a mindent ismerés kívánsága hasogatja a mellünk, egyedül vagyunk, egyedül, együtt is, együtt még egyedülebb, mint egyenként... magunkra utalva lobogunk az éj sötétjében, mint a fáklyák. ki lágyabban ég, ki keményebben, ki több fényt ad, ki kevesebbett, égünk. termékenyen égni szép, terméketlenül létezni csúf. szétfesz bennünket a magány, hogy egyedül születtünk, egyedül halunk meg, egyedül kell hát élnünk... de kellenek hozzá társak persze, fő-és mellékszereplők, kellenek barátok, ellenségek, közömbös szemlélők, de végigcsinálni, azt egyedül kell... koponyám csendjében ülök, magam vagyok.
tudásomat, tudni vágyásomat könyvekbe, iskolák kalitkájába csukják. bezárnak engem, bezárom magamat, kész a rendszer, ketyeg, működik. "Vigyázz ne légy magasabb, mint a többiek, még megrövidítenek."
és ezek meg csak szavak.
szavak és csendek.
1035 nap.
és ő összegezte kettejük csöndjét...:
- nehéz utat jársz.
válaszképpen kigondolt egy hatásos mondatot, nehéz a csillag-sors vagy valami ilyesmit, éppen készült kimondani, a nyelve hegyére tolta, mikor inkább megérezte, mintsem meglátta, hogy halvány fénycsík karcolja fel az éjszaka egét...
- láttad, hullócsillag..láttad?
a kimondatlan mondat úgy függött kettejük között, mint a kard.
- - - - - - - - -
még mindig nem tudom mi lesz Max-szel. : ( próbálkozni fogunk... mindent megteszünk érte ami tőlünk telhető.
az idegen kiskutyus visszajött a világvégéről, ahova elvitte J. ... ő már a miénk...
a betegségem nem javul... rúzst nem kell használnom, mert ennél vörösebb nem is lehetne a szám.
holnap hollandoknak előadás, kajeszolás, aztán városnézés. ...
do you want to see the world in a different way?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése