hmm... elegem van. már nem tudom eldönteni, hogy hol van a hiba. kiben? hiába érzem, hogy nekem van igazam, mindig úgy vagyok beállítva, mint egy fogyatékos aki még képzelődik is. de oké, ne legyen igazam.. nem érdekel, akkor nem nekem lesz igazam. de ezt akkorsem bírom tovább. mert ha nekem van igazam, ha nem, ugyanolyan szar érzés. és nekem erre nincs szükségem. erre a kényelmetlen érzésre soha többet nincs szükségem. soha. itt ebben a helyzetben rajtam már semmi sem segíthet, csak egy éles újrakezdés egy másik életben, teljesen máshol, messze innen, egyedül vagy más emberekkel. mostmár nem köt ide milliónyi tényező, csak egy. de azt lerendezem magamban. és elmegyek... már csak egy év és elmegyek... addig is üdvözletem Los Angeles, várj még rám... én pedig megpróbálok túlélni.
...
jah és... Zsuzsinak igaza volt. kezdem őszintén átérezni az elméletét....
két lehetőség van:
- valakinek én legyek a világ közepe, de annyira, hogy belehasadjon a szívem a szeretetébe...
- és ha ezt nem érzem, akkor már elveszti szépségét az egész.. és szeressen inkább az egész világ.
és a szívem most kapitulál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése