2010. szeptember 27., hétfő

békesség.

//   -> colorblind. <-  //
- - -
kaptam választ. nem vártam ennél jobbat tőle. mármint ennél értelmesebbet. valahogy sejtettem, hogy még mindig le van ragadva a drámázásnál. nem kell ide dráma. de a válasza éppen elég volt ahhoz, hogy ezt is le tudjuk zárni. túl lett bonyolítva ez az egész. feleslegesen.
Balázsnak igaza van. meg kell tanulnia végre önzőnek lenni, és nem szabad tovább játszania a világmegváltó szerepét. annyi ember kihasználja és átmegy rajta nap mint nap... pontosan jó hasonlatot talált erre: lábtörlő. Balázzsal ez az egy gond van. néha annyira jó akar lenni, a rosszakhoz is, hogy beleroppan. az egész világot akarja a hátán cipelni, ami lehetetlen. közben elfelejti, hogy itt nagyobb szükség van rá.
legyünk önzőek. ne foglalkozzunk azzal, hogy mit gondol más rólunk, ne érdekeljen minket, hogy milyen eszmei kárt okozunk pl egy könyv kidobásával vagy elpazarlásával. hiszen nem a miénk. minek foglalkozzunk beszáradt beégett érzésekkel, ha azok sem foglalkoznak velünk.
egymásra találtunk, nehezen. kárt tettünk a környezetünkben, csak, hogy mi boldogok lehessünk. boldogok lettünk. boldogok vagyunk. még mindig úgy gondoljuk, hogy minden megérte. akkor meg ismét megerősítem magamban és benned is a tényt, szerelmem: nem kell a múlttal foglalkozni, nem kell mással foglalkozni, csak egymással. 
neki meg - csak azért mert jólesik, - azt üzenem, hogy élje tovább az életét. nem kell, hogy létezzünk. mi már úgyis egy másik dimenzióban élünk hozzá képest.
a lényeg az, hogy nekem eddig minden jó volt. ezt szeretném úgy venni, mintha meg sem történt volna, mert nem tehetem meg, hogy ilyen lényegtelen dolgokra pazaroljam ezt a drága időt. nem tehetjük meg.. az élet kibaszott rövid. élni kell. nem pedig elpazarolni olyan emberekre, akik nem érdemlik meg.

de azért písz. mert az az alapfeltétele mindennek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése