vérrelírtadrá.

"hozzám beszélsz? HOZZÁM BESZÉLSZ?

nincs itt senki más..."

- - -

néha tényleg hasonlóképpen érzek, mint egyik példaképem, és megfogalmazódik bennem, hogy én és az a bizonyos Travis (továbbá: trevisz) egy taxiban evezünk. 

trevisz barátom... láttam, hogy csalódsz te is, de nincs itt semmi, ami téged elriasztana az élettől... lett dolgod ezen a földön, megtaláltad. céltalan magányodból kinyújtóztál a világ felé, kerested a veszélyt, hátha a közelében lakik a Jóisten. nem ott lakott, de láttad a mocskot és hazugságot... takarítani támadt kedved, ha fellógatnak érte, akkoris.

A buta, együgyű, egyetlen igazság lett életed mozgatórugója, modortalanságod jóvátevője.

nem vagy valami nagy demokrata.. de nem olyan nagy baj ez: toleránsék nem túl toleránsak a magadfajtával. jó esetben a vonat elé löknek tehetetlen dühükben, vagy szimplán kihívják rád a rendőrséget. vagy megírják az életedet újságcikknek, napihírnek, kritikának.. 

apróra váltanának ha lehetne. de nem lehet. :)

tetszik, hogy ilyen mérges vagy a világra, de a negyvennégyes magnumnál van elegénsabb megoldás is. (bár szerintem már nincs.) talán. hm...

Trevisz.. my brother. jó volt gyereknek lenni veled, aztán felnőni és helyére rakni azt, amit tőled láttam. velem jössz, és én veled megyek, mostmár ez így lesz. megálmodtad a halálodat, hogy mit szólna hozzá a világ... ha igazságos lenne és szelíd. de sajnos szimplán csak meghaltál. talán elég volt végiggondolni is, tudni és elhinni az igazat, komikusan komolyan venni magadat?

azért ha vagy még valahol... kérlek.... tanulj meg nevetni. 

majd küldök egy viccet.

> nem bírok megbékélni a tudattal, hogy ugyanazzal a vonattal jöttél, a suhanó fákat nézted az úton végig a sínek mentén. <

és a csodás napom.

ma történtek olyan dolgok, amik miatt ki is borulhattam volna, de nem tettem. hidegen hagy. de őszintén... hidegen is kell hagynia. egy két percig tényleg azt hittem, hogy eldurran az agyam ( végülis egy percre el is durrant és le is lőttem vele az illetőt ) de aztán kibaszott jól le tudtam zárni a helyzetet és kezeltem, mint az összes hétköznapi faszságot. mindig lesznek emberek, akik azt hiszik, hogy jobbak lehetnek nálam, vagy esetleg ténylegesen azt hiszik, hogy mindigis milliószor többek voltak nálam. de mélyen belül tudja mind, hogy nem jobbak ők egy frissen bűzölgő szarkupacnál sem. ha jobbak lennének, akkor megtanulnák kezelni az egyes kínos élethelyzeteket értelmes ember módjára. nem. ezek hárítanak és támadnak, álarc mögé bújva próbálnak elhitetni mindent, hogy őket semmi nem érdekli. de bizonyám... minden éjszaka eszükbe jut, hogy mennyire keveset érnek, és hogy mégsem boldogok. nincs értelme az életüknek. és közben nagyon jól tudják, hogy a lenézett és utált személynek mindene megvan amire ők vágynak. hm. igen. ilyen szar az élet.

ezért nem kell nekem bosszankodnom más miatt, mert én nem válthatom meg a világot. ha ő leragadt a szarban, én nem tudom kihúzni. még mindig dráma az élete, holott az ellenkezőjét bizonygatja. és támad. csak nyugodtan. én ettől még ugyanolyan teljes és egész lelkileg és érzelmileg egészséges ember maradok. és igazából boldog.

ezt az egész dolgot meg... ezt a végtelenségig lelki nyomorék embert le kell szarni. az egészhez úgy kell hozzáállni, hogy kacagni kell, aztán meg elfelejteni.

de ezt nem is kell mondanom. mindkettő megy majd magától.

...

vérrel írtad rá.

hepiend.