ösvény.

lehet, hogy 

nem az vagyok

 akire vártál. 

nem az aki hív. 

nem az aki vár. 

nem az kivel ébredtél. 

nem az kivel álmodtál.

ki helyett szeretsz te engem? 

mondd, kit látsz te bennem?...

nézz rám és most láss bennem mást, mint mit eddig láttál. eszmélj föl! mintha egy álom érne véget, úgy ébredsz majd az életből....
a franc essen belém is, meg a hülye szívembe. eddig természetesnek vettem, mint tényt, de mostmár fáj, és nem tudom elhinni, hogy tényleg egy? ember sincs a világon, aki látja bennem a szépet, vagy az értelmet... ?
tegyük fel:
én hiába rakom ki 1 perc alatt a rubik kockát, ha mellettem van egy agyatlan szőke 40 kilós csaj, mert azt kell megbecsülni. senkit nem fog érdekelni, hogy "hűűű milyen logikája van ennek a csajnak, hogy ki tudja rakni a rubik kockát 1 perc alatt." mert mindig az van, hogy "hűűű de jól néz ki ez a csaj, majdnem minden csontja kilátszik és jól meg kellene dugni." az se baj, ha még a nevét sem tudja helyesen kimondani. a dugáshoz nem kell ész. : )
ebbe a részébe már beletörődtem. ilyen a világ, de ettől még én nem leszek hobbyanorexiás.
amibe nem tudok beletörődni, hogy miért kell az ilyen lányokat, mint én, a mai napig kiröhögni, meg kigúnyolni? életkortól függetlenül, ez vajmi alacsony értelmi szintre utal. egyszerűen mindenki fogadjon el mindenkit olyannak, amilyen. emberek! én is el tudom fogadni, hogy ostobák és primitívek vagytok. : )
első látásra megítélés kivesézve.

a másik dolog, amit nem értek, az a szívem, lelkem és az agyam működése. miért kell rosszul időzített pillanatokban, lehetetlen helyzetekben így összezavarni engem? azt sem tudom merre kellene elindulnom.
azt sem tudom, kell e nekem újabb pofára esés? egyszerűen csak van, jön és megy és dobban a szívem és érzem a hiányt a mellkasomban belül. ott az űr, ami erősen vonzaná befelé minden porcikáját. hihetetlen dolgokra vagyok képes, és nem fogom magamat alábecsülni. egyszer már jártam ezen az ösvényen... valamikor régen már kitapostam... ha egyszer megtalálom, nem fogok letérni róla. nem tehetem meg.

oh bárcsak érinthetném.