2010. szeptember 28., kedd

nemésnem.

belefáradtam a küzdésbe.
nem tudom feldolgozni, hogy mindennap szembejön velem a Halál.
Az utcán, az iskolai tananyagokban, a filmekben, a klinikán, mindenhol amerre lépek.
gyenge vagyok.
egyszerűen képtelen vagyok elfogadni... belegondolni. nem akarom elveszíteni.
azt biztos nem élném túl. 
gyenge vagyok?
félek.
- - -
úgy érzem ilyen téren... lelkileg összeomlottam. a legkisebb ingertől rámjön a sírás. ha az iskolában a halálról beszélünk, alig bírom visszafogni magam, hogy ne bőgjem el magam. ha egy olyan filmet látok... el kell vonulnom sírni. 
ezen a téren nagyon érzékeny lettem. talán tényleg egy lelkileg és érzelmileg nyomorék ember vagyok.... dehát ez vagyok én.
beszélni se merek róla, és rettentően rossz érzésem van. nem..... ez velem sohasem történhet meg...
nem fogom elveszíteni.....
Ő a világ legjobb anyukája. a legnagyszerűbb lélek ezen az egész tetves világon.
és én mindenkinél jobban szeretem.



ebbe a félelembe bele fogok betegedni.
vagyis szerintem... már belebetegedtem.

semmi közötök hozzá
de segítsetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése