2010. február 22., hétfő

kifordultbelsőkközt. ( ? )

te talán meg tudod mondani, hogy mi ez a furcsa várakozás bennem... én gondolkodtam, de nem tudom. vagy csak nem akarom tudni?... annyira nem tudom mi van ebben a pillanatban velem. : ) de egyfolytában csak mosolygok. és képtelen vagyok abbahagyni....
mi zavarta meg az eddig szinte monotonon működő berendezést? ki szorongatja azt a valamit a mellkasomban belül? és miért mosolygok még mindig? : D
egyfolytában...... 
tudod mit szeretnék most csinálni? a legforgalmasabb város legforgalmasabb utcáján nevetni hangosan.. nagyon hangosan, addig, amíg ki nem csordul a könnyem. aztán csak mosolyogni tovább, hazajönni és végiggondolni az életemet. hogyan élek én igazán? élek-e egyáltalán? : )
igen. élek. és tudom a dolgom. azt hiszem ma egy kicsit jobban elragadtattam magamat a kelleténél. : ) de akkoris jólesik. és nem érzem magamat bűnösnek, nem érzek bűntudatot (még). ahhh.... hülye vagyok? :D igen. minden bizonyíték erre utal. hülye és csak egyszerűen detti. igen én. még mindig. még mindig tisztán és úgy ahogy szeretnéd, hogy legyek neked. 

valaki okosan megfogalmazta azokat a dolgokat, hogy:

"...sose céloztam, hanem inkább engem talált meg valahogy mindenki labdája...
mer' az vagyok, aki nem nagyon kereste a szerelmet, hanem valahogy találta.
mer' a szerelem se tarthat el addig, ameddig valahogy még ellát az ember...
...
a szemed takard el és úgy számolj el egész százig,
én meg a korlát mögött bújok el úgy,hogy csak a szívem látszik
és onnan fogod tudni azt, hogy én vagyok az egyetlen ember,
akivel jó lenne egyszer..."

: )
csak ne feszítene ez a valami itt belül. : )


átszalad
és ha lát
közben egy
csillagot
arra, arra fut
a változás
hogy másfelé
az mély nyomot
hagy benne hát már
túlvilág
kerék alá vagy
zsákba be
és hogy szid
pedig halva lát
nem lányregény
nem is mise.

sziakösziszervuszheló.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése