áprilislett.

megleptél április.

annyira gyorsan röpül az idő... éjfél körül egy hete lesz, hogy hazajöttem Hollandiából.

az életem egy része gyökeresen megváltozott, a másik része viszont maradt a régi. Kint megtanultam, hogy mindig van okod arra, hogy ünnepelj. minden nap. spontánnak kell lenni, örülni kell ha nem késik a busz, vagy örülni kell, ha rád mosolyog egy idegen. ha felhívnak 10 perccel egy program előtt ne mondj nemet... ezt kell ég gyakorolnom...

van az a feltevés, hogy a távolság vagy megerősíti a kapcsolatot, vagy véget vet annak. igen.

tudod erről nem lehet írni, se beszélni... nem is akarok. nem is kell. mindenki látja, mi érezzük. én és ő. 

és már nem sok kell az együtt lakáshoz. :D hm :) igen... soha nem volt még ilyen hatalmas a szerelmünk.

tegnap megkérdeztem tőle, hogy mit érez? mennyinek érzi a kapcsolatunkat? és nem tudott pontos választ adni rá, azt mondta, hogy ez kibaszott érdekes... és olyan mintha 2 hónap lenne... és felragyogott a szemem, mert értettem mire gondol. olyan mintha 2 hónap lenne, mert lángol a szerelem, de mégis hosszú évek, mert töviről hegyire ismered a másikat, minden rezzenését, gondolatát... és ez szerelem. és már nem félek többet... mert a szerelem akkoris szerelem, ha néha mélyponton vagyunk. attól még szerelem, és így megtanuljuk mindketten megbecsülni egymást... : ) 

és igen, tényleg itthon vagyok. és most hogy itthon vagyok, olyan mintha egy mély álomból ébredtem volna fel. és nehéz a visszaállás. túl nehéz megint megszokni a "rosszat". és persze akik hiányoztak... : ) hm.. rettenetes volt 1 hónapig... most mégis olyan mintha végig mellettem lettek volna. : )

jajjh az iskoláról meg nem is mondok semmit. : ) nem vártam más hozzáállást tőlük.