Adél ma odafordult hozzám, hogy képzeljem el, ő kiszámolta: 12 hét plusz 2. hát lehet jobb lett volna nem tudni róla...
: ) hm.
a napot nagy nehezen túléltem... iszonyatosan fárasztó volt. nem sok kellett a véghez, miután kórtanon az akvirált immundefektus szindrómát egy jó kis zaftos anatómia követte... hát mit mondjak erre? repesek az örömtől, hogy megtanulhatom fullosan az izomrendszereket. ja és ráadásként egy kis biofizika, és a legeslegagyleépítőbb: dupla vállalkozási ismeretek. na neee.
ehhez ma nem volt kedvem.
a szakmai angol már csak móka volt és kacagás... nem jelent meg a csoport, összvissz négyen voltunk bent.
nemrég jöttem haza, átmentem Matyiékhoz, hogy megköszöntsem. beszélgettünk a fiúkkal, holnap este is átugrok picit. most, hogy hazajöttem beszéltem Balázzsal <3, és nagyon elszomorított, hogy rossz kedve van. : ( rettenetesen rossz érzés... behorpadtszív. főleg így, hogy nem vagyok mellette és nem tudom kihozni a letargiájából. nah de remélem holnap találkozunk és szétpuszilom. a hétvégéken meg már úgyis együtt élünk ^^ alig várom már.
megyek megalvadni, nektek meg minden jót.
*.extralight.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése