatív pozitív, akár semleges, de biztos hogy szokatlan..
Eternal Sunshine of the Spotless Mind. ... és én annyira imádom ezt a filmet. és imádom dzsimkerrit és nagyon jól játszotta a szerepét... kétvinszlettel együtt.
és itt van ez a videó... ma egyfolytában csak ezt néztem... annyira beforgatott. most őrületesen feszít itt minden belül. jó lenne megnézni mégegyszer, de nem tudom hol van. bár azt sem tudom, hogy én hol vagyok. a lényeg, hogy ha nem tudom megnézni ezt a filmet mégegyszer, eljön a világvége...
nem tudom hol vagyok. de mindenképpen valahol. gondolkoztál már olyanokon, hogy az egész világon vajon hány ember gondol ugyanabban a szent pillanatban ugyanarra, mint te? én igen. érdekes nem? vajon rajtam kívül hány ember van, aki ebben a pillanatban erre a filmre gondol, esetleg éppen nézi is...? jó lenne tudni. hány ember van, aki egyszerre blogol most velem, és ugyanilyen érzések vannak benne? nem tudom. lehet, hogy csak megint túl sok időm van gondolkodni?
Balázsnak már nincs csüt-pént suli, szóval ő ma iszik a próbateremben. elvileg. én iszonyat álmos vagyok, és mégsem alszok... aztán csodálkozok, hogy mindig elkések.
nem értem magam... semmi gondom nincs az égvilágon. most mégis mindjárt sírok... olyan mély érzések kavarognak bennem... vegyes érzelmek. legszívesebben csak ordítanék hosszan... jó hosszan, amíg be nem rekedek... aztán ha elmenne a hangom, egyszerűen csak sírnék. addig amíg jólesik... néha sajnálom, hogy senki nem olvassa ezt a blogot. néha jólesne tudni, hogy valaki van, akit érdekelnek egy ilyen lány panaszai... a címet konkrétan senkinek nem adtam meg, de mégis, aki meg akarja tudni, annak csak meg kell néznie iwiwen. nem másnak írok, csak magamnak. de most igen. most jólesne ha elolvasná valaki és az a valaki talán még értené is mi van bennem. talán ő is érzett már ilyet és tudja milyen rossz.
zuhanni...zuhanni...végtelen lassan
látni kívülről saját testemet
zúg az idő. és telik. és múlik. aztán megáll. ilyenkor végtelenül lelassul minden..aztán megmozdul az idő. és megremeg és megmozdul és újra zúg, zakatol, cseng-bong... hallhatatlan hangja szétfeszítni a teremet és a teredet.. és a lelkemnek zenél. a lelkednek.
ha most álmodnék, akkor felébrednék. felülnék a saját, jégcsaphideg, álmok súlya alatt megroskadt ágyamban... és elgondolkoznék: hogyan készülnek az álmok???
Hogyan készülnek az álmok? ... én elmondom neked...
az emberek azt hiszik, ez egy egyszerű és könnyed folyamat...valójában elég komplikált. a válogatott összetevők elengedhetetlenül szükségesek...
tehát. végy egy fazekat és pár kósza gondolatot, amit bele is önthetünk így az elején. adunk hozzá egy csipetkét az aznapi történésekből... majd elkeverjük pár múltbéli emlékkel. fűszerezzük szerelemmel, barátsággal, kapcsolatokkal és egyéb ismeretségekkel... kell néhány szösszenet, amiket napközben láttak, személyes dolgok. aztán a végén, hogy megbolondítsuk, szórjuk bele az összes zenét, ami a nap folyamán a fülünkbe mászott. és íme kész az álmunk. indulhatunk?
csak halkan, nehogy felébredjek!
szépálmokatkösziszia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése