2010. március 4., csütörtök

damnit.


nyomorult egy nap. de még mennyire nyomorult. be kéne tiltani.
---
egész nap tiszta ideges voltam, hiányt szenvedtem egyes dolgokban, az emberek persze a képembe röhögtek volna, ha nem lennék ilyen megbecsült személyiség ikszdé.
egyébként valószínüleg röhögtek is, csak nem a képembe, hanem a markukba. őszintén: leszarom teljesen, hiszen amióta egy hiperintelligens antisocial képében élem a mindennapjaimat, az emberek a legutolsó dolog, ami felkeltené az érdeklődésem.
tudodmit? gyűlölöm az embereket.
persze most csak a nyomorultság beszél belőlem, mert van rengeteg ember, akit imádok. (fel se lehetne sorolni mennyi...) sőt az ismeretlen idegeneket is sokkal jobban szeretem akármelyikőtöknél. na befejeztem a gyűlölködést.
tehát egész nap szétvetett az ideg, egyedül Escher műveinek nézegetése tartott életben. annyira el tudok merülni a furcsa alkotásaiban. ^^
felhívtam B.-t, hogy amint végzek, megyek a próbaterembe. megírtam neki azt is, hogy mikorra ér oda a busz. ahogy bemegyek a próbaterembe a nézésétől még idegesebb lettem. aztán hozzá rátett egy lapáttal a kérdése is: "hát te???"
nane. hát nem beszéltük? nem írtam? "de igen! de anya nem írt neked sms-t, hogy ne gyere és menj haza egyből?" hát nem... "biztos?" áááá mivan? azt hiszi, hogy direkt tagadom le az smst és direkt lázadok azzal, hogy na azért is lemegyek?! röhejes. valami csajt oktatott, de mér rég végeznie kellett volna. otthagytam őket és elindultam haza, de mivel 20 percet fagyoskodtam a buszmegben, még ők is utolértek. B. kérte, hogy menjek le hozzájuk, de nekem onnantól minden vágyam az volt, hogy hazamenjek és egyedül lehessek, hogy ne lássa senki hogyan vergődök. nem szeretem ha szar napom van. áhh mindegy. tehát nem akarta engedni, hogy leszálljak a harmincasról, de csak sikerült kitépnem magam a kezei közül.
elvégeztem itthon gyorsan a teendőimet, és lefeküdtem tévézni. annyira de annyira elkezdett görcsölni a hasam, hogy azt hittem kést forgatnak benne. nah igen. hasfájásnál nincs rosszabb. bár a múltkori migrénemnél arra adtam le a voksom. ájdonnó.
8-kor meglátogattam a mellékhelyiséget és ment a hasam. kiba**ottul örülök neki, mivel nekem sose szokott menni, és ráadásul 6-kor vettem be a gyógyszeremet. megnéztem a papírját, de nem ejt szót hasmenésről, csak hányásról... én azért vettem be egy plusz szemet a tartalékcsomagból, nehogy ne tudjon felszívódni itt nekem normálisan. már csak egy gyerek hiányozna...
annyira lenne kedvem most alkotni valamit. amúgy szeretnék egy gitárt festeni a falamra. vagy egy dobszerkót. ötletek vannak.
kimerült vagyok, gyengének érzem magam, rossz kedvem van, ezt a napot nem fokozom tovább, talán elmegyek aludni.




Such a lonely day
Should be banned
It's a day that I can't stand
The most loneliest day of my life
Such a lonely day
Shouldn't exist
It's a day that I'll never miss
Such a lonely day
And it's mine
The most loneliest day of my life
And if you go,
I wanna go with you
And if you die,
I wanna die with you
Take your hand and walk away
The most loneliest day of my life
Such a lonely day
And it's mine
It's a day that I am glad I survived.


2 megjegyzés:

  1. Ijj dettim...
    eggyik nap a felhők felett szállsz, másik nap meg a földet ásod.. ez is csak egy nap nem a világvége túléled hidd el de viszont ilyen terjedelmes bejegyzéseket kérek mindig :)

    VálaszTörlés
  2. hümm... tudom zolim :/
    nekem se kellemes ez a moodswing. de azt is tudom, hogy ez is csak egy nap, és már holnap péééntek! :D
    a bejegyzések terjedelme pedig függ attól, hogy mennyire van telítve a lelkem információval. : )

    VálaszTörlés