2010. február 21., vasárnap

wantyou.

robbant aminek robbannia kellett, ömlik a vér, gurulnak a bogyók, huszonegy és hét nap szünet. öröm és fájdalom vegyesen, megkönnyebbülés és nagy várakozás. 
paranormális tevékenységek körülöttünk és te félsz én érdeklődök. kár hogy nincs egy EMF mérőm. te megelőznéd én előidézném, te menekülsz én üldözöm. bennem már nem hagy mély és fájdalmas nyomot, legmélyen belül egy olyan életre vágyok... egy olyan életre, ami talán csak a filmekben létezik, ismerni a természetfeletti minden porcikáját és szembeszállni vagy mellészegülni. felszerelve lenni minden különleges dologgal, hasznosítani a latin tudásomat. rajtam múlik mennyire merülök el... de neked nem kell félned.

fáj a fej. feszít, lüktet, saját magam ellen szegülve harcol minden egyes idegsejtem. a szem fárad, a száj kiszárad, mégis ülök és nézek előre. beszélnék is, de az már nem megy. megint gyorsan telt el ez a hétvége, túl gyorsan ahhoz, hogy el tudjak bújni a világ elől. 
... már csak ötöt kell aludni és megint péntek. megint veled lehetek. veled aludhatok. foghatom a kezed. egészen vasárnap estig. nem adnám ezt a lehetőséget semmi pénzért és senkinek. de sajnos túl kevés egy nap huszonnégy óra.

jólvan. itt legyen vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése